Falling in love [Cameron Dallas]

31.

Rebeca

A fiúk legalább tizenöt perce a rajongókkal csinálnak képet vagy adnak nekik autogramot.Mi meg a lányokkal félre vonultunk,hogy ne zavarjuk őket.

-Ez az én hibám.-szomorodtam el.

-Dehogy.-rázta a fejét Gina.-Előbb vagy utóbb amúgy is felismerték volna őket.Szóval nem te vagy a hibás.

-Akkor is sajnálom.-hajtottam le a fejem.Úgy húsz perccel később a tömeg eloszlott és mentünk a srácok fellépésének a helyszínére.Cameron megállt és mivel fogtam a kezét én is megálltam.Amikor a többiektől lemaradtunk Cameron komoly arccal felém fordult és elengedte a kezem.

-Ugye tudod,hogy az előbbi a te hibád?-szigorúan a szemembe nézett.Újra lehajtottam a fejem és behunytam a szemem.Éreztem,ahogy a fülemhez hajolt.-És azt is tudod,hogy ezért este megkapod a büntetésed?-suttogta a fülembe.Elnevettem magam,majd a nyaka köré fontam a kezeimet és megcsókoltam.

-És mi lesz a büntim Apuci?-vigyorogtam rá.

-Majd megtudod.-kacsintott rám.

-Már alig várom.-kuncogtam.

-Ennek örülök.-vigyorgott ő is,majd elindultunk a többiek után.A fellépés helyszínére hamar odaértünk,így a fiúk el kezdtek próbálni.Gina közben elment Mercivel kajáért,mi meg Kyrával néztük,ahogy a fiúk próbáltak a színpadon.

A fiúk öltözőjében vagyunk mi is a lányokkal.Míg a többiek fel-alá járkálnak a helyiségben és azt mondogatják,hogy idegesek.Addig az öltöző kanapéjának egy szélében ül és az ölébe helyezett kezeit bámulja.Leülök mellé,majd felé fordulok és hozzá bújok.

-Ne izgulj.Szuper leszel.-mormolom a nyakába,majd odahajolok hozzá és egy puszit nyomok a szájára.Rám néz és elmosolyodik.Odahajol hozzám és megcsókol.A kezei közben a fenekemre vándorolnak,majd az ölébe emel és ott folytatjuk a csókot.Elválztam az ajkaitól és a szemébe néztem.

-Annyira szeretlek.-motyogta mosolyogva.

-Gyerekek.Menni kell,a rajongók már várnak.-kiabálja el magát Gina,majd a többiek kivonultak a szobából.-Ti nem jöttök?-nézett ránk Gina.

-Mindjárt megyünk,te menj csak.-válaszolja Cameron,majd az anyukája el is tűnt.

-Miért akartál még maradni?-felálltam az öléből.

-Csak,mert.-felállt és megölelt.A hajamba temette az arcát és ott szuszogott.

-Valami baj van,igaz?-simogattam meg a hátát,majd picit eltoltam magamtól,hogy az arcára nézhessek.

-Nagyon izgulok.-suttogta.Eltoltam magamtól és mérgesen néztem rá.

-Hányszor mondtam már,hogy nem kell izgulni és jók lesztek?-emeltem meg a hangom.-Többször nem fogom elmondani,szia.-kimentem az öltözőből.Nem voltam mérges rá,csak gondoltam,hogy így majd sikerül meggyőznöm őt.Cameron követett egészen a színpad széléig,ahol a lányok vártak minket.-Cameron elválok tőled,ha most azonnal nem mész ki a színpadra.-belül már nevettem,viszont az arcom komoly volt.

-Összeházasodtatok?-kérdezte döbbenten a három lány.

-De Asszony...-itt közbe vágtam.

-Nincs semmi de!-kilökdöstem a színpadra és elvigyorodtam.A rajongók egyszerre sikoltottak fel,amikor Cameront meglátták.

-Összeházasodtatok titokban?-rázott meg Merci.

-Nem.-nevettem el magam.Rápillantottam Cameronra,aki hálásan pillantott rám és dobott egy puszit a levegőben.Annyira szeretem.

*********************************

Sajnálom,hogy nem volt rész több,mint egy hétig.

Meg azt is,hogy unalmas és rövid is ez a rész.

Viszont annyira imádlak titeket.Tegnap délután feljöttem wattpadra,hogy kiteszem ezt a részt,de végül nem sikerült.Akkor 11.9K volt a könyvön.Ma feljöttem és azt hittem,hogy elájulok.12.4K volt rajta.Annyira köszönöm nektek!

És írjátok meg a véleményeteket kommentben.

Köszönöm! :)