A fekete kutya lánya

1./14.

A gyerekek a tanárokra kapták a tekintetüket. Mógus a szívére szorított kézzel rohant az egyik vécéhez. Angelica biztosra vette, hogy éppen üríteni akar, de csak pihegett.

Piton a trollhoz lépett, és vizslatni kezdte, míg a négy gyerek az elfehéredett szájú, nem kicsit ideges McGalagony professzorral néztek szembe.

Angelica csak egyszer látta ilyen mérgesnek. Amikor elsős korukban az ikrekkel sikeresen felrobbantották a konyhát. Több, mint 100 ponttal lett akkor szegényebb a Griffendél, és a lány most sem számított jobbra.

- Mi volt ez? - kérdezte a tanárnő. A hangja szinte ollóként metszette a levegőt.

A gyerekek több, ideges pillantást váltottak. Kivéve Ront, aki mintha ledermedt volna, úgy állt, feltartott varázspálcával.

- Hatalmas szerencséjük van, hogy még élnek - meredt dühösen Angelicára. Mert hát, benne volt minden hülyeségben, amit csak kitaláltak, ezért McGalagony jogosan hihette azt, hogy a lány rángatta magával az elsősöket.

Ezzel azonban csak két probléma volt. Egy; Angelica mindig az ikrekkel csinál bajt. Kettő; Miért pont elsősöket vitt volna?

- Miért nincsenek a hálókörletükben? - csattant a tanárnő hangja ismét. Angelica a fejében próbált valami épkézláb mondatot összerakni, azonban minden hiába volt. Általában gyorsan vágott az agya, de sajnos fogalma sem volt, hogy mondhatná el a történetet anélkül, hogy komolyabban bele ártsa a fiúkat, vagy Hermionét.

- Tanárnő, kérem... Értem jöttek - csendült egy vékonyka lány hang kicsivel arrébb.

- Granger kisasszony! - csodálkozott el kissé a professzorasszony. Hermione állásba küzdötte magát, és egyenesen McGalagonyra nézett.

- Elindultam megkeresni a trollt, mert azt hittem... azt hittem, egyedül is eltudok bánni vele. Sok könyvet olvastam a trollokról - hangja kissé félős volt, de ugyanakkor határozott is.

Angelica álla a vizes csempén koppant. A másik két fiú is körülbelül úgy festett, mint ő. Ron kezéből kiesett a pálca, és kissé elkerekedett szemekkel nézett a kócos, barna hajú lányra.

Angelica ismerte Hermionét év eleje óta, és egy kicsit stréber, de jólelkű lánynak ismerte, aki soha nem hazudik, és mindig tökéletes. Azonban most ettől teljesen eltérőn viselkedett. Hazudott, méghozzá szemrebbenés nélkül.

- Ha nem jöttek volna utánam, már nem élnék. Angelica lefoglalta a trollt, amikor le akart ütni, Harry beleszúrta a varázspálcáját az orrába, Ron pedig leütötte a saját botjával. Nem volt idejük segítséget hívni, különben valamelyikünk már biztosan nem élne. A troll már éppen végezni akart velem, amikor ideértek.

Angelica a fiúkkal egyetemben igyekezett olyan arcot vágni, mintha ez teljesen igaz lenne, és nem most hallanák először a történetet.

- Nos... ha így áll a dolog... - nézett rájuk McGalagony professzor, és küldött egy bocsánatkérő pillantást Angelica felé, de hamar visszafordult Hermionéhoz.

Ezt a napot is megértem - fújta ki a levegőt Angelica - McGalagony professzor bocsánatot kért.

- Granger kisasszony, hogy lehetett olyan ostoba, hogy azt higgye, egymaga le tud győzni egy kifejlett hegyi trollt? Még ha Ms Black-nek jutott volna az eszébe - sandított a lányra - Na, de hogy maga?!

Hermione lehorgasztotta a fejét. Angelica ha nem ismerte volna már McGalagony professzort, biztosan megsértődik. De való igaz, hogy rengeteg hülyeséget csinált már, épp ezért nem hibáztatta a tanárnőt. Csak elengedte a füle mellett.