A fekete kutya lánya

1./33.

Helloka, emberek!

Nos...

Nem is tudom, mit mondjak. Kicsit, nagyon sokat késtem, amiért elnézéseteket kérem, de megpróbáltam kiengesztelésképpen valamit összefabrikálni a végére 😄

Köszönöm a türelmeteket, és ezentúl megpróbálkozom gyorsabban hozni a folytatást! 😉

Mihelyst a hatos megbeszélt minden részletet, ki-ki elvonult a saját hálókörletébe készülni. Angelica és a lányok fekete nadrágot, valamint kapucnis pulcsit húztak magukra, pálcáikat a zsebükbe rejtették.

Rengeteg érzelem volt megfigyelhető aznap éjjel a három gyerek arcán.

Volt, aki félt, volt, aki izgatott volt, de volt olyan is, aki vigyorgott, mint a vadalma.

Ez utóbbi volt Angelica.

Örült, hogy együtt tölthet némi időt a srácokkal, de rettegett attól, ami az erdőben várja őket.

Normális esetben soha nem félt, amikor hasonló kiruccanást tettek, de ez azalól most kivétel.

El sem tudta képzelni, ki, vagy mi lehet annyira rossz lelkű, hogy unikornisokat öljön. Még akkor is, ha az állatok vére életben tartja.

Mert legyen akármilyen jó boszorkány, ki tudja, mi lehet ott, és mire képes.

Lehet reggelre már nem élnek...

Angelica olyan erővel rázta meg a fejét, hogy félő volt. az leesik a helyéről. Nem gondolhat ilyenekre, hiszen nem kispályások.

Mégis rossz érzés kerítette hatalmába, ahogy a lányokkal elindultak a klubbhelység felé, pár órával később. Görcs nőtt a gyomrába, és állandóan a kezeit tördellte. De a vigyor nem fagyott le az arcáról.

- Ne aggódj, Angie, nem lesz baj - karolta át a vállát Alicia, a lépcsőn lefelé menet - Azok az idióták csak tudják, mit csinálnak.

- Nekem nem is ezzel van bajom... - morogta a lány az orra alatt.

- Ha bajba kerülünk úgyis elobb mentenek meg minket, minthogy megbüntessenek - kukkantott hátra Angelina - Megmaradunk, nyugi.

- Remélem igazatok van - sóhajtott egy nagyot Angelica, majd a klubbhelységbe leérve szembe találták magukat három, fekete ruhás alakkal, mindenféle kütyüvel felszerelkezve.

- Végre a hölgyek is elkészültek - húzódott elégedett vigyorra George szája, amint megpillantotta a lányokat.

- Indulhatunk? - tette fel s kérdést Alicia, melyre Fred meglengette a térképet.

- Hát hogy a viharba ne?!

- Akkor hajtsd szét, és haladjunk - gyorsította a tempót Angelina - Vagy ma már nem megyünk sehova.

- Megyünk, nyugodj már, Angelina - forgatta a szemét Lee - Csak van egy apró probléma... Angie, hogy fogunk látni, ha nincs nálad semmi?

- Megoldom - jelentette ki magabiztosan a megszólított - Csak fogjuk meg egymás kezét, én megyek elől, akinél a térkép van, pedig mellettem. A többiek egyes oszlopba haladjanak mögöttünk - adta ki a ,,parancsot" a lány, mire George oldalba bökte Fredet, aki kínosan mosolyogva lépett oda a kissé sápadt lányhoz.

Angelica bízott a megérzéseiben, valamint a kiélesedett érzézszerveiben, melyek a farkassal jártak. De abban koránt sem volt biztos, hogy ez a fiú mellett is működni fog.

- Oké... Akkor másszunk ki, és egyből fogjuk meg egymás kezét - adta ki a következő utasítást, majd elsőként nekiindult, felcsapva a Kövér Dáma portréját.