Falling in love [Cameron Dallas]

2/8.

Rebeca

Hetedik hónap.

Beléptem a kis kávézóba,ahova megbeszéltük a találkozót Cameronnal.Felhívott és azt mondta,hogy valami fontosról akar velem beszélni.Belementem,mert nekem is el kell mondanom neki,hogy szakítottam Kevinnel.Észre vettem Cameront az egyik asztalnál,így odamentem és leültem mellé.

-Szia.-mosolygott rám.

-Szia.-mosolyodtam el.

-Örülök,hogy eljöttél.-fogta meg az asztalon pihetett kezemet,majd a szemembe nézett.

-Mit szerettél volna mondani?-kérdeztem.Néhány percig csak csendben ült és nézett maga elé,aztán megszólalt.

-Szakítottam a barátnőmmel.-mondta.

-Én is Kevinnel.-hajtottam le a fejem.

-Ó...sajnálom.

-Én nem.-felemeltem a fejem és rávigyorogtam.

-Miért?-vonta fel érdeklődve a szemöldökét.

-Mert végre szabad vagyok.-válaszoltam.

-Nem egészen.-vigyorodott el,miközben azt a kezét emelte fel,amin a jegygyűrűjét hordta.

-Igazad van.-bólintottam.-Mikor válunk?-viccelődtem.A szemei kitágultak és a szája tátva maradt.

-Te válni akarsz?-kérdezte döbbenten.

-Nem,csak viccelődtem.-nevettem fel.

-Ne ijesztgess.-nevetett ő is,majd az arcomra simította a szabad kezét.-Szeretném,ha újra együtt lennénk,Rebeca.

-Én is.-mosolyogtam.Közelebb hajolt hozzám és...és egy puszit nyomott az arcomra.Mi az,hogy csak egy puszit ad?Másra számítottam...Végül nem szóltam egy szót sem.

-Lenne még valami.-kezdett bele.

-Mondjad csak.

-Visszaköltözhettek hozzád?-vigyorgott édesen.

-Persze.-bólogattam,majd felálltam az asztaltól.

-Most meg hova mész?-állt meg mellettem.

-Nem azt mondta,hogy vissza akarsz költözni hozzám?-vontam fel a szemöldökömet,mire bólogatni kezdett.-Akkor pakolnunk kellene,nem?

-De.-szorosan magához ölelt,majd a fülembe suttogta.-Szeretlek.

*********************************************

Sziasztok!💋

Rég volt rész,amit nagyon sajnálok.De most itt van.😊A rész rövid lett,de legalább újra együtt vannak!😄😄

Remélem tetszik ez a rész.És kérlek írjátok meg a véleményeteket kommentben!❤❤