▷Give me a moment |N.D.|

Huszonnegyedik▷Az életünkről

-----------------------------------------------------------
Jasmin Doll
-----------------------------------------------------------

-Igen. -mosolyogtam a férfira. -Én szeretnék egy harcsapaprikást. -adtam le a rendelésem majd engem követett Dominik is.

-Rendben. Esetleg inni hozhatok valamit? -kérdezte, amire persze választ is kapott.

-Egy light kóla és egy gyömbér. Nemsokára hozzuk a rendelésüket. -nézett fel a papírból majd távozott az asztalunktól.

-Na és Jasmin, mesélsz magadról valamit? -nézett rám Domi.

-Umm...hát persze. Németországban élek az anyámmal és az öcsémmel. Az öcsém majd nyár végén jön le ide hozzám és Tomhoz, amit már nagyon várok, mert alig beszéltünk mióta itt vagyok.

-Bocsánat, hogy közbevágok de miért nem hívod fel, ha alig beszéltek?

-Ez bonyolult. Ő mindig elfoglalt és alig lehet elérni, vagy ha el is lehet érni mindig átirányítják hívásomat a titkárnőjéhez és majd csak rá pár órára tud visszahívni, ha nem felejti el, hogy kerestem. Tudod ő vállalkozó és saját cége is van. Nagyon büszke vagyok rá, mert elérte, amit szeretett volna, valóra váltotta az álmát és még csak húsz éves. És itt vagyok én, huszonkét évesen bent ülök a kommunikációs egyetemen és azon gondolkodom, hogy mit kezdjek magammal, mikor igazából utaznom kellene a világban és élveznem az életet. Már csak egy évem van hátra, amit megcsinálok aztán majd leszek valaki, vagy sem. Luca mikor elindította a vállalkozását felajánlotta, hogy segítsek be neki, ha nem megy eldönteni, hogy mit szeretnék kezdeni magammal de nem éltem a lehetőséggel. Az egyetem mellett még dolgozom is, mert mióta különváltam anyától azóta magamat kell eltartani. Nem nagy dolog az egész, legalábbis szerintem nem az, mert Németország egyik leghíresebb bárjában vagyok pultos. Nagy karrier. -forgattam a szemem.

-Sosem késő eldönteni, hogy mit szeretnél.

-Talán igazad van. -rántottam vállat majd tovább ettem az ételemet. -Most mesélj te magadról valamit, hisz nem tudok semmit sem rólad azon kívül, hogy focista vagy.

-Nem valami nagy szám az életem. Nem is olyan régen igazoltam el a Ferencvárosból de nem bántam meg. Sokkal többet fejlődtem, mint eddig valaha is. Amondó vagyok, hogy egy biztos támasznak jó, aztán majd ha jön az átigazolási szakasz akkor el szeretnék igazolni egy jobb csapatba. Szép Varsó is, a csapattal nincs bajom de nem nekem való. Ezt értsd úgy, hogy nem tudnám itt elképzelni magam hosszú időkig még akkor sem, hogy a lengyelek a testvéreink idézőjelben. Jól bánnak velem de nekem többre van szükségem. -kortyolt bele a kólájába. -Nincs testvérem, világ életemben egyke voltam és ezért a szüleim elkényeztettek kiskoromban, aztán mikor elköltöztem tőlük akkor ízleltem meg igazán, hogy milyen amikor a saját fizetésedből kell kifizetni mindent. Barátnőm se nagyon volt. -mondta de közben észrevettem, hogy egy arcizma megrándult. Hazudott volna? -A családalapításon nem igazán gondolkodtam még, mivel fiatal vagyok és még szeretném élvezni a gyerekmentes éveimet.

-Azért te egy fokkal jobb helyzetben vagy, mint én. Mert te vagy valaki, akit ismernek elég sokan és elértél már valamit az életben. De én nem vittem még semmire.

-Ugyan már, Thomas Doll a nagybátyád és az öcséd egy híres vállalkozó...kell ennél több?

-Igen, kell, mert ezeket nem én értem el. Nekem olyan kell, amit én tudok összehozni és büszke lehetek saját magamra.

-Igazad van, sajnálom.

-Ugyan, csak egy kicsit félreértettük egymást. -mosolyogtam rá.

-Umm...Jasmin kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Ugye eltolták Vargáék babaváró buliját egy héttel, ami igazából most szombaton lesz, holnap után és azt szeretném kérdezni, hogy elkísérnél rá, mint a párom?

Húha! Azt akarja, hogy elkísérjem őt Varga Rolandék partijába? Te jó ég...

-Ha nem zavarnék akkor szívesen elkísérlek rá. -válaszoltam fülig érő mosollyal.