Újra kell kezdenem az életem

19. fejezet - Csók

A karácsony nagyon jól telt. Rengeteget nevettem Ninával, aki próbálta afelől elterelni a figyelmem, hogy ez volt az első karácsonyom anyuék nélkül. Ugyan szenteste egy picit sírtunk, de aztán próbáltuk felvidítani a másikat. Karácsony másnapján átmentünk Tonyékhoz, ahol már csak beszélgettünk és ettünk.

Matteoék egy pici házban laknak, viszont nagyon hangulatos, és tiszta, ahhoz képes, hogy két férfi lakik a házban. Mint a vacsora közben kiderült, Matteo 19 éves, szóval hivatalosan már felnőtt, bár az apja azt mondja, hogy ő és a felnőttség két külön dolog.

Vacsora végén Tony letérdelt nagynéném elé, és így szólt:

- Nina, hozzám jönnél? - Persze, Nina igent mondott, amitől csak még jobban fokozódott a hangulat. Nagyon örültem nagynénémnek, hisz tudtam milyen régóta keresi az igazit. Azt beszéltük meg, hogy tavasz környékére teszik az esküvőt, hogy ne legyen olyan fullasztó meleg.

December huszonnyolcadika egy borús, ködös napnak ígérkezett, de akkor egy SMS fogadott Kimtől:

" Szia, Kislány! Van kedved eljönni a szilveszteri bulimra? Mindenki ott lesz. "

" Hogyne, ott talizunk"

Elküldte a címet, és azt is, hogy mikorra érjek oda.

- Nina! Elmehetek szilveszterezni majd az egyik barátnőmhöz? - nagynéném igencsak húzta a száját, de némi győzködés után belement. Nagy puszit nyomtam az arcára, majd felmentem az emeltre. Karácsonyra, egy nagyon aranyos, hatalmas plüssmacit kaptam, és mostanában, ha gondolkodni szeretnék, az ablakomban üldögélve, a macit szorongatva teszem azt.

Vacsora felé egy üzenetem érkezett Lisandertől.

(L: Lisander R: Rina)

L: Szia! Bocsi a zavarásért, de nem tudod véletlen mi van Castiellel? 17:58

R: Szia! Nem, nem tudok róla semmit, miért tudnék? 17:59

L: Mindegy. Felejtsd el! Azért köszi. 18:00

Miért tudnék én bármit is Castielről? És Lisander miért rázott le így? Inkább felálltam és tudomást nem véve a kíváncsiságomról, hogy mi lehet Castiellel, és hogy Lisander miért tőlem kérdezi, hogy mi van vele étel után néztem, míg végül Ninával kitaláltuk, hogy a változatosság kedvéért, rendelünk pizzát.

- És, találkoztál már helyes fiúval? - tette fel nagynéném a kérdést, miközben a nappaliban elhelyezkedve ettük a vacsoránkat.

- Nina! Mit gondolsz? Én csak úgy bepasizok?

- Ha nem is bepasizni, de múltkor azt mondtad, mikor a vihar volt, hogy valami fiú nálunk aludt.

- Igen, mert átjött segíteni a háziba - hogyne. Castiel segíteni a háziban. Pont ő - és mire végeztünk már vihar volt.

- Jó, én hiszek neked, de mondd el, ha látsz valaki érdekeset.

- Persze. Neked mondom el elsőnek - megettem az sajtos sonkás pizzám, majd felmentem a szobámba és a facebookot kezdtem pörgetni. Még felhívtam Lolát, és beszélgettem vele egy kicsit, de mint kiderült büntetésben van, ezért hamar le kellett tennünk.

Csak nem hagyott nyugodni a dolog, amit Lisander írt, így ránéztem Castiel facebook oldalára. Nem volt sok infó róla, mindössze egy profilkép és egy háttérkép. 21 órája volt aktív. Gyorsan kikerestem a telefonszámát a telefonomból, majd felhívtam. Ki volt kapcsolva.

- Remek! - az ágyamra dobtam a telefonomat, majd lementem az emeletről és Ninával filmezni kezdtünk.