A fekete kutya lánya

1./30.

Újabb hetek teltek el, így a nebulók már a tavaszi szünet első napjait taposták.

Angelica számára úgy tűnt, hogy Mógus állja a sarat, hiszen sokat fogyott az utóbbi időben, és a napok múlásával egyre sápadtabb lett.

A lány úgy gondolta, a legtöbb, amivel segíthet neki, hogy nem terheli a dadogós tanárt a saját hülyeségeivel, és az ikreket is igyekezett visszafogni.

Ellenben Pitonnal, akinek az óráján rendszerint annyi hülyeséget csináltak, hogy immár nem volt olyan óra, ahol nem kerültek volna büntető munkára. Igaz, hogy a pontok száma jelentősen lecsökkenhetett volna, de az összes többi tárgyból Angelicának sikerült visszaszerezni az elvesztett rubinokat.

A lány éppen egy fárasztó órán volt túl McGalagony professzorral, aki, ha vért kell izzadnia, akkor is megtanítja Angelicával a varázseréjenek használatát.

Befordulva a könyvtár ajtaján a lány a hármast megpillantva indult el feléjük, majd egy széket kihúzva lehuppant a lelkesnek nem mondható magolók közé.

- Vizsgák? - kérdezte lehunyt szemmel, mire három ,,ühüm" jött válaszul - És, hogy megy a tanulás? - nézett fel vigyorogva.

- Sosem fogom ezt megjegyezni! - fakadt ki Ron, és azzal a lendülettel lecsapta a kezében tartott lúdtollat.

- Nyugi, Weasley, ennél csak rosszabb lesz. Ott vannak az R.B.F.-ek, meg majd a R.A.V.A.S.Z vizsgák is. Szívás lesz ha már itt feladod - nevetett fel Angelica, majd a szeme megakadt egy óriási fekete alakon - Szia, Hagrid.

- Mit keresel te a könyvtárban? - értetlenkedett Ron.

Az említett gyors iramban fordult meg, hogy aztán a kezét a háta mögé rejtetve nézzen farkasszemet a négy gyerekkel.

- Csak körülnéztem... - felelte tétován, és, ha eddig nem volt gyanús a háta mögött rejtőző dolog, akkor most már egészen biztosan titkolt valamit - Na és ti, jómadarak, minek bújjátok a könyveket? Nehogy azt halljam, hogy még mindig Nicolas Flamel után nyomoztok! - vonta össze gyanakvóan a szemöldökét.

- Ugyan - legyintett Angelica.

- Már réges rég tudjuk, hogy kicsoda. És azt is kiderítettük, hogy mit őriz a kutya: a bölcsek...

Mielőtt befejezhette volna Angelica a fiú szájára tapasztotta a kezét. Valahogy nem érezte helyénvalónak, hogy Ron olyan helyen kiáltja világgá ezt a titkot, ahol bárki meghallhatja. Nem beszélve arról, hogy Hagrid is részese a titoknak, és a lány nem akarta bajba keverni a melákot, csak azért, mert ennek a vörösnek túl nagy a szája.

- Csssss! - rémüldözött a vadőr, majd körbefordult a tengelyén, hogy leellenőrizze, nem hallotta-e őket valaki - Nincs ki mind a négy kereked? Ne kiabálj az Isten szerelmére...

- Ami azt illeti... - szólalt meg Harry, felnézve a hazáfeladatából -, lenne néhánykérdésünk hozzád. Elmondanád nekünk, hogy Bolyhoskán kívül mi őrzi még a...

Angelica az elmúlt tíz percben már másodjára nyomta a tenyerét egy fiú arcára. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy lehet valakinek ekkora szája.

- Hallgass! - forgatta a fejét ismét Hagrid.

- Tény és való, hogy hiányosak vagyunk agyilag - szórt szikrákat a szeme a két fiúra Angelicának -, de van egy-két kérdésünk, és jó lenne végre tisztázni ezeket.

- Ide figyeljetek - sóhajtotta a vadőr -, gyertek át hozzám később. Nem ígérem, hogy tőlem bármit is megtudtok, de legalább ne itt fecsegjetek erről. A diákok semmit nem tudhatnak meg. A végén még azt hiszik, hogy nekem járt el a szám...