▷Give me a moment |N.D.|

Tizenkilenc▷Elveszett kislány

-----------------------------------------------------------
Nagy Dominik

-----------------------------------------------------------

-Annyira sajnálom, haver. Én nem szerettem volna felhozni. -fogta meg a vállam Ádám. 

-Semmi gond, nem te tehetsz róla. -nyugtattam. Nem te tehetsz róla, hanem én. -Három éve volt, hogy meghalt...meg szerettem volna kérni a kezét de már nem kerülhet rá sor. Mert miattam, a hülyeségem miatt meghalt. Erről én tehetek és senki más. -hajtottam le a fejem, mert hatalmas gombóc nőtt a torkomban. -T...talán sosem fogom feldolgozni, hogy itt...itt hagyott engem. Rettenetesen szerettem őt és még mindig őrülten szerelmes vagyok belé. -csuklott el a hangom. A sírás szélén álltam de nem sírtam. És igen, a férfiak is sírnak és ez nem egy pillanatnyi gyengeség, hanem érzések. 

-Mellette igazán szabadnak éreztem magam és boldog voltam. Boldog voltam, mert egy olyan lányt szerethettem, aki viszont szeret engem. Tökéletes volt számomra. Vele akartam leélni az életemet de erre már nem kerülhet sor, mert egy barom bedrogozta őt és én nem voltam ott mellette, hogy figyelhessek és vigyázzak rá. Mert egy barom voltam. Egy orbitális nagy barom. -álltam fel az asztaltól majd a könnyeimmel küszködve folytattam. -Köszönöm a reggelit de elment az étvágyam. -ezzel fogtam magam és bementem a szobámba.

Talán úgy viselkedtem, mint valami hisztis tinédzser, akinek hormontúltengése van de nem tehetek róla. Pontosabban úgy viselkedtem, mint egy menstruáló nő. De tudjátok mit? Én szívből szerettem azt a lányt. 

Ma pedig találkozok Jasminnal négykor, már ha eljön de addig szinte semmit sem tudok csinálni és épp ezért jutott eszembe, hogy mi lenne, ha elmennénk vásárolni a Tescóba. Úgy sem sűrűn járok Budapestre mióta kint vagyok Varsóban, ezért lenne jó szétnézni. 

-Ádáááám! -ordítottam neki. 

-Mi az? -ordított vissza. 

-Eljöttök velem vásárolni? -kérdeztem még mindig kiabálva. 

-Valaki azt mondta, hogy vásárolni? -ugrott a szobám ajtajához Zsófi. Hihetetlen ez a lány! Főleg, ha vásárlásról van szó. 

-Aha. -röhögtem fel. -Na öltözzetek, mert akkor most én vezetek. Megyünk Tescóba. -jelentettem ki majd felálltam az ágyról és elindultam az előszobába felvenni a cipőmet, na meg a kocsikulcsot. Kis idő elteltével pedig megjelent a két jómadár így indulhattunk is. 

Az út nem volt túl hosszú, csak parkolót találni, na az volt a kihívás. Körülbelül tíz percet körözhettünk bent a parkolóban mire találtam egy helyet, ahová beálltam. 

-Na végre már, azt hittem sosem fogunk megállni. -bosszankodott a lány. 

-Nyugi szivi, már itt vagyunk. -nevetett Ádi majd egy puszit nyomott Zsófi arcára. 

-Megyek és hozok egy olyan tolós kocsit vagy mi annak a neve. -nevettem. 

Amikor odaértem az annak kijelölt helyre egy kislány köszönt nekem. 

-Csókolom! -jött oda mellém. 

-Szia, kislány. -néztem le rá mosolyogva. Ennyire öreg lennék? Á, nem, nem hiszem, mert azért még mindig elég sármos vagyok. 

-Nem látta anyukámat? -kérdezte kétségbeesetten. 

-Gyere, segítek megkeresni őket csak mondd el nekem, hogy hogy hívják anyukádat és, hogy hogy néz ki. -vettem fel az ölembe.

-Egy nagyon csinos nő, szőke haja van és kék szeme és úgy hívják, hogy Nóra. -magyarázta. 

Minden tiszteletem a kislányé, hogy még nem bömböl, hogy elvesztette a parkolóban a szüleit és, hogy ilyen okos volt, hogy megkérdezett egy idegent. Körülbelül olyan öt éves, ha lehetett. 

-És téged hogy hívnak? 

-Rami. -mosolygott. 

-Nos akkor Rami, hol láttad utoljára anyukádat? 

-Ott ni! -mutatott egy irányba így elkezdtünk abba az irányba sétálni.