Újra kell kezdenem az életem

12.fejezet

- Most örülsz? - kérdeztem idegesen a fiút, aki csak rám vigyorgott, megvillantva fogait, és most is eszembe jutott az az érzés, hogy képen törlöm, de mire odáig jutottam volna, már nem is volt ott előttem, hanem elment a szobájába és csak onnan kiáltott vissza.

- Ja - a kulcsot az ajtóban hagyta, így simán elmehettem volna, de érdekelt, hogy mi lesz ebből, így csak a fiú után mentem. Miután beléptem a szobájába, akkor láttam csak meg Castielt, aki az ágyán feküdt félmeztelen és aludt. Csak legyintettem és indulni készültem, mikor eszembe jutott, hogy hogy zárom be az ajtóját, ha elmegyek.

- Ó, hogy az a jó szívem és nagy eszem ne lenne! - kiáltottam fel, amikor végig gondoltam, hogy mi van, ha betörnek hozzá, ő meg nem kell fel rá. Így csak kimentem a konyhába és főztem magamnak egy kávét. Közben megnéztem a telefonom, ahol egy üzenet és egy ismerősnek jelölés volt.

" Matteo Leritte" Visszaigazoltam, majd megnéztem az üzenetemet.

(Nataniel: N, Rina: R)

N: Szia! Nincs kedved holnap eljönni sétálni vagy valami?

R: Huh, délelőtt moziba megyek barátnőmmel, de utána ráérek. Neked mikor lenne jó?

N: 5-től?

R: Oké. :)

N: Amúgy, hogy vagy? Mit csináltál ma?

R: Jól vagyok, köszönöm. Semmi különöset, Rosaval, majd egy másik barátnőmmel voltam. Te?

N: Na, az jó. Én nem sokat, olvastam meg tanultam.

R: Az jó, én még nem tanultam.

N: Akkor itt az ideje. :D

R: Pontosan.

N: Akkor holnap öt?

R: Jaja. Hol tali?

N: Park bejárat?

R: Oksi. Akkor ott?

N: Rendben :)

Bedugtam a fülesem, és elkezdtem hallgatni a zenét, de nem jutottam sokáig, ugyanis Lola hívott videóhívásban.

- Szia! - ordított a készülékbe, így hogy fülessel voltam, majdnem meg is süketültem, de azért mosolyogva intettem barátnőmnek.

- Hello!

- Ú, hol vagy? Ez tuti nem Nina néni háza. Rina, csak nem pasinál vagy? - vigyorgott el gonoszul barátnőm.

- Nem. Vagyis, de de mindegy. Miért hívtál? - pirultam el teljesen.

- Oké, azért hagyom a témát, mert sietnem kell, de mindenképp akartam szólni, hogy nem tudok elmenni a moziba - szomorodott el rögtön a képernyő mögött - Nem baj?

- Nem, dehogy! Majd máskor bepótoljuk.

- Rendben. Most mennem kell! Hamarabb megyünk haza, sajna.

- Pedig, de jó lett volna plázázni. De, akkor jó utat!

- Köszi és szia!

- Hali! - hallottam, hogy Castiel ébredezik, így megörültem, hogy végre elhúzhatom a csíkot. Nem volt kedvem tovább maradni és amúgy is, nem tudtam mit mondhatnék.

Kócos hajjal és fáradt szemmel jött ki a vörös a szobából. Fel is pattantam a helyemre, ki az előszobába, majd nyitottam is ki az ajtót.