A fekete kutya lánya

1./24.

Többet hiányoltátok az ikreket, most kicsit többet szenteltem rájuk, és igyekszem a jövőben is sokkal többet foglalkozni velük.

Bár nem egészen vagyok megelégedve az ikrek mostani személyiségével, amit alkottam.

Mindegy, remélhetőleg azért még olvasható 😁

A tükörrel való találkozás után Angelica nem tudott tisztán gondolkodni.

Folyamatosan az anyja mosolya, és az apja kaján vigyora járt a fejében, és nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy valami hiányzik az életéből.

Persze, Remus mindent megadott neki, amiért rettentő hálás volt, de azt az ürességet, amely most tátongott a lányban, nem tudta semmi sem pótolni.

A téliszünet vége felé közeledve Angelica visszaköltözött a saját szobájába, és minden délután animágiát tanult, valamint próbálta maga kompenzálni a varázslási problémáit, de ez rendszerint ott kifulladt, hogy a lánynak sikerült Hópihe egyik tollát három-négy centire felemelnie.

A farkassá válásában is ott tartott, hogy (a gyakorlásnak hála) már a fülei is fehér, farkasfülekké alakultak, és nem csak a haja, valamint a karján lévő szőr lett fehér.

- Már megint min elmélkedsz? - szakította ki a gondolatai közül George hangja.

Éppen a klubbhelység meleg falai között ültek, és látványosan unatkoztak.

- Az élet értelmén - vont vállat a lány, és elnyúlt a karosszékben.

- Te csak azon tudsz gondolkodni - forgatta a szemét röhögve Fred.

- Miért, min kéne még? - nézett ártatlanul a vörös hajú fiúra.

- Mondjuk, hogy lemegyünk-e Roxmortsba - ült fel a szőnyegen George.

- Én nem akarok, annyian vannak most is ott - tekergette az egyik hajtincsét Angelica - Elveszek.

- Majd fogom a kezed - vigyorodott el Fred, mire a lány azt hitte, félre nyelte a saját nyálát.

- Vagy felültetünk az egyik seprűre, arra kötünk egy kötelet, és elvontatunk - mentette meg a helyzetet George. Legalábbis Angelica számára azt tette.

Erre a kijelentésre mind a hármad felnevettek, majd komótosan készülődni kezdtek, és hamarosan már a kastély előtt álltak.

- Akkor hozzam a seprűt? - kérdezte vigyorogva George.

- Dehogyis, megleszek - legyintett nevetve Angelica - Meg, különben is, honnan szerzel kötelet? - a lány csak poénnak szánta, azonban, amikor a fiú előhúzott egy vastag, hajókötelet, az arcára fagyott a vigyor.

- Te, George, nekünk mióta van ilyenünk? - kérdezte meglepetten Fred.

- Amióta George bácsi megint meglátogatta Frics-et - vigyorgott a vörös fiú.

- Te nem vagy normális, mégis minek hoztad el? - kérdezte Angelica.

- Csak jó lesz valamire - vont vállat George - A Tekergők Térképére is azt hittük, csak egy rossz pergamen...

- És milyen jó cucc lett belőle - veregette hátba testvérét Fred.

- Fura gondolkodás módotok van - rázta meg a fejét Angelica - De tetszik - vigyorodott el.

Azzal megindultak a jeges ösvényen Roxmorts felé.

A varázslófaluban csakugyan nagy volt a nyüzsgés. Igaz, az úton nem találkoztak szinte senkivel, kivéve Hagridot, de vele is csak egy köszönés erejéig. Már éppen azt hitték volna, hogy akkor a faluban sem lesz akkora tömeg, de tévedniük kellett.