Újra kell kezdenem az életem

17. fejezet - Beköszönt a karácsony

Miután hazaértem a vállalati buliból, és végighallgattam Nina szidását, ami teljesen jogos volt, lefeküdtem aludni. Sokáig nem jött álom a szememre, aminek fogalmam sem volt az okára. Pontosabban volt, de nem akartam beismerni. Castiel volt mindennek az oka. És persze az érzéseimnek, amiket akkor még magamnak sem mertem bevallani.

Három hét telt el, teljesen unalmasan az iskolába. Tanultam, Alexyvel és Rosaval voltam, és csak úgy lézengtem a környezetemben. Mire észbe kaptam, már december tizedikét írtunk, nekem meg el kellett kezdenem készülődni a karácsonyra.

Egy pénteki nap volt, mikor az osztály főnök is már fél lábbal a hétvégében volt, de azért közölnie kellett a fontosnak tartott információkat.

- Szóval. Legyen karácsonyi húzás vagy ne? - Mindenki izgatottan fogatta a kérdést. Volt aki ujjongott, volt aki morgolódott és volt aki hozzá se szólt a témához. - Jó, akkor szavazunk. Tegye fel a kezét, aki szeretné, hogy legyen - Melody, Iris, Viola, Nataniel, Alexy, Armin, David, Lisa, Lisander és én fölemeltük a kezünket. Ez kilenc személy volt.

- Most tegye fel az a kezét, aki nem szeretné - Amber, Charlott, Castiel és Kim jelentkezett, de ezt a csatát mi nyertük. - Mivel arra többen szavaztak, hogy legyen, ezért lesz. Mindenki írja fel a nevét egy papírra, majd hajtsa össze.

- Ne már! Mint a dedóban - nyögte be Kim.

- Ja, és mi van ha olyat húzunk akit nem szeretünk? - Nyafogott Amber.

- Ez az egész hülyeség - folytatta Charlott.

- Csendet! Rendben, akkor mindenki dobja be a papírt ide. Névsorban megyünk - mire én jöttem, már csak Castiel, Nataniel és Amber kezében nem volt cetli. Odamentem a tanárhoz, és elmondtam magamban egy imát, hogy bárkit csak ne Ambert húzzam. Imáim ugyan meghallgatásra találtak, de a sor mókás játékot űzött velem, ezért nem mást húztam, mint Castielt.

Hamarosan kettő levél is érkezett a padomra, amiket Alexy és Rosa írtak. Mindketten azt akarták megtudni, hogy kit húztam, de én meg akartam tartani magamnak.

- És az utolsó tanítási nap, jövőhéten pénteken lesz. Nem kell hozni tanszereket, mivel osztálykarácsony lesz egész nap. Illetve, azon a pénteken este lesz egy karácsonyi buli. Akinek van kedve jöjjön el!

- Na, mondd már el! - Nyaggatott Alexy óra után, miközben a tornaterem felé indultunk.

- Igen, ez nem ér - nyafogott Rosa is.

- Ti se mondtátok el, hogy kit húztatok.

- Jó, elmondom, ha te is! - Erősködött Alexy. Végül beadtam a derekamat én is, ezért megálltunk egy fa tövében, és halkan diskuráltunk tovább.

- Én Irist húztam.

- Én Ambert - fújtatott a meleg fiúhaverom.

- Részvétem - tettem a kezemet a vállára.

- Kösz. Na, és te?

- Castielt.

- Tudod mit? Örülök, hogy Ambert húztam. És részvét. Már tudod mit veszel neki?

- Hát, én azért neki szívesebben veszek valamit, mint annak a libának. Amúgy meg nem tudom. Megtanulok kötni, és kötök neki egy rénszarvasos pulcsit. - Erre a gondolatra hangos nevetésben törtünk ki, mivel elképzeltük Castielt az én általam kötött rénszarvasos pulcsiban.

Közben az öltözőkhöz értünk, ahol elváltak útjaik.

Tesi órán fociztunk, amihez annyi közöm sincs, mint egy elefántnak, ezért engem beállítottak kapusnak. Szerencsére jó csapatunk volt, így csak néha kellett valamit is csinálnom.