▷Give me a moment |N.D.|

Huszonkilencedik▷Luca, jössz te is?

--------------------------------------------------------
Jasmin Doll
--------------------------------------------------------

-Ó, én azt tudom Lucian. -kacsintottam rá.

-Luca, hogy megy a vállalatod? 

-Nagyon jól, egyre csak szárnyalunk fel, és fel. Rengeteg tárgyalásra és megbeszélésekre járok, ami nekünk jó és sokszor hívják meg az alkalmazottjaimat különféle eseményekre, ezzel pedig a vállalat hírnevét is terjesztik. Na meg szeretem ezt a munkát, jó társaság, jó alkalmazottak jellemzik. -mondta csillogó szemekkel.

-Büszke vagyok rád. -mosolygott Tom és látszott rajta, hogy tényleg büszke rá. Bár rám is ilyen büszkék lennének! 

-Jasmin, neked hogy megy az egyetem? -kérdezte Thomas.

-Hát még csak nemrégen végeztem a harmadikkal, majd szeptemberben fog kezdődni a negyedik évem de már várom. Letudom ezt az évet valahogy aztán majd megyek és kezdek valamit magammal. -rántottam vállat egy keserű ízzel a számban. 

-A cégem bármikor befogad. -szúrta oda az öcsém. 

-Értékelem is, hogy ezt mondod, és köszönöm, de szeretnék saját döntéseket hozni, saját állással rendelkezni, valami olyat, amit élvezek. A te céged nekem csak azt tudná nyújtani, hogy egész életemben rosszul érezném magam, hogy neked sikerült valaki lenned de nekem még nem. Majd igénybe veszem ezt, ha rá fogok szorulni. Nem szeretnék egész életemben egy bárban dolgozni de nem tehetek mást. Még nem nőttem odáig, hogy tudjam mit akarok. 

Az egész házban csönd volt és mindenki emésztgette, hogy mit mondtam az imént. Asszem nem erre a válaszra számítottak. 

-Fel kell mennem, Luca, jössz te is? -kérdeztem a tesómra nézve. Ő csak egy bólintással jelzett nekem majd elindultam a szobám felé Luciannal a nyomomban. 

-Mit szeretnél? -mosolygott. 

-Thomasnak van ugye a Fradi csapata, voltam pár edzésen és összehaverkodtam a csapattal is. Van egy Varga Roland nevű játékos, akinek a barátnője terhes és szombaton lesz a babaváró bulijuk. Bár ezek előtt megismerkedtem még a repülőn idefelé jövet egy sráccal, úgy hívják, hogy Nagy Dominik. Ő hívott meg erre a buliba, mint a párja. -hadartam. -Felhívom Dominiket és megkérdezem, persze ha szeretnéd, hogy jöhetsz e te is. 

-Ez király! Benne vagyok. -mondta egy mosollyal. -De előbb, nővérkém, mesélj csak erről a Nagy Dominikről. -nézett rám egy félmosollyal, amitől nevethetni támadt kedvem, hiszen ő nem tudott magyarul úgy, mint én, ezért a Nagyot-Nadzsnak ejtette. 

-Egy pillanat, csak előtte elintézem a telefont. -mondtam majd elővettem az említett tárgyat és tárcsáztam is a bajnok focistámat. Első csörgésre fel is vette. -Angyalom, mi vitt arra, hogy felhívj? -szólt bele és van egy sejtésem, hogy vigyorgott, mint egy vadalma. 

Közben észrevettem, hogy Luca is hallotta és a röhögőgörcs szélén állt de tartotta magát. -Dominik! -örvendeztem. -Csak szeretnék kérdezni tőled valamit a szombati babaváró buliról. 

-Micsodát? Ugye most nem fogod közölni velem azt, hogy mással akarsz jönni vagy azt, hogy éppenséggel nem is jössz el? -esett kétségbe. 

-Dehogyis. Veled megyek, megígértem. Csak ma hirtelen beállítottak anyukám és jött az öcsém is, és mivel nem ismer itt senkit csak azt akarom kérdezni, hogy nem e jöhet el ő is Roliékhoz? 

-Hű ez tök jó! Én benne vagyok, már így is meg akarom ismerni az öcsédet, annyit áradoztál róla. 

-Szerintem ő is alig várja. -morogtam. -Köszönöm szépen, Bajnok! Csókollak! -mondtam majd vártam, hogy beleszóljon. 

-Ne butáskodj, nagyon szívesen. Ó és Jas, azt majd este. -nem szóltam semmit erre a perverz megnyilvánulására, legalábbis én annak vettem, majd leraktam. 

-Angyalom. -vékonyította el a hangját mire meglöktem.