Falling in love [Cameron Dallas]

Epilógus

Rebeca

Két évvel később...

-Gina,biztos,hogy vigyázol rá?-kérdeztem.

-Persze.-mosolygott magabiztosan.

-Betettem az utolsó táskát is az autóba,indulhatunk!-ölelt át hátulról Cameron,majd belepuszilt a hajamba.

-Akkor indulás gyerekek!-vigyorgott Gina.Elköszöntünk Ginától és Laurától,majd beültünk az autóba és elindultunk a nem tudom hova.Cameron azt mondta,hogy meglepetés lesz és akárhogy faggadtam nem árulta el,hogy hova megyünk.

*****

Pár óra kocsikázás után Cameron leparkolt egy ház előtt,ami az erdőben volt.

-Hova hoztál Cameron?-fordultam felé ijedten.

-Mindjárt meglátod.-kacsintott.Kiszálltunk az autóból,a csomagtartóból kivettük a táskáinkat éa bementünk a házba.Balra egyből a konyha volt,jobbra pedig a nappali kandallóval és egy hatalmas kanapéval.Szemben velem egy lépcső volt.-Gyere,menjünk fel.-felmentünk az emeletre,ahol három ajtó fogadott.Középen a fürdő volt,a másik kettő pedig szoba volt.Cameron bement az egyikbe,én pedig követtem őt.A szoba közepén az ágy terült el,tőle balra egy üveg ajtó volt,az ággyal szemben pedig szekrény volt.Letettem a táskát az ágy végébe,majd kinyitottam az üveg ajtót,ami teraszra vezetett ki.Hallottam,ahogy a szobában Cam leteszi a többi táskát.Néhány másodperccel később pedig a kezei ölelték át a derekam.

-Olyan gyönyörű a kilátás.-mondtam halkan.

-Nem gyönyörűbb nálad.-suttogta a nyakamra,majd puszikkal hintette be.Kezei a pólóm alá csúsztak és a bőrömet simogatta.Majd maga felé fordított és az ajkaimra tapadt.Vissza a szobába kezdett el húzni és közben egy másodpercre sem szakadt el az ajkaimtól.Az ágyra döntött és főlém mászott.

-Nagyon szeretlek Cameron.-fogtam két kezem közé az arcát,majd lehúztam magamhoz egy csókra.

-Én annál is jobban.-nyomott a számra egy újabb csókot,majd elhúzodott tőlem,a fülem mögé tűrt egy tincset és a szemembe nézett.-El sem tudod hinni,hogy én mennyire szeretlek téged.Te vagy az életem értelme,nem tudnám nélküled leélni az életem.Tudom,hogy többször is megcsaltalak,amit nagyon bánok már,de te akkor is képes voltál megbocsájtani,pedig nem is érdemeltem volna meg.És olyan gyönyörű vagy,hogy az már hihetetlen.Bassza meg,én annyira szeretlek téged.-levette magáról a pólóját és negcsókolt.Lehúzta rólam is a pólót,majd a mellkasomat és a hasamat hintette be apró puszikkal.Aztán újra feljött hozzám és a fülemhez hajolt.-Gondoltál már arra,hogy Laurának lehetne egy tesója?-suttogta egészen halkan,én mégis meghallottam.

-Igen.-kuncogtam,mire elvigyorodott.Újra lefelé haladt,nyakamon pedig most nyomott is hagyott.-Szeretlek.-sóhajtottam.

-Én is.-válaszolta.-Mindennél jobban szeretlek.

VÉGE

2017.11.26.;Vasárnap

--------

sziasztok💕

szóval itt az epilógus.
remélem tetszik nektek!❤

nagyon szépen kérlek titeket,hogy írjátok meg a véleményeteket erről a részről és úgy egész sztoriról is!

amúgy fogalmam sincs mit mondjak most,hogy véget ért a történtének.nagyon fontos volt ez a történet nekem és egyszerűen imádtam írni😣