▷Give me a moment |N.D.|

Tizenharmadik▷Érzelmek

-----------------------------------------------------------
Jasmin Doll
-

--------------------------------------------------------

És a legszomorúbb az egészben az az, hogy nem emlékezett rá. Megkérdezte tőlem, hogy mondott e nekem valamit, vagy esetleg csinált e valamit de letagadtam. Hogy miért? Fogalmam sincs. Csak meg kellett tennem. Így lesz a legjobb mindkettőnknek.

-Hé, rendben vagy? -fogta meg a vállam Thomas. Épp reggeliztem, ő pedig akkor jött ki inmáron felöltözve a hálószobájából.

-Persze. -ráncoltam a homlokom.

-Nekem nem úgy néz ki. -nézett rám aggódva.

-Csak nem aludtam valami jól. -hazudtam.

-Történt valami, amikor elmentetek bulizni? -puhatolózott.

-N-nem.

-Nekem elmondhatod. -győzköd tovább.

-De nem történt semmi olyan, amit én nem akartam volna. -mondtam. És ez így igaz. Mert én kibaszottul akartam, hogy megcsókoljon engem Dominik.

-Most már el kellene mondanod... -néz rám felhúzott szemöldökkel. Hát persze, hogy rögtön levágta, hogy van valami és én csak biztosítottam abban, amit állít.

-Jó, rendben. -adtam meg magam. -Csókolóztam Dominikkel.

-De hát te nem Dibusszal vagy? -értetlenkedik.

-Igen, vele vagyok. És ez itt az én bajom. Úgy érzem, hogy megcsaltam Dénest miközben nem is járunk.

-Azt tanácsolom, hogy mondd el neki mindenképpen. Inkább tőled tudja meg mintsem mástól. -mondta.

-Ebben tényleg igazad van de nem mernék a szemébe nézni azok után. -sóhajtottam.

-De szereted őt, nem?

-Persze, hogy szeretem. De semmi mentségem nincs az alól, hogy azon a bulin csókolóztam a haverjával úgy, hogy nem voltam részeg. Viszont Dominiket is szeretem. És nem szerethetek egyszerre két embert. -könnyesedik be a szemem.

-Először is, nyugodj meg. -utasít. -Másodszor pedig gondold végig, hogy kivel logikus együtt maradnod és ki az, akiért ordítanál, ha éppen menni készülne.

Ezen tényleg elgondolkodtam. Csak nem jutottam sehova. Nekem több kell. Nem tudok dönteni és noha ez elég cafkásan hangzott akkor is így van.

Talán beszélgetnem kellene a barátaimmal...a családommal. Még az ittlétem óta egyszer, ha beszéltünk de akkor is holmi tíz-tizenöt percet.

-Mióta vagy te szerelem szakértő? -törölgettem a könnytől nedves arcomat.

-Hát figyelj, a korral jár minden. -nevet. -De ezt muszáj megbeszélned Dinivel, mert nem maradhat titok. Hidd el, hogyha elmondod neki ezt akkor neked is könnyebb lesz, mert nem lesz bűntudatod. És személyes véleményem szerint te semmi rosszat nem tettél, hisz csak randiztatok Dénessel és semmi több.

-Most pénteken van a babaváró buli, amire meghívtak. Addig pedig van még négy napom. Talán nem ártana, ha ma leülnék vele és beszélnénk... -gondolkodtam el.

-Tedd azt, minél hamarabb ess túl rajta. Aztán, ha sírhatnékod van akkor itt a vállam, kisírhatod magad. -ölelt meg.

-Köszönöm szépen, Tom. Te vagy a legjobb nagybácsi, akit csak kívánhatnék. -szorítottam magamhoz.

-Jas, persze, hogy én vagyok. Hisz a másik nem is törődik veled. -forgatta a szemét. -Őszintén bevallva nem is bírom annyira Joet, olyan, mintha ki akarna sajátítani téged és a pénzzel megvesztegetni, ami fölösleges mivel megvan mindened.

-Minden hónapban kapok tőle kétezer eurót. Szülinapomkor, névnapomkor pedig négyet. -legyintettem. -De a szeretetemet nem lehet csak úgy megvásárolni. Te tényleg szeretsz engem, jóllehet, hogy az utóbbi időben nem nagyon beszéltünk de mind a kettőnknek dolga volt. Neked ott volt a csapatod, ami a második családod és nekem is ott voltak a saját dolgaim. Ez teljesen érthető, amit el is fogadok. Most már különben is itt vagyunk egymásnak.

-Még a végén elsírom magam olyan beszédet mondasz itt nekem. -törölgette a nem létező könnyeit. -De szeretlek Jasmin, és én itt leszek amikor csak szükséged van rám. A család örök. -nyújtotta a kisujját, amit nevetve elfogadtam. Kiskoromban folyton kisujjesküztünk.