▷Give me a moment |N.D.|

Tizennegyedik▷Kiosztás

-----------------------------------------------------------
Nagy Dominik
-----------------------------------------------------------

Francba...francba...francba! Ezt nagyon, de nagyon elcsesztem. Úgy tettem, mintha nem emlékeznék arra a bizonyos csókra, mikor minden egyes pillanatra elég élénken emlékszem. Ezt neki is mondtam. Azt a pillanatot sosem fogom elfelejteni, Jasmin Doll! 

Mégis hazudtam neki. Azt hittem így lesz jobb mindenkinek de nem. Nekem nem lett jobb. Talán csak egyre erősebb a vágy, amit iránta érzek. Vágy? A vágyakból lesznek a szerelmek. A szívből jövő szerelmek. De nekem nem kell egy nyári kalandos szerelem, ami életem végéig kísér, ha minden igaz.

Nem meséltem a történtekről senkinek pedig kellene, mert nem tudom meddig tudom az egészet magamban tartani. Talán Ádám a megfelelő ember erre a posztra, hisz ő a legjobb barátom.

Ja, és plusz-mínusz, hogy Dibusz is nagyon jó barátom és megtettem vele, holott tudom, hogy mi zajlik köztük. De egyszerűen nem bírok magammal. Akkor egy kicsit be voltam csiccsentve és az alkohol vezérelt de nem bántam meg egyik tettemet se, kivéve azt, hogy hazudtam Jasminnak. De azt nagyon.

-Hé, Ádám! -kopogtattam az ajtaja előtt. Pár pillanat múlva kinyitotta azt majd felvont szemöldökkel nézett rám. -Szükségem van rád, haver. Valamit meg kellene beszélnünk, vagyis elmondanom neked. -vakarom meg a tarkómat.

-Gyere beljebb. -invitál be a hálószobájukba majd lehuppan az ágyra és megüti maga mellett a helyet, hogy üljek én is oda, amit meg is teszek. -Szóval, mi nyomja a szíved?

-Az a helyzet, hogy... -egy kis hatásszünetet tartok és átgondolom, hogy el kellene e mondanom, vagy sem de végül csak ki bököm, amit szeretnék. -megcsókoltam Jasmint szombat este a bárban.

-Húú, gratulálok, haver! Csak nem felkötötted a gatyádat és végre lépsz valamit? -nézett rám egy ezer wattos mosollyal.

Nyeltem egy nagyot majd válaszoltam. -Ami azt illeti, azt mondtam neki, hogy nem emlékszem semmire az estéből.

-Te normális vagy? Tudod mit, ne is válaszolj. Költői kérdés volt. -legyint. Na ezt megbeszélte magával. -Te egyszerűen nem vagy százas. Amikor itt a lehetőség, hogy elmondd Jasminnak, hogy mit érzel iránta, akkor megfutamodsz és inkább mindent tagadsz csak azért, hogy neked jobb legyen. És ez önzőség. El akarod magaddal hitetni azt, hogy te bizony nem szeretet őt, holott dehogyisnem. Sőt, szerelmes vagy Jasminba.  -borult ki Ádám és azt kell mondjam, hogy teljesen jogosan.

-Igazad van. -hajtom le a fejem mire ő morog egyet. -Hát persze, hogy igazam van. Dominik, elhiteted magaddal, hogy nem vagy szerelmes csak azért, mert nyári kalandként akarsz rá tekinteni, amikor te is tudod, hogy nagy hatással van rád a lány. Akkor ennek mégis mi a franc értelme van? Mert én nem látok semmit benne. Csókolóztatok és gondolom jó volt. Viszont ott a bökkenő, ugyanis neki ott van Dini is. Egyszerre a kettő nem mehet és ti pedig nem veszhettek össze egy olyan lányon, akit alig ismertek. Na meg az edző unokahúga. Most már elegem van a hisztijeidből úgyhogy nagyon gyorsan szedd össze magad, embereld meg magad és döntsd el mit akarsz de ne hitegesd szegény lányt. Szóval Nagy Dominik, ne legyen hiába Nagy a neved,  nőj fel végre és lény nagy fiú. -ütötte meg a hátam a barátom.

-Igen, én Dénessel nem tudom felvenni a versenyt. Kevés vagyok hozzá képest.

-Te komolyan egy agysérült vagy. Arról dumálok, hogy végre állj a sarkadra és szédítsd magadba a csajszit vagy hagyd a fenébe. Te döntesz. Itt egyedül csak neked kell eldönteni, hogy mi a jó neked. Békénhagyod és nőzöl folyton vagy leragadsz nála és végre boldog párkapcsolatban fogsz élni. Nem maradhasz örökké kisfiú.