Újra kell kezdenem az életem

13.fejezet

"Figyellek! ;)"

Nem tudtam, hogy mit csináljak. Kifutni a házból nem mertem, de bent maradni sem. A félelem kezdett eluralkodni rajtam, és a pánik végigfutott az egész testemen. Megkövülten álltam, halál sápadtan, és mindenféle gondolat cikázott a fejemben. A telefonom csörgése szakította meg ezt az állapotomat, amit még mindig remegő ujjakkal vettem elő. - Halló! - Szóltam bele félénken a készülékbe. Egy kis recsegés után, kitisztult a vonal, és ismét felismerhetővé vált a hang. - Szia, Rina! Nataniel vagyok. Csak azt akartam kérdezni, hogy rendben hazaértél e? - Hálát adtam az égnek, hogy Nat hív. - Szia! De örülök, hogy hívtál. Igen, rendben hazaértem, de - itt megakadtam a mondat folytatásába. - Mi de? - Hallatszott a vonal túlsó végében az aggódó Nataniel hangja. - A konyhában az asztalon van egy papír, amire az van írva, hogy figyellek és egy kacsintós fej. Nataniel, nagyon félek! - És így is volt. Eszembe jutott a tűz éjszakája. Mi van, ha aki felgyújtotta a régi házat, most engem akar. Mi van, ha valami betörő írta. És, ha még itt van a házban? - Úristen! Nem lehet, hogy csak Nina akar megviccelni? - Nem. Ő most 5 várossal odébb van. És sose viccelne ilyennel. - Van valakinek még bejárása a házhoz? - Nincs. - Ráztam meg a fejem, mintha a fiú látna, és egyre idegesebb lettem. Féltem, viszont a kíváncsiság is bennem volt, hogy ki lehetett. Az adrenalin szintem egyre emelkedett, és a szívemet a fülemben hallottam dobogni. - Oké, figyelj, maradj ahol vagy, mindjárt ott vagyok! Te hívd fel a rendőrséget! - azzal letette a telefont. Hallgattam rá, és rögtön tárcsáztam a számot. - Rendben, megyünk! - Tette le végül a telefont egy női hang, én meg ismét a csöndbe bámultam magam elé.
Csengettek én meg eszeveszett tempóban futottam ki az előszobába, de mielőtt ajtót nyitottam volna, elővigyázatosan kinéztem a kukucskálón. - Minden rendben veled? - Ölelt magához a szőke fiú, aki ugyan lihegett, de látszott rajta, hogy megnyugodott, amikor meglátott. A hirtelen mozdulat váratlanul ért ugyan, de nem ellenkeztem. - Jól vagyok, igen - suttogtam halkan. Ez az idilli pillanat nem tartott sokáig, mert egy rendőr autó állt meg a házunk előtt, amiből 2 férfi szállt ki. Az egyiket Alexander Plikersnek a másikat Adam Drittennek hívták. Míg Mr. Plikers egy szigorú vonású, 40 év körüli férfi volt, addig Mr. Dritten egy mosolygós, kedves, durván 30 év körülinek tűnt. Miután bemutatkoztak, elindultak, hogy átnézzék a házat, addig pedig megkértek minket, hogy maradjunk kint. Már fél órája voltak bent, mikor kijöttek, és egyaránt jó és rossz hírekkel érkeztek. - Nos, a jó hír, hogy senki sem tartózkodik a házban. A rossz, hogy semmilyen nyomot nem találtunk, ami a tettesre vezetne minket. Erőszakos betörésre utalót jelet sem vettünk észre, szóval hacsak nem üveges a betörő, akkor az ajtót használta. Be volt zárva az ajtó, mikor távozott? - Ismertette a helyzetet Mr. Dritten. - Biztosan emlékszem, hogy bezártam. - Rágtam meg a körmöm. Nataniel átkarolt, és rám terítette a kabátját, ő meg pulcsiban álldogált. - Értem. Kinek van még kulcsa a lakáshoz? - A