Falling in love [Cameron Dallas]

27.

Rebeca

Végig simítottam a ruhámon a kezem és a tükörbe néztem.A hajam be van göndörítve,a sminkem illik a ruhámhoz.Nyílt az ajtó ajtó és apa lépett be rajta.

-Jöhettek hozzád Kicsim.-mondta mosolyogva.

-Máris megyek.-válaszoltam és azzal apa el is tűnt.Felhúztam a lábamra a fekete magassarkúmat és a kezembe vettem a kis,fekete kézitáskámat.Szépen lassan elindultam le a lépcsőn,de amint az utolsó lépcsőfokról leléptem,egy nagy meglepetést láttam ott.Cameront láttam öltönyben,nagy mosollyal az arcán és egy csokor virággal a kezében.Elém lépett és megfogta a szabad kezem.

-Tudom,nem kérdeztem és talán már késő,meg ez így fura is.-kezdett bele.-De lennél a párom a bálodon?

-Igen.-ugrottam a nyakába,vigyázva a virágra.

-Ennek örülők.-simogatta meg a hátam egy kézzel,majd eltolt magától és átnyújtotta a csokrot.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá.

-Én köszönöm,hogy vagy nekem.-kezei közé fogta az arcomat,lassan odahajolt hozzám és megcsókolt.Lassan,de szenvedélyesen csókolt.Szipogást hallottam tőlünk nem messze.Mindketten odanéztünk a szipogó apukámra.

-Felnőtt az én kislányom.Olyan szépek vagytok együtt.-sírt.

-Jaj Apu.Ne sírj,mert én is elsírom magam.-Cameron kezébe adtam a virágot,majd odamentem apához és megöleltem.

-De szeretlek.-motyogta a nyakamba.

-Én is téged.-néztem az arcára.

-Felnőttél és már barátod van.Hihetetlen.-nézett Cameronra a vállam felett.-Cameron.Remélem,hogy nem bántod meg többet.

-Nem fogom.Megígérem.-mondta a fiú mögülem.Odasétáltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.

-Na,menjetek gyerekek.-vette ki apa Cam kezéből a csokrot és az ajtó felé lökdösött minket.

-Azt hittem,hogy szeretsz.-nevettem az ajtó előtt állva.

-Szeretlek,de programom van a tévével.-nevetett fel és becsapta előttünk az ajtót.

-Induljunk,mielőtt megfázol.-Cameron kinyitotta nekem az ajtót és beültem az anyósülésre,majd ő is beült a vezetőülésre.Odanyúlt az övért és bekötött,majd magát is bekötötte.Néma csendben indultunk el az iskolám felé.Rápillantottam.Az útra figyelt komoly arccal,néha pedig elmosolyodott,ami engem is mosolygásra késztetett.

-Jó érzés bámulni Hercegnő?-kérdezte kuncogva,amikor leparkolt a sulinál.

-Nem is bámultalak.-tagadtam.

-Ó,dehogy nem.-nevetett.

-Csak a cuki pofidat néztem.-szálltam volna ki,de Cameron a csuklómnál visszahúzott az autóba.

-Beszélnünk kell.-mondta komoly arccal.

-Miről?-vontam fel a szemöldökömet.

-Tegnap gyorsan elmentél tőlem.Miért volt az?-hajtotta le a fejét.

-Mert sok dolgom volt.-hazudtam.Nem volt jó érzés.

-Ne hazudj!-morogta.

-Oké.-sóhajtottam.-Nem volt igazából semmi olyan dolgom,ami fontosabb lett volna nálad.Csak...nem tudom.Valahogy más lett valami szerda óta köztünk.Te nem érzed ezt?

-Nem szeretsz?-emelte rám a gyönyörű mogyoróbarna szemeit,amik aggódva pillantottak rám.

-De szeretlek!-vágtam rá.

-Erősebb lett.-suttogta.

-Mi?

-A kapcsolatunk.Ezt érzed,nem?-elgondolkoztam és arra jutottam,hogy igaza van.

-De igen.-mosolyogtam rá.

-Szeretlek Rebeca.-nézett rám,majd közelebb hajolt és egy apró puszit adott az arcomra.-Na,de inkább menjünk be.

-Rendben.-bólogattam és a hátsó ülésekre dobtam a táskámat.Mindketten kiszálltunk az autóból és összekulcsoltuk az ujjainkat,majd így sétáltunk el egészen a suli sportcsarnokáig,ahol a bált tartják.Beléptünk az ajtón és azt láttam,hogy lekéstük legalább a bál felét és a diákok épp lassúztak.

-Hölgyem.Felkérhetem egy táncra?-nyújtotta felém a kezét vigyorogva Cameron.

-Persze.-kuncogtam és a kezemet az ő hatalmas mancsába csúsztattam,a fiú behúzott a táncoló tömegbe.Kezeit a derekamra csúsztatta és közelebb húzott magához.A nyaka köré fontam a kezeimet és a szemébe néztem.Megint közeledett felém a szája.Már majdnem megcsókolt,amikor az igazgató rekedt hangját hallottam meg a színpadról.

-Na,gyerekek.-mondta a mikrofonba.-Most pedig jöjjön a bálkirályi pár választás.-mosolygott végig a tömegen,majd intett a reflektort kezelő emberkének,aki a tömegbe világított.A reflektorfény alatt pedig Merci és Álvaro volt.Merci Álvaro nyakába ugrott,majd felsiettek a színpadra és ott az igazgató a fejükre helyezte a koronákat.Miután lejöttek a színpadról,odafordultam Camhez.

-Odamegyek gratulálni nekik.-suttogtam Cameronnak.

-Rendben.Addig én odamegyek az italokhoz.-biccentett az italos asztalkához.Bólintottam,majd odamentem a királyi párhoz.-Gratulálok!-mosolyogtam rájuk.

-Köszönjük.-vihogott Merci és megölelt.-Na és te kivel jöttél?

-Cameronnal.-vigyorodtam el és a fiú felé néztem,de nem kellett volna.Cameron Kelly-vel beszélgetett,miközben átkarolta a vállát,de közben ott volt Mike is.Hirtelen elöntött megint a féltékenység és könnyes lett a szemem.

-Sajnálom.-mondta Álvaro az alsó ajkát harapdálva.Csak legyintettem egyet és a kijárat felé vettem az irányt.Gyorsan kisiettem az iskola épületéből és futni kezdtem haza az éjszakában.Már fájt a fejem és sírtam,amikor hirtelen megszédültem.Lecsukódott a szemem és majdnem a földre estem,amikor valaki felkapott a karjaiba.A megmentőm arcát már nem tudtam meglesni,mert magával ragadott a sötétség...

*************************************

Na,mit szóltok hozzá?

Kérlek írjátok meg a véleményeteket kommentben.Köszönöm! :)

És lenne itt még valami...

Nem tudom,ki hallott a buszbalesetről.

(a kép Heni barátnőmtől van.)

waskosst