18 évvel ezelőtt Katniss Everdeen és a lázadók lerohanták a Kapitóliumot, megdöntötték Snow diktatúráját. Coin tervezett egy utolsó Viadalt, hogy kielégítse Panem vérszomját, de mivel Katniss végzett vele és ezt a tervet az új vezetőség elvetette az...
- Tyra, kelj fel! - nyit be kopogás nélkül a szobámba Maya. Felkapcsolom a lámpát és homlokráncolva nézek a nőre, akit először nem ismerek fel, mert nincs rajta semmi smink, a szokásos parókái helyett most csak a természetes fekete haja van a fején és még nyávogni is elfelejt. - Mi a baj? - Aviana Snow beszélni akar veled... - Most? - hunyorgok. - Igen. Öt perc múlva érkezik. - Ide? - túrok a hajamba elnyomva egy ásítást. - Igen, Tyra! Ide és most! Öltözz! - Ó! - pattanok ki az ágyamból ahogy felfogom a helyzetet. A gardróbomba vágtatok útközben ledobálva a ruháimat, amiben aludtam és magamra kapok egy pólót meg egy nadrágot azok közül, amikben a Kiválasztottakkal kéne edzenem. Lehúzom a csuklómról a hajgumit és összefogom a hajam. Egy nagyot ásítva lépek az ajtóhoz, de az álmosság egyből kimegy a szememből, amint meglátom, hogy ki lép ki a liftből. Hófehér, testhez álló egyberuha van rajta, hosszú szőke haja kibontva omlik a vállára, kivéve néhány tincset, ami koronaként összefonva ül a fején. Kék, hideg tekintete végigjár a lakosztályon, majd megállapodik rajtam. Fejével a hatalmas kanapé felé int, majd mond valamit a két békeőrnek, akik megállnak a lift két oldalán. Nagyot nyelve lépek ki az ajtó biztos takarásából és indulok el a nő felé. - Snow elnökasszony? - kérdezem óvatosan. - Ne butáskodj, Tyra. Elég az asszonyom! - mosolyodik el. - És ülj le nyugodtan! Olyan egyenes háttal ülök le, hogy azt bármelyik kapitóliumi megirigyelné. Mivel úgy tűnik, hogy egyáltalán nem sürgős neki kinyögni, hogy miért vert fel hajnalok hajnalán úgy gondolom nekem kell beszélgetést kezdeményeznem. - Asszonyom, lehet egy kérdésem? - Tessék? - Idén is ugyanaz a személy lesz a Fő Játékmester, mint tavaly? - igyekszem affektálni, de a hangom megremeg az idegességtől. - Igen, megint én leszek - hajtja le a fejét drámaian. Ez a szerencsém, ugyanis a szemöldököm nagyjából a hajam vonaláig szalad fel, a körmeim a tenyerembe vájnak, a szememet pedig elöntik a dühös könnyek. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy felugorjak és a puszta kezemmel tépjem ki a nő összes haját szálanként. Mire felnéz valamennyire sikerül rendeznem a vonásaimat. - Nos, gratulálok - sikerül kinyögnöm. - Tudod, Tyra - néz a szemembe. - Magunk között szólva a tavalyi Viadalról... Tudnod kell, hogy én nem akartam Daemonnak ilyen csúnya befejezést. Szívem szerint hagytam volna, hogy lerendezzétek egymás között és ha egy hónapig nem történt volna semmi, akkor kihirdettünk volna titeket, mint Győzteseket... Egy szavát sem hiszem el. Egyetlen egyet sem gondolom magamban. - De Daemon - igyekszem nem összerezzenni a neve hallatán. - Elénekelte azt a... szó szerint átkozott dalt és példát kellett statuálnunk, különben kitörhetett volna egy újabb lázadás. Az pedig senki sem akarja. Te sem, ugye? Jeges tekintetétől kiráz a hideg. - Nem - mondom ki gyorsan ezt az egy szót, hogy a hangomnak esélye se legyen megremegni. - Nagyszerű - ül le mellém. Az automatikus reakcióm az lenne, hogy a kanapé másik felébe húzódok abban a szent minutumban, de ehelyett csak érdeklődve nézek a rideg arcába. - Szeretném, ha jó barátok lennénk - mondja halkan. - De hiszen azok vagyunk, nem? - kérdezem nyávogva. - Hát persze! - mosolyodik el. - Most megyek. Te pihenj, hamarosan felvonulás! Biztosan kifárasztott a Kiválasztottaid edzése... Bólintok, magamra erőltetve a lehető legmeggyőzőbb mosolyomat. Feláll, int a két békeőrnek és elindulnak a lift felé. Nem merek megmozdulni, ugyanúgy egyenes háttal, az arcomra fagyott mosollyal ülök. - Maya! - csettint Aviana. - Asszonyom? - tipeg elő a nő, akin most egy ezüst paróka van. - Kapjon egy újabb adagot - suttogja a nő. - Kezd csökkenni a hatása... - Természetesen. Hívom is az orvost... - Nagyszerű! Aviana búcsúzás nélkül fordít hátat nekünk és lép be a liftbe. Megvárom, amíg az ajtó becsukódik, majd elterülök a kanapén és utat engedek a könnyeimnek. Aviana hárítja a felelősséget. Ő volt a Fő Játékmester, mégsem ismeri be, hogy ő ölte meg Daemont, szerinte elkerülhetetlen volt. Ő kényszerített bele ebbe a kegyetlen játékba és ő is űzeti tovább velem. És ezért meg kell fizetnie... Maya hideg ujjait érzem a vállamon, mire felnézek. - Tyra, most mindennél erősebbnek kell lenned! - suttogja. - Marwin mindjárt meghozza a ruhákat...
