Harminckilencedik▶Állatkertezés

67 6 0
                                    

Jasmin Doll

Reggel a nagybátyám ébresztésére keltem.

-Jasmin! Utazunk le Nyíregyházára az állatkertbe. -közölte. -Van körülbelül egy órád elkészülni, de aztán indulunk. -mondta.

-Szuper. -örvendtem.

Thomas kiment a szobából, közben én dobtam egy SMS-t Dominak, hogy ma nem tudunk találkozni.

Me: Jóreggelt, Édesem! Ma sajnos nem tudunk találkozni, mert megyünk le Nyíregyházára az állatkertbe:( Családi program...

Dominik: Jóreggelt drágám!❤ Oh... szórakozást cicavirág! Este nem alszol nálam?

Me: Nem hiszem...majd legközelebb. ❤

Dominik: Rendben élet. légy! ❤

Me: Szeretlek!

Írtam, amire sajnos nem kaptam választ, holott látta. Ez a legidegesítőbb dolog a világon, amit csak el lehet képzelni...nagyon szívesen betiltatnám!

Nos hát elég ideges is lettem miatta, és egy csöppet be is hisztiztem. A reggelem de jól indul...

Felöltöztem, sminkeltem, megcsináltam a hajam és egy háromnegyed óra múlva lementem.
Ne is kelljen mondani, mindenki harci díszben feszített, rajtam kívül. Értem ezt úgy, hogy   mindenki megreggelizett meg minden, én meg még nem.

-Igyekezz már hisztérika! -szólta hozzám eme kedves szavakat a testvérem.

-Pusztulj odébb akkor. -válaszoltam flegmán.

-Na gyerekek, nyugi van. -sóhajtott édesanyám.

Zabpelyhet ettem, aztán a többiek örömére sikerült elindulnunk.
Ha nincs nagy forgalom akkor laza két, két és fél óra alatt le érünk Szabolcs megyébe.

-Vannak előre eltervezett programok? -érdeklődött Luca.

-Van, téged otthagyunk a majmoknál. -forgattam a szemem.

-Mitől vagy ilyen csípős? -kérdezte Thomas.

-Ó, semmi. -rántottam meg a vállam.

Míg a fiúk előrementek, addig mi anyával hátul kullogtunk.

-Mi a baj kislányom? -érdeklődött édesanyám.

-Semmi. -feleltem.

-Nekem ne meséld be, hogy semmi. Látom rajtad, hogy valami aggaszt.

-Nem történt semmi érdekes, csak reggel beszéltem Dominikkel, és miután azt mondtam neki, hogy szeretlek, nem írt vissza. -néztem le a földre.

-Ó szívem, ne aggódj, ez a fiú az elmondottak alapján szeret téged, de azért ő is hús vér férfiből van...minden férfi ugyanolyan. Nem szeretik kimutatni, amit éreznek.

-Tudom, de akkor is. Rosszul esik az egész, és hazavágta a mai napomat. -durcáztam.

-Próbáld meg elengedni a szemed előtt ezt a dolgot, majd legközelebb mondja. Hidd el, ugrik majd ha azt érzi elveszíthet.

-Rendben...-húztam el a számat. -De kaphatok vattacukrot?

-Természetesen. -nevetett.

-Fiúk! -kiabáltam nekik, akik visszanéztek ránk.

-Mi van? -kérdezte Luca.

-Vattacukrot akarok, várjatok meg. -mondtam majd beálltam a sorba, és amikor én következtem akkor egy rágógumi ízűt kértem.

-És most? -tárta szét a karját a testvérem.

-Nemsokára kezdődik a delfin show. Talán el kellene menni helyet foglalni, hogy ne álljunk. -adta az ötletet anya.

-Benne vagyok. -szóltunk egyszerre.

A delfin show nagyon jó volt. Hihetetlen okosak ezek az állatok...

A show után mentünk a cápákhoz, halakhoz, na hát el kell mondanom, hogy baromi ijesztő volt az a tudat, hogy ezek a ragadozók közel vannak hozzám, még ha egy üvegfal is választ el minket.

Szép volt ez az állatkert, de valahogy nem tudott lekötni. Dominikról régóta nem hallottam semmit, pedig már jócskán benne vagyunk az időben...Nem hívott fel, hogy mizujs, vagy hogy milyen itt...csak idegesít a tudat, hogy nem keres. Ráadásul nem mondta ma reggel azt se, hogy szeret. Nem írt vissza...megőrjít...

Mi baja lehet? Én csináltam valamit, és haragszik rám...?

▷Give me a moment |N.D.|Where stories live. Discover now