Falling in love [Cameron Dallas]

28.

Rebeca

Kinyitottam a szemem és körül néztem.Megnyugodtam,mert a saját szobámban vagyok.Lenéztem magamra és elgondolkoztam,hogy vajon ki öltöztetett át.Csak Cameron bő pólója és fehérnemű volt rajtam.Odapillantottam az éjjeliszekrényemre,amin ott volt a kis táskám és rajta egy kis papír.Elvettem a papírt és kinyitottam.

"Nagyon sajnálom,hogy láttál Kelly-vel.De tényleg nincs köztünk semmi sem!Neki ott van a barátja,nekem pedig te.Te vagy a legfontosabb ember számomra.Nem tudnék nélküled élni.Te vagy az egyetlen lány,akit szeretek.És tényleg nagyon fontos vagy nekem.Szeretlek Rebeca!

Cameron."

Folytak a könnyeim és nem tudtam,hogy mit csináljak.Cameron egyszer megfog utálni,mert ennyire féltékeny vagyok.De egyszerűen nem tehetek róla.Cameron túl fontos számomra...Visszatettem a lapocskát a táskára,letöröltem a könnyeimet,kiszálltam az ágyból és lementem a lépcsőn,majd a konyhába mentem.Apu épp újságot olvasott.

-Szia.-köszöntött.

-Szia.-mosolyogtam rá és lehuppantam vele szembe az asztalhoz.

-Mikor jöttél haza?-tette le az újságot.

-Nem tudom.-hajtottam le a fejem.

-Mi az,hogy nem tudod?-ráncolta össze a homlokát.

-Nem tudom,hogy mikor hozott haza Cameron.-válaszoltam.Ekkor csengettek.-Kinyitom.-álltam fel az asztalhoz és az ajtóhoz siettem,majd kinyitottam.

-Annyira örülök,hogy jól vagy.-ölelt magához szorosan.

-Cameron.-motyogtam a mellkasába,amire eltolt magától és a szemébe néztem.-Gyere be.

-Már azt hittem,hogy el akarsz küldeni.-nevetett fel.

-Csak egyszerűen nem szeretném megmutatni magamat pólóban a szomszédoknak.-megfogtam a kezét és behúztam a házba.-Fent leszünk a szobámban.-kiabáltam apának a lépcsőn felhaladva.

-Ki jött?-kérdezte.

-Jó reggelt após.-kiabálta vigyorogva Cameron.

-Neked is Cameron.-hallottam apa nevetését.Besétáltunk a szobámba és mindketten leültünk az ágy szélére.

-Látom elolvastad.-biccentett a levél felé.

-Igen.-bólintottam.Odanéztem rá és csak szomorúan nézte az ölében pihentetett kezeit.Közelebb húzódtam hozzá,majd az ölébe ültem.

-Mit csinálsz?-nézett rám ijedten.

-Most úgy nézel rám,mint ha sosem csináltál volna ilyent.-nevettem el magam.Elvigyorodott és a kezeit felvezette az oldalamon.-Ne foglalkozzunk most mással.

-Rendben.-lerúgta magáról a cipőit,elfektetett az ágyon és fölém mászott.Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott,a másikkal pedig az arcomat simogatta.-Gyönyörű vagy.-suttogta.Egyik ujját végig húzta az ajkamon.

-A sminkem el van folyva,a hajam kócos és még szépnek hívsz?-vontam fel a szemöldököm.

-Nem a sok smink tesz szépé téged.-rázta mosolyogva a fejét.-Hanem,ami ott bent van.-mutatott a szívemre.

-Ez túl cuki volt.Mit tervezel Dallas?-vigyorogtam rá.

-Csak egyszerűen helyre akarom hozni a hibáimat.-feküdt le mellém és a plafont kezdte el nézni.

-Milyen hibákról beszélsz?-tettem a fejem a mellkasára és átkaroltam a hasát.

-Hiba volt téged egy percre is elhagyni.-húzott teljesen magára és így teljesen rajta feküdtem.