Falling in love [Cameron Dallas]

17.

Lecsapott az ajkaimra,kezeit a derekamra csúsztatta,tolni kezdett a szobája felé.Tudtam,hogy mit akar,mégsem akadályoztam.A szobájába érve a ruháink a földön landoltak és a többit ki lehet találni...Már a nappaliban a kanapén ülök a fehérneműmben és Cameron pólójában.Úgy tizenöt perce ébredtem meg.Mivel Cameront nem akartam felkelteni,ezért felöltöztem és kijöttem a nappaliba.Elővettem a kanapé mellé dobott táskámból a telefonom és üzentem Davidnek,akinek az apjáé a stúdió,ahol felvehettem volna a dalt.És,aki tegnap meg akart csókolni,de felpofoztam és elszaladtam a stúdióból.Néhány órával később azonban rájöttem,hogy ott hagytam a táskám.Visszamentem érte és amikor haza felé mentem a telefonomat nyomkodva láttam,hogy Cameron hívott,de valaki felvette.Egyből rohantam Cameronhoz és meg akartam neki magyarázni az egészet,de nem az lett a vége,amire számítottam...

Me:Szia David.Megmondanád apukádnak,hogy nem folytatnám a stúdiózást?

David:Miért?

Me:Mert veszekedtem Cameronnal és nem szeretném,ha emiatt a kapcsolatunk tönkre menne.

David:Komolyan egy nyálas kis sztárocska miatt dobod el az esélyt arra,hogy sztár lehess??

Me:Ő nem egy nyálas kis sztárocska!Szeretem őt és ha ez neked ez nem tetszik,akkor sajnálom.

David:Megfogod bánni,hogy összejöttél vele.

Me:Nem,nem fogom megbánni.

Nem vártam meg a válaszát.Telefonommal a kezemben felpattantam és visszasiettem a szobába Cameronhoz,aki csukott szemmel tapogatózott az ágyon.

-Itt vagyok.-kuncogtam fel,miközben az ajtófélfának támaszkodtam és figyeltem Cameront,ahogy kinyitja a szemét.

-Mit csinálsz te ott?-szólalt meg a reggeli rekedtes hangján.

-Kint voltam a nappaliban.-letettem az éjjeliszekrényére a telefonom,odasétáltam az ágyhoz és Cameronnal szemben ültem le.

-Jól vagy Hercegnőm?-simította meg az arcomat az egyik kezével.

-Miért ne lennék jól?-kérdeztem vissza mosolyogva.Közelebb ültem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.-A lehető legjobban vagyok most.

-Akkor oké.-mosolyodott el és megfogta a kezeimet.Csend lett a szobában.Cameron lehajtott fejjel nézte a kezeinket,én pedig őt.

-Miért van az,hogy azt érzem,hogy te valamiért más vagy nekem?-szólaltam meg halkan.

-Mert igaz.-emelte fel a fejét mosolyogva.

-Lehet.-bólogattam.

-Nem lehet,hanem biztos.-hátra dőlt és úgy pillantott fel rám.Fölé másztam és levigyorogtam rá.-Mit tervezel Hercegnőm?-vigyorodott el.

-Én semmit.-nevettem fel és lefeküdtem mellé.

-Mondták már,hogy szemét vagy?-oldalra feküdt és rám nézett.

-Ühüm.-hümmögtem nevetve.-De te így szeretsz,ugye?

-Igen.-derekamra tette a kezeit,közelebb húzott magához és elkezdte puszilgatni a nyakam.

-Cameron...-nyögtem a nevét,amikor már szívta a nyakam.

-Szeretlek,szeretlek és szeretlek.-suttogta a nyakamra.

-Mi is szerettünk titeket.-hallottam meg Nash hangját és utána egy nagy röhögést.

-Barmok.-morogta Cam és a hajamba temette az arcát.

-Megzavartunk valamit?-vigyorgott Nash mellett aló Shawn.

-Igen.-válaszoltam bunkón.-Szóval ki is lehetne menni.-mutattam az ajtó irányába.