Rina élete hamar megváltozik egy buli után, amire nem engedték el. Hamar rá kell ébrednie, hogy nem is volt olyan rossz dolog, hogy nem volt otthon azon az éjszaka. Ugyanis azon az ominózus estén, valaki felgyújtja az alvó családot, akik mind szörny...
– Rina – ugrott a nyakamba Nina. Ez a nő semmit se változott. Haját most is egyszerű kontyba fogta, egy kék farmert és egy krém színű pólót viselt, sminkje most is visszafogott volt, és a kisugárzása még mindig azt a kedves nagynénit adta vissza. Tony egy fehér ingben és fekete farmerral fogadott, Lisa meg. Lisa, csodaszép volt. A húgom, akiről évekkel később tudtam meg, hogy a húgom régen is szép lány volt, de most? Szőke haja kivasalva omlott a fekete ruhájára, aminek alját csipkék szegték. Kék szemét egy fekete tus koronázta és egy barackszínű rúzzsal festette ki a száját.
Mikor Nina elengedett, Tonynak adtam egy puszit, majd Lisát ölelgettem meg, aki mosolyogva hagyta.
– De nagy lettél! Hány éves is vagy most?
– Tizenöt. Most leszek gimnazista. Képzeld, én is a Sweet Amorisba fogok járni, mint te. És én is elkezdtem rockot hallgatni, mert nagyon megtetszettek azok a számok, amiket átlinkeltél. És, hiányoztál – ölelt meg ismét, és egy könnycsepp csillant meg a szemében.
– Te is hiányoztál – hüppögtem én is. – Sőt, mindannyian.
– Haladjunk, mert sose érünk haza – vetett véget Tony a családi idillnek. Kicsit vicces, hogy én ezt nevezem családi idillnek, mikor mások azt nevezik annak, amikor a karácsonyfa alatt bontják az ajándékokat.
– Ennyi csomagod van? – kérdezte Nina.
– Juj, nem. El kell mennem Démonért.
– Démon, ő ki? – tudakolta Lisa.
– A kutyám. Vagyis, nem az enyém, de rám hagyták.
– Ki? – kíváncsiskodott tovább.
– Hosszú, majd elmesélem otthon.
Elmentünk az állatért, majd amint kiértünk a reptérről azonnal kiengedtem szegény állatot, mert látszott rajta, hogy nagyon megviselte az utazás. Nagyokat vakkantott, és csúnyán nézett rám, hogy miért zártam be egy ketrecbe. Beszálltunk az autóba, amit Démon megint csak nem élvezett, de azt mondogattam neki, hogy hazaérünk és kiengedem a kertbe és elmegyünk sétálni is. Az autóban elmesélték a többiek, hogy mik történtek, míg nem voltam ott, majd én is beszámoltam nekik a történtekről.
– És azzal a vörös fiúval mi van? Hogy is hívták?
– Castiel. Övé a kutya. Lelépett egy szó nélkül, még szegény Démonért se jött el, így maradt rám, mert nem vagyok hajlandó betenni egy állatmenhelyre egy állatot se.
– Majdcsak összebarátkoznak Névtelenkével – mondta Nina.
– Ő még él?
– Él és virul.
– Mi az, hogy otthagyott egy szó nélkül? Ennek nincs vér a faszában, hogy szakítson? – akadt ki teljesen Lisa.
– Lisa! Nem beszélünk csúnyán – szólt rá nagynéném.
– De baszd ki. Mi az, hogy lelép? Normális? Hát, aki téged elhagy az egy közveszélyes idióta és ne jöjjön a közelembe – elmosolyodtam azon, hogy a pici lány mennyire kiakadt. Eszembe jutott mikor még félve odaszaladt hozzám, most meg már kész nő.
– Hagyd. Rég volt. Három éve, lassan négy. És neked udvarló, akit le kell csekkolnom, hogy megfelelő e?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
