Yellow flicker beat - Hunger Games fanfiction

14. Break the ice

  - Nem tudod mire vállalkozol... Biztos vagy te ebben? - kérdezi apa belefúrva kék szemét az enyémbe.
  - Egyetlen egy dologban vagyok biztos: Avianának vesznie kell - állom a pillantását.
  Néhány másodpercig némán farkasszemet nézünk, majd egy aprót bólint.
  - Csatlakozzatok köreinkhez! - int az üresen álló székek felé Haymitch.
  Némán helyet foglalok az egyetlen fiú mellett a teremben, aki nagyjából egyidősnek tűnik velem.
  - Noah vagyok - mutatkozik be halkan, mintha már azt is megtiszteltetés lenne a számára, hogy itt lehet megfigyelőként és nem akarná zavarni a felnőtteket.
  - Tyra - biccentek felé, le nem véve a tekintetemet apáról, aki már belekezdett a terv ismertetésébe:
  - Mint tudjuk holnap kezdődik a Hetvennyolcadik Éhezők Viadala és nekünk ezúttal határozott célunk mindenkit élve kimenekíteni. Mi fogunk bemenni az Arénába a gyerekek képében és túlélünk addig, amíg a mentőcsapat ki nem visz minket. Kérdés?
  - A most érkezettek kedvéért elmondanád, hogy mit értesz azalatt, hogy a "gyerekek képében"? - kéri anya.
  Apa biccent és előhúz a zsebéből egy hosszúkás fém tárgyat és egy korongot, amit a nyakára tapaszt. A kis szerkezet kiereszt négy karmot magából és beleméllyeszti a bőrébe, az arca egy rezdüléssel sem árulja el ha fáj is neki.
  Megnyom a kezében lévő hosszúkás tárgyon egy gombot, mire az arcvonásai új alakot öltenek és már Haymitchként áll előttünk.
  Döbbenten pislogok az igazira, majd vissza apára, aki megnyom egy másik gombot, mire visszanyeri az eredeti alakját.
  - Értelemszerűen mindenki csak a saját nemévé válhat - magyarázza. - De az átalakulás veszélytelen és bármeddig kitart. Noah tudna róla mesélni... - mutat a mellettem ülő fiúra, aki bólogat.