nagynénémnek, de ő most távol van a várostól. - Javaslom értesítse őt, illetve lehet egy zár csere se ártana. Mindenesetre, megnyugodhat, senki sincs a házban. - Rendben. Köszönöm szépen! - Szeretne feljelentést tenni? - Egy pillanatot haboztam. Nataniel erősen bólogatott, de nem szólt semmit, én viszont nem akartam még több balhét. Csak biztonságban akartam lenni. - Nem - döntöttem el. - Értem. Akkor további szép estét! Ha bármi gyanúsat lát, vagy eszébe jut valaki, akkor hívjon! - Nyújtott át egy névjegyet Mr. Dritten, majd Ms. Plikers is elköszönt és elmentek. Nataniellel bementünk a házba, és a nappaliban foglaltunk helyet. Névtelenke, vagyis Camy a semmiből ugrott elő, mire csodálkozó tekintetet vágtam. A sok történés közepette meg is feledkeztem róla. - Na, gyere kapsz enni. - Álltam fel, majd tettem a tálkájába enni és inni, amit ő nagy dorombolással köszönt meg. Már kezdtem megnyugodni, a szívverésem is lelassult, de megnyugtató volt a tudat, hogy Nataniel itt van velem. Ő is kijött a konyhába. Már fél 8 volt, de a fiú még mindig nem akart távozni, aminek titkon még örültem is. Nem volt annyira kedvem egyedül lenni.
- Hát, akkor én megyek. Megleszel? - Túrt bele idegesen a hajába kis idő után.
- Igen, persze. Köszönöm, hogy eljöttél - kísértem ki a szőkét. Már lépett volna ki az ajtón, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve utána szóltam.
- Nat! Mi lenne, ha ma nálunk aludnál? - rágtam a szám szélét, és féltem, hogy mit gondol, de nem akartam egyedül lenni este.
- A szüleim nem biztos, hogy elengednek - habozott a srác, de mikor rám nézett, mintha teljesen megváltozott volna. Tekintetünk összetalálkozott, én meg úgy éreztem nincs más a világon csak mi. Elmosolyodott, mire én is. A hajamat a fülem mögé hajtotta, majd végig simított az arcomon. - Megkérdezem - már tárcsázta is számot. Csöndben álltam és figyeltem. Mikor elbúcsúzott az anyjától rám nézett. - Megengedték.
- Akkor gyere, mert megfagyok! - húztam be a házba. Elmentem letusolni, addig pedig Nataniel bekapcsolt a tévén egy filmet. Felvettem a pizsim, majd kimentem a nappaliba. A fiú is elment letusolni, addig én felhívtam Ninár, aki azt mondta örül, hogy nem vagyok egyedül, és ha hazaér kicseréltetjük a zárat, majd letette. Mikor a szőke srác is végzett , odaült mellém a kanapéra és együtt néztük a krimi témájú filmet, ahol épp azt találgatták, ki a tettes.
- Kérsz valamit enni? - kérdeztem.
- Nem, köszönöm - válaszolt, és rám emelte tekintetét, de hamar elkapta a fejét, és újra a filmre koncentrált.
- De ezek olyan hülyék. Egyértelmű, hogy a nő a tettes - fogtam meg a fejem, mintha tényleg ideges lennék.
- Szerintem meg a férfi a gyilkos. Nézd, alig szólal meg!
- Nem, ő nem lehet, mert ott volt mikor az egyik lövöldözés volt - közöltem tárgyilkosan. Izgatottan néztük végig a filmet, és mint mindig, nekem lett igazam. Szórakozottan megdobtam Natanielt egy párnával, mire ő azt visszadobta.
- Fogadd el, hogy igazam volt! - nevettem rá.
- Csak szeretnéd! - már fél 10 felé járt, mikor bekapcsoltunk egy másik filmet, ami közben a fejemet a szőke srác vállára hajtottam, és úgy aludtam el.