▷Give me a moment |N.D.|

Harmincnyolcadik▶Meccs

Jasmin Doll

-Inkább szálljál már befele a kocsiba, mert itthagylak. -szűkítettem össze a szemem.

-Én vezetek, esetleg én hagyom itt. -fordult hátra Ádám.

-Részletkérdés. -vetettem oda.

-Megyek na. -mondta Luca majd beszállt mellém a kocsiba.

-Szia édes drága kisfiam! De rég láttalak már! -csíptem meg az arca két oldalát és vicsorítottam egyet.

-Eredj már a brantba, mert kilöklek innen. -röhögött.

-Ha ti nem lennétek, ki kéne találni titeket. -sóhajtott Dominik majd a kocsiban mindenki hangos nevetésben tört ki.

Eltelt már három óra mióta felvettük Lucát. A film egész jó volt, és a tesóm sem pofázta végig az egészet, hála istenemnek.

Most a meccsre tartunk, viszont nem a közelben lesz, hanem lent Kisvárdán. Most építettek oda egy új stadiont, és a Fradi ellen avatják fel, habár nem is lesz kérdés, hogy ki fog nyerni. Szegény Kisvárda utolsó helyen áll, és egyetlen pontot sem gyűjtöttek. Az út egyébként hosszú lesz nagyon, legalább három, két és fél óra.

-Csapattal megyünk, vagy kocsival külön? -kérdeztem.

-Egyébként mehetnénk esetleg a busszal is, bőven elférünk. -mondta Ádám.

-Akkor várjatok, felhívom Thomast. -mondtam majd tettem ahogy mondtam.

-Szia Jasmin. -szólt bele németül.

-Tom! Szia. -örültem meg a hangja alapján. -Azt szeretném kérdezni, hogy öten felférünk a csapatbuszra? -kérdeztem.

-Azt hiszem igen, jönni akartok?

-Igen! Mikor indul?

-Kettőre gyertek már ide. -közölte majd bontotta a vonalat.

-Szuper, mennyi az idő? -kérdeztem.

-Fél kettő. -válaszolta Zsófi.

-Kettőre a Groupi elé menjünk, felférünk a buszra. -daráltam le.

A buszon nem Dominikkel ültem, hanem Heister mellett. Mint utólag persze megtudtam. A csevegésünk németül hangzott el, mivel a srác onnan származik, meg mindkettőnknek könnyebb.

-Na és, mióta vagy a Fradinál? -érdeklődtem.

-Még csak az éven jöttem. -nevetett egy aprót. -És te meddig maradsz?,-kérdezte.

-Nyár végén visszamegyek Németországba. -válaszoltam.

-Hát az sajnos már nem sokára itt van. -húzta el a száját.

-Igen. Mellesleg, meglep, hogy te nem kérdezted meg, hogy Doll az apám e. -nevettem.

-Tudom ki neked Doll, meg amúgy is említette az edző is. -válaszolt kedvesen.

-Tudtátok, hogy jövök? -lepődtem meg.

-Persze. Elvégre a csapat már ismer téged, kivéve én. -villantotta meg a mosolyát. -Bár remélem, hogy ez idővel változni fog.

-Én is. -viszonoztam.

Őszintén mondom, nekem ez a srác nagyon szimpatikus. Nem tudom miért, talán mert ennyire közvetlen, vagy mert kicsit rokonlélekre találtam.

-Mit tippelsz, nyertek? -kérdeztem, és bár a válaszra nem voltam túlzottan kiváncsi, mivel egyértelműnek találtam.

-Meglepő, de egyébként tavaly Kisvárda megvert minket, azóta nincs tudomásom, hogy összecsaptunk volna. Kicsit izgulok, azért gáz lenne, hogy a kieső helyen lévő Kisvárda megver minket. -mondta.

-Szerintem menni fog ez. -villantottam meg a fogsoromat.

-Úgy legyen. -veregette meg a vállam, egy kis bambázással.

Eltelt egy bizonyos idő, mikor is a busz begurult az újonnan épült stadion parkolójába. Kezdetnek nem rossz ahhoz képest, hogy Kisvárda egy elég kicsi város.

Nem történt semmi újdonság. A zöld-fehérek hoztak egy sast annak jelképeként, hogy a Fradi állata a sas. Felavatták a pályát így jöttek tiszteletesek, vagy hogy hívják őket...
Majd elkezdődött a meccs, a Kisvárdaiak próbáltak védeni, de így is nyert nyilván a Fradi. Heister ugyan nem rúgott gólt, de kezdő játékos volt, és aktív volt a meccset illetően.

Bár, szegény Böde elkeseredett volt, hiába szerezték meg a győzelmet, nem rúgott gólt, és amikor ezt megkísérelte, a kapus hárított.

Régen éreztem ezt az érzést. Amikor szurkoltam, amikor örültem, hogy helyzetbe kerültünk, amikor testestül-lelkestül szurkoltam. Most mégis átéltem, és nagyon jó volt.

Az este folyamán nem történt sok minden, ezért, most kivételesen de otthon aludtam a lihe-puha ágyikómban, az otthonban, ami az utóbbi időben menedéket nyújtott.