▷Give me a moment |N.D.|

Negyvenegyedik▶Akarlak

Jasmin Doll

-Annyira sajnálom...én nem is gondoltam volna, hogy te így érzel irántam...-motyogta.

-Miért? Mégis mit hittél? Hogy csak szórakozok veled? És hogy engem nem bánt, ha szarsz a fejemre? Hát akkor tévedsz, mert jobban érdekelsz, mint te azt hinnéd! -ment fel bennem a pumpa.

-Nem úgy értettem te is tudod. -forgatta a szemét.

-De, te pontosan így értetted. Bazd meg Dominik, jó? Végig ez lesz? Hogy csak lelépsz és egy nappal később megtudom hol voltál? Vagy esetleg azon aggódhatnék, hogy megcsaltál?

-Soha nem csalnálak meg, Jasmin Doll! Ezt ne felejtsd el. Már a feltételezés is sértő. -morogta.

-Mit akarsz, Dominik? -kérdeztem sóhajtva.

-Tudod mit akarok.

-Nem biztos, hogy tudom. -mondtam a szemébe nézve.

-Téged akarlak. -közölte majd odahajolt és gyengéden megcsókolt.

Abból a gyengéd csókból egy igazán szenvedélyes smárolás lett, és meg kellett tartanom magam, hogy ne essek el miközben felálltam hozzá.

Sosem volt velem ilyen szenvedélyes, mindig próbált rám vigyázni, most azonban nem érdekelte. Tetszett ez a fajta oldala, ez a vadság.

Fölötte térdeltem, mikor hirtelen fordított a helyzetünkön és abbahagyta, amit eddig csinált.

-Mi a baj? -kérdeztem aggódva.

-S..semmi. Csak a volt edzőm házába vagyok, és nem biztos, hogy vissza tudnám magamat fogni, ha eldurvul a helyzet. -adta meg a kért választ.

-Nem is kell visszafognod magad. -haraptam be az alsó ajkamat.

-Szeretem mikor ilyen kacér vagy, de ezt akkor is abba kell hagynunk. -mondta, de még mindig rajtam, illetve fölöttem volt.

Csúnyán néztem rá, de ez sem hatott.

-Menjünk át inkább hozzám. -hajolt a fülemhez és megharapta gyengéden a fülcimpámat.

Utáltam. Utáltam, hogy ilyen hatással van rám, mert most úgy érzem, mintha ő uralkodna rajtam. Ennek ellenére imádtam is. Mindent, amit eddig velem művelt, és hogy végre megtaláltam a boldogságot.

-Akkor mire vársz? -csókoltam meg a meztelen mellkasát, majd nemes egyszerűséggel lelöktem magamról.

-Hé, kislány! Ez nem volt szép. -erre a mondatára csak egy szemforgatást kapott.

-Ne forgasd azokat a gyönyörű szemeidet, mert kiesik...-morogta mögöttem.

Ez a férfi valami teleportáló? Az előbb még az ágyon feküdt...

Átölelte a derekamat mire lefagytam. A lélegzetvételem felgyorsult.

-Mi a baj, édesem? -hajolt a fülemhez érdeklődően.

-Cs..csak hagyj felöltözni. -mondtam, de csak egy szál fehérneműben álltam a szoba közepén.

-Hé skacok! Van kedvetek...-nyitott be a testvérem majd abba is hagyta a mondandóját és a szemét eltakarva sietett ki a szobából. -Bazki! Ne már! Legközelebb csukjátok be azt a szaros ajtót, vagy szóljatok, hogy dologban vagytok! -a végét már ordította.

-Fogd már be! -kiáltottam neki vissza.

-Na látod aranyom, ez nálam nem történhetett volna meg. -csapott meg a kezével egy aprót, majd elkezdett felöltözni.

Nem is kell mondanom, de Luca teljes mértékben hazavágta az egész hangulatot.

Miután mindketten magunkra húztunk némi ruhát, lementünk. A testvérem mikor meglátott megkönnyebbülten felsóhajtott.

-Van rajtatok ruha. -mondta, bár inkább csak magának.

-Szörnyen vicces vagy...inkább szereznél magadnak valami barátnőt. -löktem oda.

-És honnan veszed, hogy nincs?-húzta fel a szemöldökét.

-Miért van? -kontráztam.

-Hát van. -mondta.

-Nekem meg el sem akartad mondani? -sértődtem be.

-Annyira el voltál foglalva, hogy meg sem kérdezted. -vonta meg a vállát és bocsánatkérően Dominikre nézett.