A fekete kutya lánya

2./11.

Angelica fel-alá szaladgált a házban, attól tartva, valamit otthon hagy.

Noha rengeteg ideje volt még, nem akart egyetlen perccel sem lemaradni.

Hópihe álmosan pillogott rá a kalitkájából, néha haragosan felvisítva, amikor a lány olyasmit csinált, ami végképp nem hagyta aludni.

Izgatott volt. És a helyzetén az sem segített, hogy előző éjszaka telihold volt. Remus pedig a közeli erdőben vonyított.

A megbeszéltek alapján Nymphadora jön majd el érte, de köztudott volt, hogy a lány nem a pontosságáról híres.

Vagy a biztonságos közlekedéséről.

Készen akart állni, hogy semmiképpen ne késse le a vonatot.

Lassan kezdett hajnalodni, Angelica pedig már kétszer reggelizett, háromszor beágyazott, és addig piszkálta Hópihét, amíg a madár meg nem csípte.

Teljes harci díszben ült az ágya szélén, a Bölcsek Kövét magába foglaló gyűrűjét forgatva az ujján, magában számolgatva a perceket, mikor toppan be a nála pár évvel idősebb barátnője.

Elmerült a gondolataiban, melyek főként a gyűrű körül forogtak, így amikor Nymphadora, szó szerint, lepottyant az égből, egyenesen szobája közepére, nem kicsit ijedt meg.

A lány haja lilán keretezte mosolygós, kicsit ideges arcát, talárja gyűrötten és porosan lógott rajta.

Tonks felpattant, mintha mi sem történt volna.

- Szép jó reggelt! - tárta szét a karját egy nagy vigyor kíséretében.

- Nem késtél el! - ölelte át a lány Angelica.

- Ne igyál előre a medve bőrére - borzolta össze a barna tincseket az auror - Még simán elkéstetlek.

- Megköszönném, ha nem tennéd - lökte le a fejéről a kezet, hogy aztán magához vegye a ládáját, és Hópihe kalitkáját - Indulhatunk!

- Hova sietsz? Fél hét, a vonat meg majd tizenegykor indul - nézett rá furán Dora.

Angelica nem igazán tudott erre mit mondani. Remusszal kocsival mentek eddig mindig. És bizony, el kellett indulniuk, ha oda akartak érni időben.

- ...ha nem akarsz korán menni, miért vagy már itt? - tette fel végül a kérdést, mire a lány megvonta a vállát.

- Kérdezni szeretnék tőled... jó sok dolgot - karolta át vigyorogva a vállát, hogy aztán levezesse a konyhára, majd nekiálljon teát készíteni.

Angelica lehuppant az étkezőasztal mellé, onnan leste, barátnője mit ténykedik. Reménykedett benne, ő ügyesebb a konyhában, mint Remus.

- Mit akarsz kérdezni? - könyökölt fel a falapra a negyedéves.

- Először is, mi van Freddel? - villantott hátborzongató vigyort Tonks.

- Mi lenne? - kérdezett vissza értetlenül pislogva - Folyamatosan levelezünk, illetve hol ő, hol én ugrunk át egymáshoz.

- Ennél valami... szaftosabbra számítottam... - lankadt le a kezdeti lelkesedése.

- Megvagyunk - rántotta meg a vállát Angelica - Nem sietünk el semmit.

- Nyugdíjas házaspár... - morogta az orra alatt Nymphadora, aztán gyorsan folytatta, mielőtt még megkapta volna a magáét a beszólásért - Dumbledore mesélte, hogy Rend tag lettél.

- Aha... alaposan össze is vesztem miatta Remusszal...

Tonks együttérző mosollyal az arcán tett le egy bögrét Angelica elé, benne a gőzölgő teával.