A fekete kutya lánya

2./6.

- Lockhart... - fintorgott Angelica - Túl sok Lockhart...

- Belőle nem lehet túl sok, Angie drágám - tette le a frissen készített zabkását, elvarázsolva a lány elé Mrs. Weasley - Ő egy csodálatos ember!

- Egy csodálatos csaló, na az biztos... - pufogott magának tovább, és ahogy összenéztek Mr. Weasleyvel, látta, a férfi is hasonló véleményen van. Csak volt annyi esze, hogy nem hangoztatta.

Azonban az asszony ügyet sem vetett Angelicára. Még azon sem akadt fent, amikor Fredék lebattyogtak, kómásan, pizsamában, és megjegyezték, hogy drága mulatság lesz összes Lockhart könyvet megszerezni mindannyiuknak.

- Megoldjuk valahogy - legyintett derűsen Mrs. Weasley - Ginnynek használtan be tudjuk szerezni a szükséges holmikat.

- Tényleg, te idén leszel elsőéves? - fordult meglepetten Harry a kislány felé, aki válaszul bólintott. Közben az ikrek és Angelica pofákat vágott Mrs. Weasley háta mögött arra vonatkozóan, az asszony mennyire odáig van Lockharttól.

Ron pedig ezen röhögött.

- Jó reggelt! - lépett be a konyhába Percy Weasley, teljesen felöltözve, kifényesített prefektusi jelvénnyel - Szép napunk van.

- De kinyaltad magad - jegyezte meg George, mire Angelica majdnem az asztalra köpte a sütőtöklevet.

Percy arca elfintorodott, míg a hármas egymást támogatva nevetett.

Lehuppant egy üres székre, azonban hamar felpattant.

- Errol... - morogta, ahogy Ron kezébe nyomta a madarat.

- Végre! - szedte le a "frissen" érkezett levelet a madárról, majd megpróbálta felállítani a szék háttámlájára, aki azon nyomban lefordult róla - Anyám... de szánalmas vagy...

- Ne bántsd, Ron - nézett mérgesen Angelica a fiúra - Errol egy öreg madár, nem tehet róla!

A leendő másodéves felemelt karokkal válaszolt a dorgálásra, és a lány kezébe nyomta az ájult állatot.

Aki viszont, eddigi viselkedését sutba vágva, visítva menekült a közeléből.

- Ez egy... kicsit fura volt... - szedegette az elhagyott tollakat a hajából Angelica.

Fred segített neki, miután megbizonyosodott arról, hogy barátnőjét nem karmolták szét, vagy csípték agyon.

- Hülye dög - dörmögte az orra alatt a fiú.

- Az - értett egyet vele Ron - Legalább Hermione válaszát egyben biztosította - bontotta fel a levelet, majd hangosan felolvasta a választ - Tanul nyáron... tanul!

- Képzeld, Ron, olyat neked is kéne - kotyogott közbe az anyja.

- Bizony, Roncsikám - vigyorgott idétlenül Fred.

- Elbutulsz, Roncsikám - folytatta George.

Angelica elkapta, ahogy Mr. Weasley belevigyorog a poharába, és Harry Ginnyvel sem állja meg mosolygás nélkül.

Ellenben Ronnak főtt a feje, Percy pedig amolyan "már megint hova kerültem?" fejjel fogyasztotta a reggelijét.

- Ti évközben sem tanultok, idióták - forgatta a szemét Mrs. Weasley.

- Anya - fordultak az ikrek az asszony felé, hitetlen fejjel.

- Ez van, fiúk - könyökölt az asztalra, vigyorogva Angelica.

- Angie - néztek nagyot a lány irányába.

Ebben már csak az volt a vicces, hogy minden teljesen megegyezett. A hangszín, az arckifejezés, minden.

- Ha Hermione a jövőhéten megy az Abszol Útra, mehetnénk mi is - köszörülte meg a torkát Mr. Weasley, mielőtt elröhögte volna magát.

- Remek - bólintott Mrs. Weasley - Mi a mai program?

A gyerekek összenéztek.

