▷Give me a moment |N.D.|

Huszadik▷Szupersztár

-----------------------------------------------------------
Nagy Dominik
-----------------------------------------------------------

Hallottam egy kétségbeesett női hangot majd annak az irányába fordultam és egy fekete ruhás nő fordult jobbra,-balra keresve a kislányát. Biztosan Rami anyukája. 

-Nóra! -kiáltottam oda neki a kislány által mondott nevet mire az említett észrevett minket és elkezdett felénk futni majd kicsit kifulladva megállt mellettünk. 

-Ramóna, soha többet ne szökj el tőlem! -vette át a gyereket majd magához szorította jó erősen és hozzám fordult. -Nagyon szépen köszönöm, hogy megtalálta ezt a kis rosszcsontot, nagyon aggódtam érte. 

-Semmiség, öröm volt segíteni ennek a kis aranyosnak. -kacsintottam a kiscsajra, aki szégyenlősen elfordult. -Nagy Dominik. -nyújtottam felé a kezem, amit elfogadott.

-Kovács Nóra. -rázott velem kezet. -Hé, nem te vagy az a focista, aki Lengyelországban focizik? -kérdezte. 

-De, igen én vagyok. -nevettem. 

-A fiam teljesen oda van érted. -mondta mosolyogva. 

-Ó, ez esetben, ha már így találkoztunk akkor megadom a telefonszámom és, ha szeretne velem játszani egyet a fia, akkor bátran hívjon fel. -ajánlottam fel. 

-Az fantasztikus lenne, köszönjük szépen, újra. -kuncogott. -Rendben -vette elő a telefonját -diktálhatod. -motyogta majd lediktáltam a számomat és elköszöntem tőlük. 

Mikor indultam visszafelé elkezdett csörögni a mobilom és a kijelzőn Ádi neve virított. 

-Itt Nagy Dominik szupersztár, miben segíthetek? -poénkodtam. 

-Hol a francban vagy te szupersztár? -kérdezte röhögve. 

-Majd elmesélem, ti hol vagytok? 

-Hát itt várunk téged a tolókocsis előtt de te sehol sem vagy. -jegyezte meg. 

-Na megyek már, inkább hozzátok azt a bevásárlókocsit aztán induljunk meg, mert itt ülünk majd négy óráig is. -forgattam a szemem, amit ő nem láthatott.

-Jajj, hogy lekésd a randit? Még mit nem! -nevetett majd letette. 

Elsétáltam egy darabig majd már észrevettem a szerelmespárt és megvártam őket. 

-Na merre jártál már? -kérdezte Zsófia.

-Egy kislány elvesztette az anyját és segítettem neki megtalálni. -rántottam vállat. 

-Te kis önzetlen. -kapta az arcához a kezét a nő.

-Nem, édesem. Ő nem önzetlen, ő szupersztár. -gúnyolódott. 

-Befejeztétek? -nevettem. 

-Nem. -nevettek újra.

-Akkor én bemegyek most a boltba és hívjatok, ha befejeztétek. -röhögtem fel majd sietős léptekkel elindultam a bejárat felé.

-Szupersztár! -kiabált utánam Ádám. -Mi is megyünk.

Ha eddig nem keltettünk nagy feltűnést,  akkor most biztosan. Többen is felénk fordultak és a telefonjukkal képet, vagy másik esetben videót készítettek. Azt hiszem, hogy ezt sose fogom megszokni. Azért annyira nagy "sztár" nem vagyok, mint mondjuk egy Cristiano Ronaldo, hogy fotózzanak idegenek.

-Na mostmár tényleg menjünk vásárolni. -sóhajtottam majd folytattam az utat. -Zsófi, bevásárló listád legalább van? -kérdeztem.

-Az mindig van. -kacsintott. -Akkor először is vegyünk három kiló csirkehúst. -mondta halálkomolyan.

-Egy egész focicsapatot akarsz te megetetni? -kérdezte a barátja fennhangon.

-Csak titeket. -legyintett mire felhorkantam.

-Többet eszel, mint én! -akadtam ki.

-Nem is igaz! -dörrent rám mérges tekintettel.