A fekete kutya lánya

2./1.

 A mugli holmik is lehetnek olyan királyak, mint a varázspálcák!

Angelica mugli faluban nőtt fel, ahol rajta és Remuson kívül nemigen élt más mágiával megáldott, így a lány rászorult arra, hogy ottani gyerekekkel játsszon.

Persze, ez egyáltalán nem okozott problémát számára.

A Roxforton kívül a varázslást tiltják.

A tikkasztó melegben pedig még kviddicsezni sem lehet.

Tehát elő kellett venni a vízi pisztolyokat.

A lány rengeteget játszott ezekkel a műanyag fegyverekkel fiatalabb korában, és ahhoz képest, hogy semmilyen varázslat, vagy bűbáj nem hajtja őket, remek szórakozás volt a melegben.

Angelica egy fa törzséhez lapulva fülelt.

Azonban nem hallott egyebet, mint a közeli patak csobogását, és a fák halk susogását a feje felett.

Úgy döntött, tisztán játszik, és nem fogja használni a farkasával járó hallást.

A kezében a műanyag csövet szorongatva kukkantott ki óvatosan a pillanatnyi menedéke mögül, majd gyorsan vissza is húzta a fejét.

Nem volt a környékén még senki.

Megnézte, mennyi vize van, azonban erősen fogyóban volt.

Ha most többen támadják, neki annyi.

Még egy emberrel talán elbánhat, de azzal is csak akkor, ha elég ügyesen taktikázik.

Tehát piszok gyorsan vizet kellett szereznie.

Már csak az volt kérdés, eljut-e a patakig, vagy sem.

Pár méterre volt a kis folyástól, annyira nem tűnt nehéznek.

Azonban nem tudhatta, az ikrek és Ginny vajon merre tengeti idejét.

Vagyis keresik egymást, illetve a lányt.

Kikukkantott ideiglenes, ám annál hasznosabb rejtekhelye mögül. A madarak csiripelésén és a patak csobogásán kívül semmit nem hallott.

Elindult, ügyelve minden mozgásra, amely szembetűnő volt.

Ágreccsenés jobbról. Odakapta fegyverét, és összehúzott szemekkel méregette a bokrot.

A levelek megmozdultak.

És Angelica elé totyogott egy mágiával átitatott gumikacsa.

A fenébe... átvágtak... – futott át a lány agyán a gondolat, miközben mögötte ismét zajt csapott valami.

Hátraarcot vágott, azonban már elkésett.

Az eddig száraz ruhája teljesen elázott, Fred pedig diadalittasan felkiáltott. Aztán, persze, ő is kapott rendesen a nyakába.

- Nyertem! – jelentette ki vigyorogva a fiú, vizes haját kiseperve a szeméből – Kérem a nyereményem!

- Te szárítod meg a ruhákat, rendben? – facsarta ki a vizet sötétbarna hajából Angelica, mire párjának lehervadt kezdeti mosolya.

- Ezt... ugye nem gondoltad komolyan? – pislogott nagyokat, amin a lány nem tudott nem nevetni.

- Látnod kéne az arcodat, Freddie – kuncogott tovább, ahogy megmerítette a patakban a pisztolyt.

- De most komolyan, mit nyertem? – guggolt mellé Fred, hasonlóképpen cselekedve.

- Nem tétre játszunk... de a kiskacsa nem volt rossz ötlet, ezt azért megjegyzem... És Ginnyék még játékban vannak.