-----------------------------------------------------------
Jasmin Doll
-----------------------------------------------------------
-Tényleg? -nézett rám a csillogó szemeivel.
-Igen, tényleg. -bólogattam.
-Köszönöm szépen! -hajolt át az asztal fölött majd magához rántott és elkezdett ölelni. Ilyenkor olyan, mint egy kis aranyos óvodás, aki megkapta a napi cukorka adagját. De szerintem igazán édes.
-Ne butáskodj. -legyintettem amikor visszaült a helyére. -Én köszönöm, hogy elhívtál. Különben sem lett volna jobb dolgom. Ha otthon maradnék, akkor valószínűleg bújnám az újabb LOL könyvet, amit kiszemeltem magamnak. -vontam vállat.
Dominik kicsit kínosan rámnézett. -A milyen könyvet?
-LOL. -válaszoltam nyugodtan. -Tudod, azok király könyvek. De még mennyire!
-Hmm...ezzel sem lettem okosabb de sebaj. Van valami kedvenc könyved ezek közül?
-Hát persze. De nem egy kedvencem van, meg kell mondanom. Eddig olvastam már a Kamuzások, kavarásokat; a Sz, mint Szűz-t; a Cinder és Ellát; a Csókelvonó Kockáknak-ot és a Szívzűrterápia Stréberekneket. Mindegyik nagyon jó könyv. Ezek közül a Cinder és Ella és a Szívzűrterápia strébereknek a kedvencem. Igazán lenyűgöző könyvek.
-----------------------------------------------------------
Nagy Dominik
-----------------------------------------------------------
Én még talán sosem hallottam egy ilyen vagány lányt így beszélni a könyvekről. A szeme csillogott, ahogyan mesélte és igazán boldog volt. Sugárzott belőle, hogy mennyire imád olvasni és, hogy mennyire imádja az álomvilág történeteket. Kár, hogy mindegyik egytől egyik csak álom.
-Milyen név az, hogy Cinder? -ejtettem ki a srác, vagy talán lány nevét mire Jas csak nevetett.
-Cinder. -nézett rám jelentőségteljesen.
-Én is ugyan ezt mondtam. Cinder.
-Nem. Te -c- betűvel mondtad ezt a nevet, pedig -sz- betűvel kell. -forgatta a csodás szemeit. -Hát ez csak az álneve a srácnak... -áhá! Tehát srác, király! -De egyébként Brian Olivernek hívják.
-Igazából sosem képzeltem volna rólad, hogy szereted a könyveket.
-Hát pedig nagy rajongója vagyok. -vallotta be.
-De ez jó. Művelt vagy. -billentettem félre a fejemet egy csöppet.
-Mintha ez téged egy kicsit meglepett volna.
-Pedig nem, tényleg. Szuper dolog, amit csinálsz. Hisz te magad is szuper vagy. -fogtam meg a kezét. Ő látszólag elpirult ettől a bókomtól.
-Köszönöm, azt hiszem. -nevetett kínosan.
-Nekem speciel sosem passzolt könyv a kezembe. Sose jutott eszembe, hogy valaha is egyet is elolvassak. Nem az én világom. -vallottam be.
-Miért? Sose gondoltál arra, hogy milyen lehet egy könyv vége? Vagy sosem érdekelt annyira semmilyen, hogy elolvass akár egyet is? -érdeklődött a gyönyörűség.
-Felesleges körök. -mosolyodtam el. -Minden könyv vége irtózatosan nyálas és heppiend. Nem az én világom. Az unokahúgom is megszállotja ezeknek a szörnyen romantikus könyveknek és általában amiket szokott nekem mesélni az olyan, hogy az elején a srác meg a csaj utálja egymást majd valami fogadást követően, vagy épp amikor egymással zárják össze őket akkor beleszeretnek egymásba de tagadják. Majd a könyv végére a srác rájön, hogy szereti a csajt és, hogy meg kell szereznie. Amikor van elég bátorsága akkor pedig felteszi a nagy kérdést. -forgattam a szememet. -A csaj pedig boldogan mond igent majd boldogan élnek, ameddig meg nem halnak. -fejeztem be a hosszúra nyúló monológomat.
-Azta! Szóhoz sem tudok jutni! -képedt el Jasmin. -Először is, meglep, hogy te ilyeneket is megjegyzel, másodszor pedig egyáltalán nem felesleges körök. Harmadjára, azt kell mondanom, hogy valamit te is tudsz, ha már ennyire mély nyomot hagyott benned ez a könyv. -nézett rám felvidulva.
YOU ARE READING
▷Give me a moment |N.D.|
FanfictionEgy nyár, közös célokkal. Két ember, akik a nyárra jöttek Magyarországra kikapcsolódni. A lány, aki retteg a repüléstől de a repülőn köt ki, mellette a barna hajú sráccal. A fiú, a focista, aki egy este meghívást kapott a Ferencváros csapatépítő t...