Falling in love [Cameron Dallas]

2/2.

Rebeca

Második hónap.

A vécé fölött görnyedve adtam ki az ebédemet.Megint.Felálltam,megmostam a fogam,majd visszamentem a konyhába.Amint beléptem a helyiségbe,megszólalt a csengő.Odasétáltam az ajtóhoz,majd kinyitottam.Kelly-t láttam magam előtt,ahogy idegesen harapdálta a száját.

-Szia.-köszönt.

-Szia.Gyere be.-kitártam az ajtó,hogy be tudjon jönni.Bementünk a nappaliba,majd leültünk kanapéra.Egyikünk sem szólalt meg,csak néztünk magunk elé.

-Szóval azért jöttem,hogy bocsánatot kérjek.

-Miért kellene bocsánatot kérned?-nevettem.-Nem tettél te semmi sem.

-De igen.Több,mint öt évvel ezelőtt rámásztam Cameronra,amikor veled együtt volt.

-Jaj,ne hülyéskedj.Azt már el is felejtettem.-legyintettem,majd magamhoz öleltem,amin eléggé meglepődött,de azért visszaölelt.

-Mesélj!-eltolt magától,majd rám vigyorgott.

-Miről?-vontam fel a szemöldökeimet.

-Hát az esküvőről,a nászutatokról és ilyenekről.-mosolygott.Elmeséltem neki mindent,amit kért.Aztán ő is elmesélte,hogy mi volt vele az elmúlt öt évben.

-És még van valami.-vigyorogtam rá és megfogtam a hasam.

-Mi az?

-A múlt hónapban kiderült,hogy terhes vagyok.-mosolyogtam.

-Jaj,de szuper!-vihogott,majd megölelt.

-Mi ez a nagy ölelkezés lányok?-hallottuk meg Cameron hangját,majd arra fordultunk.

-Csak beugrottam.-vonta meg a vállát Kelly,majd felállt a kanapéról.-De már megyek is.

-Ne menj.-álltam mellé.

-De megyek.Valamelyik nap még beugrok,jó?

-Oké.-bólintottam.Kikísértük az ajtóig,majd ott elköszöntünk tőle és ő elment.

-Miről beszélgetettek?-kérdezte Cam,miközben a konyhába mentünk be.

-Arról beszéltünk,hogy mi történt velünk az elmúlt években.-válaszoltam,miközben próbáltam felülni a konyhapultra,de sehogy sem ment.Cameron elém állt,a derekamra csúsztatta a kezeit és feltett a pultra.

-Így ni.-adott egy puszit a homlokomra.A dereka köré fontam a lábaimat,a kezeimet a nyaka köré csavartam a kezeimet.-El sem hiszem.-rázta a fejét.

-Mit?-néztem a szemeibe.

-Hogy apuka leszek.Olyan hihetetlen.-válaszolta.

-Majd,ha hét hónap múlva a kezedben tartod,akkor nem lesz olyan hihetetlen.-adtam egy puszit az arcára és magamhoz öleltem.

*************************************

Sziasztok!❤

Nagyon sajnálom,hogy sok időt kellett várni az új részre,de semmi ötletem sem volt hozzá.

És egy másik sztoriba is bele kezdtem,ami egy Aaron B. Carpenter fanfiction.Ha van kedvetek,kukkantsatok bele.😊

Remélem tetszett ez a rész.Írjátok meg a  véleményeteket kommentben!

Köszönöm!❤