Újra kell kezdenem az életem

15.fejezet

- Na, cicus! - noszogatott Castiel miközben magához ölelt. - Most mi a bajod?

- Hogy mi a bajom? Te még kérdezed? - álltam fel idegesen, és kirohantam a konyhába.

- Igen, mert még mindig nem adtál választ a kérdésemre - fonta össze maga előtt keresztbe a karját. Ráemeltem tekintetemet. Hiába próbáltam utáni, ő volt az akit nem tudtam. Egyszerűen mikor haragudnom kellett rá, még akkor is szerettem.

- Tudod, csak rohadtul idegesít, hogy mindenre figyelsz csak rám nem.

- Miért ne figyelnék? Most is figyelek.

- Tényleg? Miután kivertem a balhét? Hát gratulálok! - Határozott mozdulattal magához rántott, és kutatva a szemembe nézett.

- Mi történt?

Az érdekes álomból a nagynéném hangja ébresztett fel. Komás fejjel, és aggyal bambultam magam elé, miközben próbáltam életet csiholni magamba. A reggelimet lapátoltam be, de nagyon nem volt kedvem iskolába menni.

- Na, mi történt? - nézett rám érdeklődve Nina.

- Semmi, csak rossz volt az éjszakám - zártam rövidre a történetet.

- Tényleg? Hogyhogy?

- Nem tudom, biztos telihold, vagy ilyesmi.

- Értem. És hogy van Nataniel? - ült le mellém az asztalhoz. Kérdő tekintettel fordultam hozzá, majd csak annyit mondtam.

- Mit akarsz tudni?

- Már azt se kérdezhetem, hogy van egy fiú barátod?

- Ismerlek. És te is ismersz - kacsintottam nagynénémre.

- Na, jó, igaz. Lesz egy ilyen vállalati buli, amire úgy gondoltam eljöhetnél, ha gondolod. Tudom, hogy későn szólok, de ma este lesz, és a kollégáim olyan unalmasok, de ha már ott kell lennem, akkor jól érezzem magam. Na, jössz? Tartunk egy csajos bulit! - Őszintén nem volt kedvem nagynéném vállalati bulijának a közelében se lennem, de láttam Ninán, hogy annyira el akar vinni, így beadtam a derekamat. Legalább nem unatkozok itthon egyedül. - Meglátod, jól elleszünk.

- Hogyne. De most mennem kell iskolába. Tudod, vannak akik nem csak itthon ülnek - céloztam Ninára, aki csak ennyit szólt vissza.

- Tudod, vannak akik "itthon ülnek" és takarítanak - nevetve egy puszit nyomtam az arcára, majd elindultam a Sweet Amoris Gimibe.

- Mi újság csajszi? - üdvözölt kék hajú barátom, Alexy, aki ma is, mint bármelyik másik nap, vidám volt.

- Semmi különös. Nálatok?

- Ne is mondd! Armin tegnap megígérte, hogy eljön velem vásárolni, de elfelejtette, így fél órát álltam a pláza előtt, hiába.

- Ohh, sajnálom! - elővettem a könyveim, majd beszélgetni kezdtem Violával, aki épp az új rajzairól mesélt.

- És mit csináltok este? - kérdezte Alexy kíváncsian.

- Én semmit - mondta Viola megszeppenve.

- Vállalati buli - legyintettem.

- Hoppá, hoppá! Te már itt tartasz? - Nevetett Alexy.

- Nem, sajna! Megyek a nagynénémmel.

- Minek?

- Elhívott, mondtam miért ne? - rántottam meg a vállamat. - És te?

- Én kérlek szépen nagymamámnál leszek.