A fekete kutya lánya

1./21.

Harry és Ron éppen sakkoztak. Egymással szembe fordítottak két karosszéket, és egy asztalt tettek közéjük.

- Jó reggelt! - köszönt a klubbhelységben tartózkodóknak Angelica - Kösz, Ron, a sakkot. Legalább jól megversz vele - vigyorodott el.

- Nagyon szívesen - kacsintott a fiú - Én meg köszönöm a Vajsört. Megittuk reggel.

- Legalább nem vagytok részegek - nevetett fel a lány - Harry fincsi a drazsé - kacsintott egyet a fekete hajú fiúra.

- Az a könyv se rossz a kviddicsről - mosolyodott el a fiú. Angelica vetett egy pillantást a táblára, és egy mosolygós fejrázással konstanálta, hogy Harry is vesztésre áll.

- Nem tudom, hogyan csinálod, Ron, de baromi jó vagy - ismerte el a lány. A fiú lépett kettőt, és máris megnyerte a játékot.

- Hát... a nyerés az én specialitásom... - dőlt hátra a karosszékében Ron.

- Gratulálok, Ron. Menjünk reggelizni - pattant fel Harry.

- Vagy inkább ebéd - szúrta közbe Angelica.

Kicsit hangosabban baktattak a nagyterem felé, mint szerették volna, de tekintve, hogy alig lézengtek az egész kastélyban, ez most tűrhető volt. Még Piton professzor sem vont le pontot a hangoskodásért, amely már önmagában is világrengető engedmény volt.

A nagyterembe leérve már ott találták az ikreket, valamint Percyt is. Elég meglepő volt, hogy ő is ott ül köztük, de nem tette szóvá.

A leülésnél a fiúk pont úgy helyezkedtek, hogy Angelicának Fred mellé keljen ülnie. Nagyon kiszeretett volna már békülni a fiúkkal, de inkább várt.

Mint kiderült nem is hiába. Alig ült le, Fred előhúzott egy piros sapkát, a fejére húzta. Angelica csak később jött rá, hogy a sapka egy mikulássapkához hasonlított, de ezzel nem is volt baj. Azonban ami rá volt függesztve, azzal sokkal inkább.

- Fagyöngy! - vigyorgott George - Tudjátok, mi a teendő.

Angelica érezte, hogy az arca egyre vörösebb. Hogy nem számított erre. Mondjuk, ki számított volna?

Fred azonban már cselekedett is. Nyomott egy puszit a lány arcának jobb oldalára. Igaz, hogy nem azt tette, amire a lány gondolt, de ez is elég volt ahhoz, hogy vörösebb legyen, mint a Weasleyk haja.

Fred lekapta a sapkát, a többiek pedig hangosan "húúú"-ztak. Angelica lopva a tanáriasztal felé pillantott, ahol a legtöbben mosolyogva nézték a műsort.

- Szent a béke, Manó? - kérdezte vigyorogva Fred, Angelica csak bólogatott, ugyanis gyanította, ha kicsitja a száját annyi hülyeséget fog összehordani, hogy azt már elképzelni is borzasztó volt.

Az ebéd további része még hangosabban telt. Mivel az ikrek és Angelica kibékültek, a közös poénokat együtt mondták el.

És Angelica sikeresen lekapott egy olyan pillanatot, amikor Hagrid már annyit ivott, hogy egyszerűen arcot csókolta McGalagony professzort, aki nemhogy nem akadt ki, inkább enyhén vörösödve, zavartan nevetgélt.

Szegény óriás kicsit sok bort ivott. Az arca már piroslott az alkoholtól, és szórakozottan nevetgélt.

Az ebéd után még lenyomtak egy fergeteges hócsatát az udvaron, majd este felé kissé fázosan meneteltek vissza a kastélyba.

Egy alapos, forró fürdőt követően, pedig Angelica pizsamában az ikrek szobája felé vette az irányt. Semmi kedve nem volt megint egyedül aludnia. Így legalább majd a fiúk elszórakoztatják a fárasztó vicceikkel.