▷Give me a moment |N.D.|

Harmadik▷Meghívás

-----------------------------------------------------------
Nagy Dominik
-----------------------------------------------------------

Az a legviccesebb a hazaútban, hogy nem vicceltek a gyereküléssel. Komolyan raktak be hátra, ahol ülök.

Ezek most szórakoznak velem?

Aztán a semmiből eszembe jutott a lány a repülőröl.

Vajon Jasmin mit érezhetett, amikor helyben hagytam?

Össze lehet zavarodva teljesen és én is. Ő nekem nem közömbös ez már tuti. Ő más, mint a többi. De ettől független egy idegen, akivel találkoztam a repülőn. És nem kellene megdobogtatnia a szívem egy olyan lánynak, akit nem ismerek. Hisz sosem találkozunk újra..

Olyan, mint egy rossz migrén. Mindig benned van csak ki tudja mikor jön elő. Mármint, mint érzés.

-Na mi az, kölyök? -kérdezte Roli.

-Csak pár évvel vagy idősebb nálam, nem értem miért kölyöközöl le. -nézek felé.

-Olyan kis kölyök pofid van, kis csókolgatni való. -gügyögött.

-Te Bandi, ez szívott valamit? -röhögtem.

-Dehogy, majd pár nap múlva megtudod mi a helyzet Domi. -mondta.

-Olyan kis izék vagytok. -játszottam a durcis kislányt.

Na jó, most úgy viselkedtem, mint valami kölyök. Simán letagadhatnám, hogy huszonkettő éves vagyok.

-Erről beszéltem. -motyogja az orra alatt Roland.

Ezek itt meghülyültek ameddig oda voltam Varsóba?

Most így visszaemlékezve eszembe jutott, hogy Ádám mondta, hogy Doll lehívott minket a pályára. Vajon mit akarhat? Hisz vége a szezonnak is, kupagyőztesek lettek közben újra de most..fogalmam sincs. Miért pont most hívna be?

Őszintén ötletem sincs mi oka lenne rá, vagy mi az istenért akar látni.

Persze szeretem Thomast, mert mindent megtett értünk, amit csak lehetett. Csapatépítő programok, vacsorák, jó hangulatú edzések de, ha kellett akkor szigorú volt. Ilyen a jó edző és szerencsére ezt Thomas Doll személyében megtaláltuk.

-----------------------------------------------------------
Jasmin Doll
-----------------------------------------------------------

Már megérkeztem Tomhoz, körülbelül két órája és még mindig itt ülünk és beszélgetünk. Tavaly nyár óta, ha váltottunk egy-két szót egymással és valljuk be, ez hiányzott.

-Figyelj, már szóltam a fiúknak de neked is elmondom, hogy este, ha van kedved akkor te is csatlakozz hozzánk a csapatépítő tréningen. Meghívtam olyan srácokat is, akik már eligazoltak innen, mint például Nagy Ádám, aki az olasz élvonalban, míg Nagy Dominik a lengyel élvonalban futballozik. Szuper srácok. Veled egy idősek.

A Dominik név hallatán a szívem megdobbant. Ugyan, mennyi az eséje annak, hogy pont ő vele fogok összetalálkozni?

Igaz, mondta, hogy focizik de arra már nem válaszolt, hogy melyik csapatban játszik, mert biztosan sietett a barátnőjéhez. Ez lehet az oka.

Ott van ő. Tökéletes kinézet, frankón beállított haj, igéző szemek, remek test, ami valljuk be, nem hátrány.

És itt vagyok én. Amennyire csak lehet, a szó szoros értelmében átlagos vagyok, nincs nagy mellem, nincs nagy seggem és semmi extra nincs rajtam.

De mit képzelek?

Nem ismerem ezt az embert. A vezetéknevét sem árulta el!

Nem szeretem őt, efelől kétség ne legyen csak nem közömbös számomra.

Erről úgy beszélek, mintha ismerném és tudnám ki ő, milyen Dominik. De nem tudom. Talán soha életemben nem találkozok vele többet és ez ellen nem tudok mit tenni. El kell fogadni és továbblépni rajta.

-Oké, majd meglátom. De erre milyen ruhát érdemes felvenni? -adtam be félig-meddig a derekam.

-Azt veszel fel amit szeretnél, bár én valami kényelmeset ajánlok.. -nézett rám vigyorogva.

-Rendben. Programot szabad tudni? -érdeklődtem.

-Ez legyen meglepetés a számodra. -kacsintott.

-Utálom a meglepetéseket. -morogtam.
-Az nem baj. -vicsorgott továbbra is.

-Légyszíves áruld el nekem. -néztem rá boci szemekkel. Ez mindig beválik.

-Nem-nem. -rázta tagadóan a fejét.

Francba, ez nem vált be.

-Hányra legyek kész? -sóhajtottam.

-Nyolcra. -kacsintott majd egyedül hagyott a konyhában a gondolataimmal.