▷Give me a moment |N.D.|

Tizedik▷Figyelmes

---------------------------------------------------------Jasmin Doll
--------------------------------------------------------

-Két marhapörkölt, egy zéró kóla és egy gyömbér. Jóétvágyat. -mondta a még mindig túlbuzgó felszolgáló.

-Köszönjük szépen. -mosolyogtam.

-Ja, köszönjük. -morgott a velem szemben ülő férfi, mire a másik vette az adást és lekopott.  Gyors életű egy flört volt tőle.

Fogtam a villámat majd felszúrtam egy kis tésztát és húst és bekaptam. A számban az ízek csak úgy táncoltak. Isteni ez az étel.

-Na, ízlik?

-Igen, nagyon. -mondtam majd az innivalómért nyúltam és aprót kortyoltam belőle.

-Akkor ennek örülök. Hogy érzed magad? -érdeklődött.

-Köszönöm, jól.

-És nem bántad meg, hogy eljöttél velem, ugye? -kérdezte az arcomat fürkészve.

-Természetesen nem bántam meg. Sőt, jó is, hogy itt vagyok. -ejtettem meg felé egy mosolyt.

Ettől a folytonos vigyorgástól elzsibbad a szám...

-Valóban így gondolod?

-Határozottan. -kaptam be egy újabb kis szelet húst.

-És mesélj magadról...mi szeretnél lenni, vagyis minek tanulsz?

-Nos még konkrét terveim nincsenek viszont egy kommunikációval foglalkozó egyetemre mentem, ha már amúgysem tudom, hogy minek menjek akkor ez hasznos. Mert nekem tetszik az idegenvezető is viszont a menedzser is eléggé szimpatikus. Remélem hamar eljön az idő, hogy rájövök, hogy melyik utat kellene választanom. -rántottam vállat. -És te jelenleg a Ferencvárosnál vagy kapus?

-Igen. Remek a közösség, jó az edző és a hangulat is jó. Szeretem. -ivott bele a kólájába.

-Azt meghiszem. -nevettem fel.

**

Észre sem vettem, hogy ilyen hamar eltellik az idő, ha olyasvalaki társaságában vagy, aki figyel rád és érdeklődik felőled. Ez történt most Dénessel is. Jó társaság és remek hallgatóság.

-Ideje lenne hazavinned. -álltam fel az asztaltól.

-Igen, későre jár már az idő. -pillantott a karórájára. -Pincér! -kiáltotta. -A számlát.

A pillanat igazán filmbe illő lenne. Mintha valami pöchendi úr lenne, aki csak úgy ugráltatja a szolgákat de nem. Ő még mindig csak Dibusz Dénes. És igazából nagyon is örülök neki, mert elég régen beszélgettem valakivel ilyen önfeledten. Érdekeltem én és az egész lényem, ami tetszett.

Nem hátrány, hogy ez a férfi, aki elvitt randizni az egy igazán helyes ember. Kigyúrt, jobban mondva elég kidolgozott teste van, így pólón keresztül is. Illedelmes, kedves, figyelmes. Szinte már tökéletes. Kék szeme van, ami most sötéten fénylik és szőke a haja színe.

Valami vonzz benne... De ott van Dominik. Ő is tetszik nekem. És most teljesen össze vagyok zavarodva. Nem szerethetek egyszerre két embert.

Dénes kifizette a számlát majd elindultunk a kocsijához, hogy még időben hazadobjon. Amint elhelyezkedtünk az ülésen, gázt adott neki és kifordultunk a parkolóból.

-És most tartod a kapcsolatot a szüleiddel? -kérdezte.

-Hát mióta itt vagyok még nem beszéltem velük de szerintem holnap felhívom őket, mert késő van és nem szeretném felzargatni őket.

-Értem. -koncentrált tovább az útra. -Merre is laksz jelenleg?

-A tizedik kerületben.

-Akkor tudom melyik az csak nem voltam benne biztos. -mosolygott.

Kis idő elteltével pedig hazaérkeztem, pontosan éjfélre.

-Köszönöm szépen a vacsorát. -köszöntem meg.

-Ó, semmiség. Remélem legközelebb is elvihetlek. -nézett a szemembe.

-Szia, Dénes. -öleltem meg az autóban majd kinyitottam az ajtót és kiszálltam.

-Szia, Jas. -integetett majd elhajtott, én pedig elindultam be a házba.

Mivel még nem kaptam kulcsot, ezért muszáj voltam becsöngetni. 

Az ajtóban egy kómás fejű Thomas Doll állt.