▷Give me a moment |N.D.|

Tizenhetedik▷Telefonbeszélgetés

-----------------------------------------------------------
Jasmin Doll

---------------------------------------------------------

Az omniózus óta eltelt egy óra de még nem vett rá hajlam, hogy hazamenjek. Fogalmam sincs miért hatott rám annyira. Talán most egy barátot veszítettem el.

Úgy döntöttem, hogy felhívom az anyámat. Fogtam a telefonomat a kezemben majd az ujjammal ráböktem az -anya- névjegyzékre majd csörgettem is. Kis idő elteltével pedig fogadta a hívásom.

-Szia kislányom! Meglep, hogy felhívtál. -jegyzi meg szarkasztikusan.

-Anya, de örülök neked. -nevettem kínosan egy aprót. -Szükségem lenne egy jó hosszú beszélgetésre veled.

-Azt ne mondd, hogy valaki felcsinált, mert akkor menten szívinfarktust kapok. -szívta be a levegőt.

-Jézusom, mi?! Dehogy vagyok terhes.

-Hát akkor én hallgatlak téged, mit szeretnél? -kérdezte mézes-mázos hangon.

-Épp az előbb ejtett az, akivel randiztam egy ideje. Vagy hát nem is konkrétan ő ejtett, hanem én őt, mert hát...csókolóztam egy bárban a haverjával. -nyögtem ki.

-Elmeséljek egy történetet? -kérdezte hirtelen. -Tudod mit, elmesélem így is-úgy is. Volt egy fiú nekem is még apád előtt, akivel folyton randizgattunk és hihetetlenül jó páros voltunk aztán persze nekem idővel változott a véleményem mindenről. Mármint ezt értsd úgy, hogy az a srác szörnyen okos volt és intelligens. Hozzám képest pedig túlságosan jófiú. Én mindig is a rosszabbak felé hajlottam és egyszer, az egyik szórakozóhelyen megismertem apádat. Eleinte csak testi vágy volt közöttünk és egy jó párszor lefeküdtünk egymással de mindketten kitartottunk amelett, hogy nincs köztünk semmi és nem is lesz. Aztán barátok lettünk. Olyan barátok voltunk, akik lefekszenek egymással alkalmakkor. A barátaink ezt jól tudták így nem bíztak abban, hogy mi nem fogunk úgy egymásra találni, mint a szerelmesek. De igazuk lett. Mert egymásba szerettünk és most már nem érzelem mentesen szexeltünk, hanem szerelmesen. Négy évig voltunk kapcsolatban, amikor apád megkérte a kezem és én boldogan mondtam igent. Csodálatos esküvőnk volt és a szikra még mindig nem hunyt ki köztünk. -mesélte áhítattal.

-Ezt miért mesélted el nekem? -kérdeztem halkan.

-Mert tudom, hogy akivel te idézőjelesen megcsaltad a barátodat, azt szereted.

-Nem igaz. -tagadtam. -Én nem szeretem őt. Olyan bunkó!

-Az nem számít és ismerlek már, mint a tenyeremet szóval tudom, hogy szereted őt és pont. -zárta le a témát ennyivel.

-Hú, mennyire átlátod a helyzetet... -sóhajtottam. Nem volt értelme tagadni tovább.

-Na látod, mondtam én. Viszont kislányom, le kell raknom szóval légy jó, puszi. -köszönt el majd meg sem várta, hogy elköszönjek, letette.

Tipikus Anyu, mindig szalad valamerre és huzamosabb ideig sosem ér rá. De én így szeretem őt.

Végül úgy döntöttem, hogy haza fogok menni Thomashoz így hívtam egy taxit, ami már, ha jól nézem az időt,  kint vár az épület előtt. Összeszedtem a dolgaimat aztán elindultam a kijárathoz majd mikor már az ajtón túl voltam elkezdtem a szememmel keresni a kocsist, amit kis idő elteltével meg is találtam. Nem volt annyira messze tőlem csak kicsit még szokatlan az itteni taxisok autója. Megindultam felé és mikor odaértem mondtam, hogy én hívtam, azután pedig beszálltam az anyós ülésre.
Cirka tíz perc volt az egész út és ezért fizettem vagy kilenc-tíz eurót. Hát nem egy olcsó dolog az biztos.

A nagybátyám fogalmam sincs merre tűnt így úgy gondoltam, hogy akkor veszek egy jó hosszú fürdőt. Kellett a kikapcs és át kellett gondolnom mindent.
A szobámból kihoztam a pizsamámat, igen, még délután átöltözök, mert elterveztem, hogy sorozat maratont fogok tartani,  mégpedig a Farkasbőrben-t fogom megnézni, a köntösömet és a fürdőbombám majd a kádhoz siettem és megengedtem a vizet.

Már fél órája áztattam magam, amikor a telefonom megrezzent, ezért meglestem, hogy ki keres.

Egy új üzenetem érkezett.

Ismeretlen szám: Holnap találkozzunk a groupama előtt négykor, kérlek. XxDomi.

Sziasztok, Csibéim! 

Először is bocsánatot kérek a késői részért csak nekem totál kiment a fejemből, hogy hétfő van...másodszor pedig azt hiszem, hogy kell egy kis szünet. Pontosabban szükségem van szünetre, hogy átgondoljam a dolgaimat és mindent. Mostanában minden annyira zűrös körülöttem és ez egyre rosszabb. Na de mindegy is, tehát csak 1-2 hétről lenne szó. Remélem megértitek és nem fogtok rám haragudni.

Mellesleg mindjárt EGY EZER MEGTEKINTÉS ezen a könyven, amit nagyon de nagyon köszönök! 😍❤

Szeretlek titeket!

Csók, T.