▷Give me a moment |N.D.|

Huszonkettedik▷Ajánlat

-Akkor ügyesen csinálod mivel szerintem senki se vett eddig téged észre. -közöltem. -Miért figyeltél minket? -kérdeztem.

-Erre a kérdésre te is tudod a választ. Megfigyeltem, hogy kinek milyen a technikája és, hogy mennyire bírja és érdekli őt, amit csinál. Le szeretném szerződtetni egyikőtöket a csapatomba. -mondta nyugodtan.

Igazából erre számítottam. A Hertha egy jó csapat, Dárdai pedig kiválló edző. Már csak egy kérdés foglalkoztatott.

-Ki lesz az a focista? -adtam hangot a gondolataimnak.

-Az a férfi, akire gondoltam az te vagy. Jó technikád van, nehezen fáradsz, energikus vagy. De a legfontosabb tulajdonságod a jó csapatjátékos. Sajnos erről a mai világban sokan megfeledkeznek és mostanában mindenki a pénzért futballozik. Vegyük ide Dzsudzsák Balázst. Vajon miért ment az Arab Emírségekbe? Mert szerintem nem azért, mert fejlődni akart, csupán a pénz vezérelte. Lehetőséget kapott, jóval több pénzt és neki nem kellett több. Aztán nézzünk téged. Te szintén kaptál egy lehetőséget, egy jobbat, mint amit a Ferencváros nyújtott neked és a fejlődés reményében továbbáltál Varsóba. És tudod mit? Rengeteget fejlődtél és remek focista lett belőled, ismertebb lettél. Elérted azt a tudásoddal, hogy állandó kezdő játékos légy, még ha nagy árat fizettél érte. Őszintén mondom neked, hogy először amikor eligazoltál én azt hittem, hogy tartalék játékos leszel. Hogy nem viszed majd semmire,  ehhez képest pedig kiváló vagy. Büszke vagyok rád és örülök, hogy tévedtem veled kapcsolatban. Azt szeretném, ha leszerződnél hozzánk.

Először reagálni sem tudtam. Ez túl sok volt egyszerre. Én? Pont engem vett figyelembe, hogy mi lenne, ha eligazolnék?

-Hú... Nem is tudom mit mondhatnék...-döbbentem le.

-Ne mondj semmit, tudom, hogy ez most nehéz és hirtelen. Épp ezért adok neked időt, hogy eldöntsd. Nyár végéig fontold meg, aztán válaszolj. -veregette meg a vállam.

-Hát, Köszönöm.

-Na de most menj és érezd jól magad. Hallottam, hogy már itt van Jasmin. -kacsintott majd magamra hagyott.

A még mindig döbbent arcomat próbáltam elrejteni Jas elől, nos ez félig-meddig sikerült aztán visszamentem a stadion elé, ahol megláttam Őt.

Gyönyörű volt. Vörös ruha volt rajta egy vörös magassarkúval. A haját begöndörítve hagyta, hogy a vállára omoljon. Elakadt a lélegzetem is.

-Jasmin. -üdvözöltem egy mosoly kíséretében.

-Nagy Dominik, milyen elegáns vagy. -nevetett.

-Hé, Jasmin Doll!  Gyönyörű vagy. -pusziltam meg és éreztem, ahogy elpirul.

-Köszönöm szépen, aranyos vagy. -villantotta ki a foga fehérjét. -Na és merre megyünk?

-Hát, itt a kocsim és foglaltam asztalt egy étteremben, Szóval kajálni.

-Te beles. -nevetve bökött egyet az ujjaival a bordámba.

-Én? Nem inkább magadat akartad mondani? -húztam fel az egyik szemöldökömet.

-Nem. -nézett rám makacsul.

-Na akkor inkább pattanj be, mert le fogjuk késni a foglalásunkat. -fogtam meg a kezét majd odasétáltunk az autóhoz.

-----------------------------------------------------------
Jasmin Doll
-----------------------------------------------------------

Pár órába beletelt mire elkészültem teljesen, hiszen valljuk be, hogy csak egy randira megyek egy olyan személlyel, mint Nagy Dominik.

Az igazat megvallva szörnyen vártam annak ellenére is, hogy kételkedtem benne, hogy el kellene mennem. Aztán végülis úgy döntöttem, olyan alapon, hogy miért ne? Egyszer élünk...

Amikor a megadott helyszínre értem akkor még talán a szemem sarkából észrevettem, hogy egy alakkal beszélget, aki meglátásom szerint Dárdai Pál volt. Bár lehet tévedek és csak farkast kiáltottam. Ha viszont Pali lenne annak nagyon örülnék mivel régen láttam őt is.