A fekete kutya lánya

1./13.

Angelicának még akkor is Dumbledore szavai visszhangoztak a fejében, amikor már javában a Nagy Terembe tartott.

Az igazgató valóban nem mondta el azt a hibát, melybe az anyja is bele esett, és valószínűleg ő is ebbe készül.

Izgalmat akartál? Nesze, itt van - mérgesen sóhajtott fel a gondolatra, hogy bizony, nem csak a kutyán törheti a fejét, hanem Dumbledore sejtelmes szavain is.

Azonban ez a tett fel keltette valaki érdeklősét. Pontosabban valakikét.

A következő sarkon, ugyanis két pálcát nyomtak az arcába.

- Mi a ... - nézte a tőle két centire lévő pálca hegyeket, amelyek majd' kiszúrták a szemét.

- Angelica? - hallotta Harry hangját a lány, majd a pálcák leereszkedtek.

- Egy, igen, én vagyok. Kettő, csak akkor engedd le a pálcát, ha már biztos vagy benne, hogy az az illető áll előtted, aki valóban az, akinek mondja magát - fonta keresztbe maga előtt a karját. A két fiú értetlenül összenéztek, majd egyszerre rántotta vállat.

- Mit keresel itt? Neked nem a gyengélkedőn kéne lenned? - vonta fel a szemöldökét Ron.

- Kéne, de Dumbledore professzor ellógatott - vigyorgott a vörös hajúra, aki nála fél fejjel volt alacsonyabb. Nem tehetett róla, a lány elég alacsonynak számított.

- Nagyszerű, most viszont nekünk dolgunk van. Menjük, Harry - intett Ron a fekete hajúnak, mire Angelicának megszólalt a vészjelző a fejében.

- Hé, hová mentek? - szólt a fiúk után, akik már elhaladtak mellette. A pálcáikat továbbra sem engedték le, ami nem kicsit aggasztotta a lányt.

- Mondtam, dolgunk van - nézett vissza a válla felett Ron.

- Nem a Nagyteremben kéne lennetek? Tudtommal az elsősök nem mászkálhatnak csak úgy, felügyelet nélkül - vigyorodott el Angelica.

- Hegyi troll van a pincébe, ami nem a pincében van - bökte ki Harry az itt létük okát. Angelicát nem lepte meg túlságosan. A szagot már érezte, amikor kilépett a gyengélkedőről. Az viszont, hogy a pincében van, de mégsem felkeltette az érdeklődését.

- Remek. Veletek megyek - jelentette ki, mire Harry hevesen rázni kezdte a fejét.

- Nem. Te szépen visszamész, és nem szólsz senkinek, hogy találkoztunk - mondta két fejrázás között.

- Ezt még te sem gondoltad komolyan - nézett szórakozottan a fiúra, aki viszont rendíthetetlennek tűnt.

- De igen. Teljesen - bólintott elszántan.

- Figyelj, Harry. Nem is lenne rossz, ha magunkkal vinnénk - bökte oldalba Ron - Hiszen ő harmadéves. Többet tud, mint mi.

- Lehet, de baja eshet, és a mi hibánk, hogy... tudod - harapta el gyorsan a mondatott. Hála Angelica remek megfigyelő képességének, ezt azonnal kiszúrta, és rá is harapott az elé dobott prédára.

- Mi a ti hibátok? - lépett egy lépést előre. Karba tett kézzel állt meg a fiúk előtt, és úgy érezte, mintha ő lenne az anyjuk, és éppen a rosszat tett fiait dorgálja. Szóval ilyen lehet Mrs Weasleynek - futott át Angelica agyán a gondolat.

- Semmi... - próbálta hárítani Ron, mire olyan pillantást kapott a lány részéről, hogy inkább befogta.

- Szóval? - vonta fel a szemöldökét Angelica.

- Jól vanna' - adta be a derekát Ron - Véletlenül megbántottuk Hermionét, akit most zártunk be a vécébe egy hegyi trollal - erre kijelentésére Angelica álla a padlót súrolta. Persze tisztában volt vele, hogy a történet, szinte biztos, hogy több helyen sántít, de a lényeg érhető volt.