- KVIDDICS!

Az utóbbi egy hétben többször is kimentek a Weasley-család elkerített telkére, melyet magasabb fák vettek körül, tökéletes repülési magasságot biztosítva a társaságnak.

Igazi labdák helyett viszont almát dobálgattak egymásnak. Bár az élmény csaknem ugyanaz volt.

Felváltva használták az új keletű seprűket, Angelica pedig magában megjegyezte, megvan, mit vesz az ikreknek karácsonyra.

- Ha Percy is tanul... - szólalt meg a lány, mikor már felfelé baktattak a domboldalon -... én rosszul leszek...

- Csak utánam - emelte fel a kezét George és Ron. Harry elgondolkodva menetelt mellettük, míg Fred Angelica kezéért nyúlt.

- Bár tudnám, miben fő a feje... - morogta az orra alatt a fiú - Mintha kicserélték volna. Előtted egy nappal érkeztek meg a vizsgaeredményei - biccentett Harry felé - Tizenkét R.B.F.-et kapott, de még csak nem is dicsekedett vele...

- Rendes Bűbájos Fokozat - adott választ Angelica a fekete hajú fiú kérdő pillantására - Ötödéves korodban nagyobb vizsgát teszel, ami alapján eldöntheted, hogy akarsz tovább tanulni. 

- Az az - bólogatott bölcsen George - Billnek is tizenkettő van. Ha nem vigyázunk, még egy iskolaelső lesz a családban. Na, azt a szégyent nem élném túl... - nyelt el nagyot, amelyen a barna hajú lány rendkívül jól szórakozott.

Felértek a dombra, és elővették almáikat. A seprűk pedig lassan az égbe emelkedtek.

- Most tuti legyőzlek, Black - vigyorgott Fred Angelicára.

- Csakugyan? - vonta fel a szemöldökét a lány, melyre egy bólintás volt a válasz - Hát akkor sok szerencsét, Weasley, apámtól és nagybátyámtól örököltem a kviddicskészségeim!

- Tényleg... Angie, már akartam kérdezni... - kotyogott közbe Harry, a lány mellé repülve.

Mindeközben a leendő negyedévesnek lefagyott az arcáról a vigyor. Elszólta magát...

Ráadásul Ron és Ginny semmit nem tudnak. Harryvel egyetemben.

Szépen lebuktatja saját magát.

- Micsodát? - kérdezett vissza, tettettet meglepettséggel. Az ikrek sokat sejthetően összenéztek.

-  Hogy kik a szüleid - nézett rá, ártatlan arckifejezéssel, melyet Angelica még aranyosnak is talált volna, ha nem éppen olyan dologra kérdezett volna rá, amely, nagy valószínűséggel, megváltoztatja a fiú nézőpontjait - Tudom, hogy mondtad, nevelőapád van, de valamit csak tudsz róluk, nem?

- Hát... - vakarta kínosan a tarkóját.

Ugyan, engedélyt kapott Dumbledore-tól, hogyha Harry rákérdez, elmondhatja, de mégsem érezte helyesnek. Félt attól, mit szólna hozzá a fiú, és nem akarta elveszteni az egyetlen olyan rokonát, aki még él és nincs börtönben.

- Nem sokat tudok róluk - rázta meg végül a fejét - A nagybátyám fogó volt, míg az apám hajtó. Azt is tudom, hogy nagyon jól ment nekik. És kábé ennyi...

- Fogó volt... - ismételte meg Harry elgondolkodva. Nem kellett sokat agyalni azon, éppen az apjára gondol.

A saját apjára, aki Sirius Black miatt meghalt.

Még jobban megnyomorította egy kisfiú életét. És ezt soha nem fogja neki megbocsátani.

- Szerintem játszunk - ajánlotta Fred, látva barátnője hirtelen hangulatváltozását.

- Játszunk - bólogatott George - Játszani jó.

Ginny elnevette magát, ám Ron gyanakvó pillantásai végigkísérték egész meccs alatt.

A lányt pedig kezdte belülről felemészteni a bűntudat.