Yellow flicker beat - Hunger Games fanfiction

12. Enemy fire

"Who's a friend, who's an enemy?"

- Kár - húzza el a száját Chloe. - Akkor kénytelen leszek én...
És mielőtt bármit tehetnénk, előránt egy kést és a markolatáig Ross szívébe döfi. A döbbenettől szólni sem bírok, csak állok, tátott szájjal és összeszoruló szívvel bámulva, ahogy a fiú mellkasából patakzik a vér.
- Te... - suttogom a döbbenettől még mindig kábán, miközben eldörren az ágyú.
- Lásd be, Tyra - áll fel Chloe és leporolja a nadrágját. - Szívességet tettem neked. Te úgysem tudtad volna megölni, mert...
Monológja egy sikításba fullad, amint felé vetem magam.
- Ezt nem tudhatod! - ordítom, miközben a testemmel a földre szorítom és előrántom a késemet. - Egyáltalán nem ismersz, nincs jogod ilyeneket mondani rólam!
- Ez az igazság, még ha fáj is! - visítja, de a szavai hörgésbe fulladnak, ahogy megszorítom a torkát.
- Tyra! - hallom Kyle figyelmeztető hangját, de már késő, a pengém hangtalanul csúszik Chloe szívébe, épp ahogy az előbb az övé Rosséba.
Tekintetemet az ő kétségbeesett szemébe fúrom, amiből fokozatosan szivárog el az élet, végül eldördül az ágyú.
A házban csend támad, csak a kint még mindig zuhogó eső dobolása hallatszik be.
- Én... - állok fel kábultan. - Én nem tudom, mi ütött belém...
- Az eső lehet az oka - vakarja a tarkóját Kyle. - Nekem is agresszív gondolataim vannak tőle...
Lehajtom a fejem. Egy újabb életet követelt a forrófejűségem.
- Sajnálom - nézek fel Kyle-ra, majd Daemonra.
- Végülis megölte a társadat - mutat rá a barátunk a Tizenkettedikből.
- Ross - suttogom könnyes szemmel és a fiú testéhez futok, amiről már messziről is látszik, hogy elhagyta az élet.
Lecsukom a szemeit, miközben az enyémeket néma könnycseppek hagyják el.
Sajnálom, Ross. Én meg akartalak védeni. Esküszöm gondolom, miközben kitör belőlem a zokogás. És South-t is. És Sunsetet is...
Összerogyok, átkarolom a térdemet és sírva gyászolom az elesett barátaimat, akik helyett szívesebben haltam volna meg százszor, kínok között.
- Tyra... - térdel le mellém Kyle, de Crystal sípoló, kapkodó légzése félbeszakítja.
A fiú Daemonnal együtt a lányhoz rohan, aki arra panaszkodik, hogy fáj a feje, miközben megpróbál felülni.
Na, már sosem tudom meg mit akart mondani rándul meg a szám sarka, miközben visszafordulok Ross és Chloe élettelen teste felé.
Hirtelen ismét elönt a fájdalom és a gyász. Az elesett szeretteim arcai jelennek meg előttem. South nevetése és a gödröcskéi, Sunset kedvessége és optimizmusa, Ross csendessége és realista világnézete... Máris annyira hiányoznak...
Eldőlök a porba, a hajam szétterül körülöttem, de az sem érdekel, hogy tiszta homok lesz. Csak zokogok és zokogok megállíthatatlanul, a kezeimet mellkasomra tapasztva, amiben akkora az üresség, mintha most tépték volna ki darabokban a szívemet. És talán így is történt...
Egyszerre csak kihallom a nevem Kyle és Daemon beszélgetéséből.
Most, hogy megalakult a Crystal fanklub, gondolom azt tervezik, hogyan öljenek meg...

"Sweet smiles in the aftermath
Turned to whispering behind my back"

Lépéseket hallok a hátam mögül, de nem érdekel. Ha valamelyik - valószínűleg Daemon, Kyle-ból azért ezt nem nézném ki - hátba akar szúrni, amíg padlón vagyok, rajta, sok sikert. Legalább gyorsan vége lesz és ismét találkozhatok Sunsetékkel...
Várok, miközben kíváncsian hegyezem a fülemet. Telnek a másodpercek, de semmi sem történik. Aztán két fekete bakancs jelenik meg a látóteremben, majd a gazdája leguggol és félresimítja a hajamat a szememből.
- Már megint? - kérdezi halványan mosolyogva Daemon.
Már nyitnám a számat, hogy valami csípős megjegyzéssel vágjak vissza, de megelőz:
- Ne válaszolj, költői kérdés volt - felpillant Kyle irányába, majd vissza néz rám, egyenesen a szemembe. - Nem fogok hazudni, szükségünk van rád, Tyra. Hogyan tudnánk segíteni?
- Csak aludni szeretnék. Nyugodtan - válaszolom rekedt hangon, miközben egy utolsó könnycsepp hagyja el a szememet. - Hagyjatok gyászolni.
Daemon bólint, a hidegkék szemek utoljára végigpásztáznak az arcomon, majd a fiú feláll és kilép a látóteremből.
Lehunyom a szemem, a sötétség egyből magába szippant. Alvás közben halványan érzékelem, hogy egyszer eldördül az ágyú, egy időre Kyle fekszik le mellém és több mindenről beszél, de már nem tudom felidézni, hogy miről, végül pedig egy puha kéz emléke marad meg bennem, ami halványan végigsimít az arcomon, a gazdája pedig megígéri, hogy minden rendben lesz.

"Come a little closer
You can be my soldier
Keeping me safe from all who conspire
Enemy fire"