Hogy egy mentornak miért kell kiöltöznie egy felvonulásra, ahol nem is látja senki, számomra örök rejtély marad. És roppant igazságtalannak találom, hogy Melody és Josh jelmeze nem annyira borzasztó, mint ami nekünk volt tavaly, de legalább azzal vígasztalhatom magam, hogy azért ők is nevetségesen néznek ki. Melody valami hercegnő akar lenni, Josht pedig szerintem lovagnak szánták, mivel a jelmeze szinte ugyanolyan, mint tavaly Rossé volt. De hogy ez hogyan kapcsolódik a Második Körzethez, azt ne kérdezzétek. Öt perc van hátra a kezdésig, ezért utoljára ránézek még a kocsijukra, ahol legnagyobb meglepetésemre csak a fiút találom. - Melody? - kérdezem, amikor hallótávolságon belülre érek. - Passz - pillant rám elkeseredetten a fiú. Az ujjai remegnek és úgy néz ki, mint aki mindjárt elhányja magát idegességében. - Hé! - fogom meg a kezét. - Megkeresem, oké? Minden rendben lesz! Végignézek a kocsisoron, de sehol sem látom, ezért utolsó ötletként a sminkszobák felé rohanok. Ott áll az egyik tükör előtt, farkasszemet nézve önmaga másával, az utolsó simításokat végezve.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Melody, kifelé! - kiabálok rá. - Mindjárt kezdés van... - Ha más beszélne így velem most bele állítanám a vajazó kést, ami a zsebemben van, a szemébe - jelenti ki a legnagyobb nyugalommal. - De szerencséd van Tyra, mert tőled ezt eltűröm... - Miért? - szalad ki a számon. Lerakja az ecsetet, összepattintja a csillámkészletet és hozzám lép. A fülemhez hajol és belesuttogja: - Mert Katniss Everdeen azt mondta. Úgy lépek el tőle, mint akit áramütés ért. - Hogy mit mondtál? - Mennem kell! - mosolyodik el ártatlanul, majd szökdécselve siet ki a szobából. Az ajtó becsukódna mögötte, de az utolsó pillanatban érek oda és csapom ki teljesen, hogy csak nyekkennek bele a zsanérok. A kocsik éppen most gördülnek ki és már fel is hangzik a közönség moraja. Anyához sietek, aki egyedül áll ott, ahonnan az előbb a szerencsétlen mókusoknak öltöztetett Hetedik körzeti gyerekek indultak el a kocsijukon. - Anya! - állok be elé. - Tyra, mi a... ? - Vigyél le! - sziszegem. - Tessék? - Nem ismétlem meg - fonom össze a karomat a mellkasom előtt. Megragad a vállamnál fogva és több folyosón keresztül húz maga után, mire kibukkanunk a liftekhez. Beszállunk, majd az érintőképernyőre helyezi az ujját, amire egy pittyegés a válasz. A szokásosnál gyorsabban hagyjuk magunk mögött az emeleteket, majd megérkezünk a föld alá. Kilépünk a liftből és meg sem várva anya vezetését a tárgyalóterem felé indulok. Meglepődök, amikor az érintésemre kinyílik az ajtó, de a döbbenetem semmi ahhoz képest, ami a bent ülők arcán tükröződik, amikor meglátnak. - Tyra? - áll fel apa. - Csatlakozni akarok a Lázadáshoz - jelentem ki a szemébe nézve. - Vagy akárhogy is hívják, amit ti itt műveltek...
