A fekete kutya lánya

1./29.

A kezdés a Griffendélnél volt. Angelica a kezébe kapta a kvaffot, és szélsebesen megindult az ellenfél karikái felé. Azonban mielőtt belőhette volna, síp harsant, és büntetőt ítéltek a Hugrabug javára, mert George Piton felé terelt egy gurkót.

Angelica a tenyerébe kuncogott, de hamar visszavette a komoly formáját.

Harry jó pár méterrel felettük körözött, Cedric Diggory pedig nem sokkal alattuk mozgott.

Az egyik hajtólánynak kicsúszott a kezéből a kvaff, és Alicia szinte azonnal ugrott érte. Ahogy Angelica is, és még egy másik hugrabugos hajtó.

De végül Alicia kapta el, elvitte a pálya feléig, majd lepasszolta Angelicának. A lány tovább adta Katie-nek, aki sikeresen belőtt egy gólt.

Aztán mire észbe kaphatott volna a tömeg, már Harry lent állt a talajon, és magasra emelte a kezét. A markában valami aranyló csillogott.

- Behalok! - tátotta el a száját Angelica.

- Ilyen jó fogót sem láttam még - fékezett le mellette Cedric.

- Nekem mondod? - húzta fel a lábait a seprűre a lány. Cedric elmosolyodott, majd kisepert a szeme elől néhany sötét hajtincset.

A negyedéves fiút Angelica tavaly ismerte meg, az egyik meccs után, mikor Cedric gratulált neki a hajtói tehetségért.

- Idén végre nem a Mardekár színeit fogjuk látni az évzáró vacsorán - ereszkedtek lejjebb a hangosan kiabáló tömeg felé.

- Még jó, hogy McGalagony professzor megtalálta nekünk Harryt - felelte mosolyogva Angelica - Jó csapatunk van. Biztosan megnyerjük a kviddicskupát!

- Úgy legyen - borzolta össze a lány haját a fiú - Szurkolok nektek - kacsintott, majd elment, Angelica pedig az őrjöngő tömeg felé vette az irányt.

Újabb meccset nyertek, hála Harrynek, aki mindössze öt perc alatt megszerezte a cikeszt, ezzel a csúcsra repítve a Griffendélt.

***

Anglica körülbelül egy órát szórakozott még a többiekkel, majd a kastély felé vette az irányt. A tömeg már feloszlott, és Harryn kívül az öltözőben sem volt senki.

Már éppen elérte volna a bejáratot, amikor résnyire kinyílt az ajtó, és egy fekete árny jelent meg.

Angelica gyorsan elbújt a legközelebbi kiszögelésbe, és csendben várta, hogy az illető elmenjen.

Mikor az a valaki kiért a napfényre, a lány meglepetten konstanálta, hogy a fekete csuklyás enyhén sántít...

De vajon mit keres itt Piton csuklyában? És miért megy a Tiltott Rengeteg felé?

Angelicának túl nagy volt a kíváncsisága, de ugyanakkor tisztában volt azzal is, hogy így nem mehet utána.

Az ötlet, mint a villám, úgy csapott belé.

Erősen kezdett koncentrálni, és összeszedte minden erejét ahhoz, hogy sikerüljön. Igaz, régen gyakorolta már, de a legutóbb már félig farkas volt.

Érezte, ahogyan megnyúlik az állkapcsa, kisebb lesz a feje, a fülei felcsúsztak a feje tetejére, haja visszahúzódott, és hófehérre vált.

Végtagjai farkaslábakká váltak, és az ujjai összenőttek négy, nagy tappanccsá. Érzékszervei kiélesedtek, és hallotta, ahogyan Piton lába alatt ropog a talaj.

Hamarosan már nem Angelica állt ott, hanem egy gyönyörű, hófehér bundájú farkas kuporodott a fűben.

Angelica alig merte kinyitni a szemét, aztán pedig alig bírt pislogni, hogy elhiggye, tényleg sikerült neki az animágia.

Életében először.

De nem örülhetett sokáig. Ugyanis Piton már elérte az erdőt.

Utána iramodott, de meg még kellett szoknia a járást négy lábával.

Ettől függetlenül hamar beérte a tanárt. Amint úgy érezte, most már elég közel van hozzá, lassított a léptein, és csendesebben osont tovább.

Úgy tűnt, Pitonnak fogalma sincs róla, hogy Angelica mögötte van, és a lánynak nem állt szándékában tudatni vele az ottlétét.

Amikor a tanár megállt, Angelica behúzódott egy bokor alá, és a hasára lapulva figyelte az eseményeket.

Hamarosan egy másik férfi is megjelent, és a lány nem hitt a szemének,amikor a turbános alakban Mógust ismerte fel. Halkan felnyüszített, de még idejében hallgatott el.

- Ne-nem tudom, mi-miért éppen itt akartál ta-találkozni velem, Perselus... - Mógus még a szokásosnál is jobban dadogott, de Angelica új érzékeinek hála már nem volt olyan nehéz kivenni, mit is akar pontosan a tanár.

- Rájöttél már, hogyan lehet kijátszani Hagrid bestiáját? - csattant Piton hangja, amelytől Angelica nem kicsit ijedt meg, és újabb nyüszítés hagyta el a torkát.

- De-dehát, Perselus, én...

- Ne akarj magadra haragítani, Mógus! - csattant fel türelmét vesztve Piton. Angelica a fülére tapasztotta a mancsát, és úgy hallgatta tovább az eszmecserét.

- Ne-ne-nem tudom, hogy mi-mire... - kezdte Mógus, de megint félbe lett szakítva.

- Dehogynem, nagyon is jól tudod, hogy mire célzok! - vágott közbe idegesen Piton.

Nagyon úgy tűnt, az állatok sem tolerálják túlzottan ezt az eszmecserét, ugyanis egy bagoly hangosan huhogni kezdett az egyik közeli fán.

Ágreccsenés követte a madár hangját, és egy furcsa illat csapta meg Angelica orrát.

Ismerős volt neki, több szempontból is, de nem tudta volna megmondani, hogy honnan. Aztán egy halk sóhaj is csatlakozott az összhanghoz, melyet már épp elégszer hallott az elmúlt pár hónapban.

Innentől kezdve tudta, hogy nem egyedül hallgatózik, hiszen Harry is ott csücsült valamelyik fán.

- Vesd be a kis hókuszpókuszodat. Én tudok várni... - morogta tovább a magáét Piton.

- De-de-de én nem... - dadogta zavartan Mógus, azonban a bájitaltan tanárt nem érdekelte túlzottan.

- Hát jó - szakította félbe Piton a dadogó tanárt - Hamarosan újra elbeszélgetünk. Addig fontold meg a dolgokat, és döntsd el, kinek az oldalán állsz...

Azzal a lendülettel Piton ismét magára húzta a csuklyáját, és eltűnt.

Mógus dermedten állt a tisztáson, és szüntelenül a partnere hűlt helyét bámulta.

Mintha komolyan elgondolkodna azon, amit Piton mondott.

Angelica úgy döntött, inkább lelép, így a legnagyobb csendben húzta el a csíkot az erdőből.