  - Ezeket eddig hányszor használtátok? - kérdezem gyanakodva, összehúzott szemöldökkel.
  - Tyra... - kezdi nyugtató hangon anya és megfogja a kezem.
  - A Viadalunk alatt is?! - fordulok felé.
  - Igen - válaszol helyette apa és elővesz egy képernyőt. - Nézd csak, ő itt Tammy Mellark, Katniss lánya - egy szőke hajú, barna szemű lány képét mutatja. - Ő volt Crystal.
  - Oké, ezzel meg tudok birkózni, de nem esik jól... - jegyzem meg enyhén sértődötten. - Ő tényleg Katniss lánya? - intek az irányába a fejemmel.
  - Igen.
  - Úgy tudtam van egy testvére...
  - Igen - bólint Noah. - De most éppen küldetésen van.
  - És ki volt még kamu? Ne kíméljetek...
  - Noah bent volt az egyik fiú képében, de viszonylag hamar megölted - vonja meg a vállát apa.
  - Mi? - fordulok a fiú felé. - Akkor... bocsánat! De ez hogy lehetséges?
  - Kifejlesztettek egy szérumot, amivel meg lehet állítani a szívet - magyarázza Noah. - Mielőtt megkérdeznéd, igen a halálok nagy része ennek segítségével történt, de voltak, akiknek nem tudtuk időben eljuttatni, vagy nem volt alkalma bevenni. Ők voltak South Davis, Sephia Boggs és Daemon Staron.
  Körmeim a tenyerembe vájnak, úgy érzem mindjárt elhányom magam. Ugyanaz a három szó visszhangzik a fejemben újra és újra: South és Daemon.
  - Tyra, Sunset viszont életben van - keresi a tekintetemet Noah.
  - Mármint... azt akarjátok mondani... - keresem hebegve a szavakat. - Hogy Daemon és South... kijutottak volna az Arénából?
  Kínos csend telepszik a szobára.
  - South halála baleset volt - szorítja meg a kezem anya. - És Daemonért nem okolhatod magad még mindig...
  - Elnézést! - állok fel.
  A hangom elcsuklik és utat törnek maguknak a könnyeim. Kibotladozok a folyosóra, ahol egy dús hajzuhataggal és egy hatalmas barna szempárral találom szembe magam.
  - Ó, Sunset! - bőgöm és a karjaiba vetem magam. - Megöltem Daemont!
  - Tudom, láttam - mondja nyugodt hangon, a hátamat simogatva. - South tényleg halott.
  Elcsukló hangján is hallom, hogy nem azért mondja, mert a tudtomra akarja hozni, hanem mert ki kell mondania. Valószínűleg ugyanabban a hitben ringatta magát, mint én eddig: ha nem mondja ki, akkor talán nem is igaz. És most, hogy én is kimondom hangosan "Daemon Staron halott" a gyász egy újabb formájával sújt le rám.
  - Annyira sajnálom - suttogom és beszívom az ismerős illatát.
  Bár végtelenül hálás vagyok, hogy nem veszítettem el a lányt, mégis majd megszakad érte a szívem, mert a bátyját soha nem látjuk viszont. Nekem soha nem volt testvérem, így nem érzem igazán át a fájdalmát, de sejtem, mivel nekem is odaveszett valakim, aki mindennél fontosabb volt a számomra.
  - Én... elvettem az életét - motyogom magam elé meredve. - Volt esélye, kijuthatott volna, de... megöltem. És ez így rosszabb, mert tudom, hogy megmenthettem volna...
  - Te jó ég, mi ez a csoportos sírás? - szólal meg mögöttem egy hang, ami hatására összerázkódok és majdnem ellököm magamtól Sunsetet. - Szerencse, hogy jöttem jobbá tenni a napotokat!
  Megforgatom a szemem és akaratlanul is átnevetek a könnyeimen, mert egyetlen embert ismerek, aki egy ilyen mondatot képes szemrebbenés nélkül kijelenteni, ezt pedig az apjától örökölte.
  - Kyle Odair, te szemét áruló! - rohanok hozzá és olyan erővel lököm mellkason, hogy megtántorodik. - Hagytad... hogy... elhiggyem... meghaltál?! - csapom meg többször egymás után így nyomatékosítva minden egyes szót. - Tudod mennyire utállak most, te utolsó...
  Végül nem fejezem be a mondatot csak felpofozom. A csattanás sokáig visszhangzik a folyosón elkeveredve Sunset kuncogásával.
  - Tyra, mi lenne ha csak megölelnél? - masszírozza az arcát.
  - Hát, jó! - tüntetem el a köztünk lévő távolságot. - Most nagyon utállak, de azért örülök, hogy élsz. Főleg anyukád miatt - motyogom a vállába.
  Annie Odair sokat vesztett már életében. Ő is Kiválasztott volt, a Viadala során meggyengült a lelki egészsége és Finnick vigyázott rá, Kyle apja. De a férfi belehalt a Katniss Everdeen-féle Lázadásba és Annie-nek csak a fia maradt.
  - És mert még mindig elképesztően vonzó vagyok? - találgat.
  - Hé, azért lassan a testtel! - lépek el tőle beszállva a viccelődésbe. - Én még koránt sem épültem fel az előző szerelmi bánatomból! És lehet, hogy minden pasimat kivégzem...
  Már mindhármunknak kezd leesni, hogy ez nem volt valami jó poén, de ekkor szerencsénkre Noah és apa lép ki az ajtón.
  - Gyertek, körbevezetlek titeket! - int az utóbbi, mire elindulunk utána.
  Folyosókon haladunk át, miközben mindenféle számokról és fegyverekről magyaráznak, amire Kyle bólogat, Sunset pedig értelmes képet vág, engem viszont teljesen hidegen hagy. Inkább Noah arcát tanulmányozom, akinek a vonásait valamiért rendkívül ismerősnek találom.
  Azzal nyugtatom magam, hogy találkoztam vele az Arénában, de nem múlik a kétség, hogy mi van ha ez is csak egy újabb maszk. Kicsoda a fiú valójában?
  - Levina itt van? - jut eszembe a kérdés, amit azonnal meg is osztok a többiekkel.
  Noah megfordul. - Az ő álcájának sértetlennek kell lennie, ezért a Tizenkettedikben maradt. És amúgy is túl fiatal ahhoz, amit csinálni készülünk.
  - És Melody? - nézek apára.
  - Melody más. Mr. Hawthorne unokahúga, mellesleg igen makacs teremtés - mosolyodik el a fiú.
  - Akárcsak az anyja - forgatja a szemét apa.
  - Az unokatestvérünk?! - nézek Sunsetre, aki bólint.
  - Nem mondtuk el, mert féltünk, hogy esetleg kihúzzák őt vagy az öccsét és őket is meg akarod majd védeni - veszi át a szót apa. - Így is túl nagy teher nehezedett rád az Arénában.
  Végre valakinek leesett! kiabálnám legszívesebben, de ehelyett csak bólintok.
  - Tudnotok kell, hogy nem önként és dalolva megyek vissza - mondom halkan. - De megteszem. Viszont érdekelne, hogy utána mi lesz. A Tizenharmadikba ezúttal nem mehetünk...
  - Hát nem is. Beköltözünk a Kapitóliumba és még néhány Körzetbe - mondja apa olyan természetességgel, mintha ez magától értetődő lenne.
  - Szerinted nem fog feltűnni senkinek, hogy hirtelen megjelenik majd harminc ember? - kérdezem.
  - Hidd el, gondoltunk erre is. Néhányotok személyazonossága elvileg már fél éve ott él - válaszol helyette Katniss, aki most ér hozzánk.
  - Te Mayahoz költözöl és mostantól Angel Goldenfall leszel... - egészíti ki apa.
  - De...
  - Ez nem kérés, hanem parancs! Nem az apádként mondom, hanem, mint a vezetőd, értve?
  - Igenis - hajtom le a fejem.
  Egy olyan világban élünk, ahol áldozatokat kell hoznunk. Megesküdtem, hogy a Viadalommal vége, soha többé nem lépek az Aréna talajára, de most mégis visszamegyek.
  Megadom magam, beköltözök a Kapitóliumba Mayahoz. Nem lenne értelme vitatkoznom és az én helyzetemben jobb is, ha nem ellenkezem, hanem teszem, amit mondanak. Egyelőre.
  Eltűröm apa parancsolgatását, a megvető pillantásokat, mert örülök, hogy nem hagytak ki és ezúttal nem csak bábu leszek a saját játékomban.
  Engedelmeskedek, mert így végigvihetem a bosszúmat. Daemon, South és a többi valóban elhunyt Kiválasztott csak akkor nyugodhat békében, ha Aviana halott. És az lesz, amikor legközelebb szembekerülök vele.