Falling in love [Cameron Dallas]

22.

Rebeca

Fáradtan lépkedtem be az osztályba és ültem le a helyemre.Végre péntek van.Osztályfőnöki órával kezdünk.Reggel,amikor tükörbe néztem,nagyon megijedtem.Szemeim vörösek és kisírtak voltak.Miután ágyba dőltem és elaludtam,nem sokkal később fel is ébredtem,mert rosszat álmodtam.Szinte az egész éjszakát a sötét plafon bámulásával és sírással töltöttem.Így reggel legalább egy kiló sminket tettem fel.Hirtelen Merci jelent meg előttem.

-Ha jól sejtem,akkor egész éjjel sírtál?-támasztotta meg magát az asztalomon.

-Ühüm.-hümmögtem.

-Egy fiú sem éri meg,hogy sírj miatta.-mosolygott rám.-Ma átjössz hozzánk medencézni.-jelentette ki.

-Én aztán nem.-ráztam meg a fejem.

-Ez nem kérdés volt.-kacsintott rám és a helyére ment.David huppant le mellém és vigyorgott rám.

-Na,ki mondta meg?-az önelégült vigyorra egyre nagyobb lett.

-Te.-morogtam rá se nézve.

-Nézz ide Szépségem.-állam alá nyúlt és maga felé fordította a fejemet,így a szemébe néztem.

-Mit akarsz tőlem David?-kérdeztem.

-Téged.-ahogy ezt David kimondta,becsengettek és így megmenekültem ettől a beszélgetéstől.

-Jó reggelt osztály!-lépett be az osztályba a tanárunk egy tollal és egy papírral a kezében.Odament az asztalához és az osztály felé fordult,majd a jövőhéten pénteken megrendezésre kerülő bálról kezdett el beszélni.Romantikus témájú,reflektoros bálkirályi pár választás és itt már nem tudtam odafigyelni,mert David keze a combomra siklott.A keze melege áthatolt a farmer nadrágomon.Ijedten néztem fel Davidre és próbáltam le szedni onnan a kezét,de a fiú erősen tartotta ott.A szám elé tettem a jobb kezem és ezzel megakadályoztam,hogy egy nyögés kiszökjön a számon.David elővette a táskájából a füzetét és két tollat a tolltartójából,kinyitotta a füzetet a közepe fele és beleírt valamit,majd elém tolta.

Ne ellenkezz Szépségem.

Olvastam el,amit írt.Kezembe vettem a másik tollat és én is írni kezdtem.

1.Ne fogdoz!2.Ne nevezz engem szépségednek.3.Mi a francért piszkálsz?

Mert azt akarom,hogy az enyém legyél. ;)

Hű,de érdekes lettem,amióta szakítottam Cameronnal...

Pont azért.Szakítottál Cameronnal,aki egy híres ember.Megvoltál neki és így téged akarnak többen is,de te csak az enyém vagy.

Nem értem én a fiúkat.

És épp akkor csengettek ki.Leráztam magamról David kezét,letettem a tollat a füzet mellé és siettem ki a teremből a szekrényemhez.

-Mi volt David-del az asztal alatt?-jött oda hozzám vigyorogva Merci.

-Semmi.-ráztam meg a fejem.

-Aha,persze.Odaláttam ám.-nevetett fel.

-Egyszerűen megfogta a combom,ennyi.-magyaráztam.

-Hát jól van.És azt már tudod,hogy kivel jössz a bálra?-kérdezte.

-Nem,de szerintem nem is megyek el.

-Sziasztok csajok.-jött oda hozzánk Max,majd felém fordult.-Beszélhettünk Rebeca négyszemközt?

-Tőlem,de ugye nem baj Merci?-néztem a lányra.

-Dehogy,tegnap szakítottunk.-válaszolt egyszerűen.Válaszolni nem tudtam,mert Max elrántott tőle és a takarítószertárba lökött be,majd maga után becsukta az ajtót.