Yellow flicker beat - Hunger Games fanfiction

18. Mad world

"I find it kinda funny
I find it kind of sad
The dreams in which I'm dying
Are the best I've ever had"

  - Otthon, édes otthon! - tárja ki Maya előttem a rózsaszín sorház ajtaját.
  Amint belépek a lakásba, megcsap az émelyítő rózsaillat és ahogy a mozgásérzékelő lámpa felkapcsolódik fintorogva veszem tudmásul, hogy az előszoba pinkben pompázik.
  A nappali falai ezzel ellentétben szürke színűek és az egész helyiség rendkívüli módon emlékeztet a Kiképzőközpont második szintjére, amit néhány napig az otthonomnak vallhattam. A letisztult, matt bútorok és az ezüstös tapéta ismerős látványa meglepő módon nyugalommal tölt el.
  - Kitatálom - fordulok Maya felé. - A nappali a férjed ízlését tükrözi.
  A biztonság kedvéért enyhén nyávogok, ugyanis figyelmeztetett, hogy nem biztos abban, hogy nincsenek kamerák a saját otthonában.
  Kimerítő lehet ilyen paranoiában leélni egy egész életét. Bár Aviana Snowból én már mindent kinézek.
  - Egyáltalán nem - rázza a fejét a nő, miközben kigombolja magán a szőrmekabátját. - Ez az egyetlen helyiség, amit én terveztem...
  - Viccelsz velem! - esik le az állam.
  - A legkevésbé sem - rázza a fejét szomorúan. - Trevor, akihez hamarosan neked is szerencséd lesz, egészen egyedi gondolkodásmóddal rendelkezik és merőben nagylelkű tud lenni ha színekről van szó. Majd meglátod!
  - Trevor a... ?
  - Férjem, igen. Sajnálom, hogy nem lehettél ott az esküvőnkön. De tudod milyenek a szüleink...
  - Valóban - sóhajtok színpadiasan.
  Nem, igazából fogalmam sincs. De mindenek előtt önmagamat kell meggyőznöm arról, hogy Angel Goldenfall vagyok.
  - Gyere, megmutatom a szobád!
  Átvág a szürke nappali, amitől balra egy ezzel egybenyitott zöld konyha és egy étkező van, ami halványkékben pompázik.
  A nappali bejárati ajtóval szemközti oldalán terpeszkedik a hatalmas lépcső, ami ezüstösen csillog.
  - Levegyem a cipőmet? - nézek végig a lépcső alatti folyosón, ami gondolom a gardróbba vezet, mivel a lehető legkülönfélébb lábbelikkel van tele.
  - Angie, úgy csinálsz mintha csak otthon lenne minden küszöbön portalanító! - nevet Maya. - A cipőd talpa most is ugyanolyan tiszta, mint amikor megvetted!
  Megvonom a vállam és inkább követem az emeletre. Ezek az emberek furák.
  Az emeletre érve eltátom a szám. Nem olyan, mint otthon, a Másodikbeli lakásunk felső szintje, ami két háló- és egy fürdőszobából áll, hanem a középen lévő félkör alakú kanapé melletti falakon végig ajtók sorakoznak. A fal - már amennyi látszik belőle - sötétlila, a mennyezet fehér és a kanapé felett egy hatalmas, aranyszínű csillár terpeszkedik, amiről kristályok lógnak le.
  - Hű! - szól az őszinte reakcióm.
  - Ne is mondd! - forgatja a szemét. - Szerintem is túlzás.
  A cipője sarkai hangosan kopognak a parkettán, ahogy megkerüli a körkanapét és az attól balra lévő fal utolsó ajtajához sétál.
  - Ez lesz a te szobád.
  Bambulásomból felriadva gyorsan felzárkózom hozzá. Pont akkor lépek mellé, akikor kitárja a sötétbarna fából készült ajtót.
  A szoba nagyjából akkora, amekkorát a Kiképzőközpontban kaptam, eltekintve attól, hogy az egészet a halványlila szín uralja az ezüst mellett.
  - Mondtam Trevornak, hogy a lila a kedvenced. Ezekhez mind ő ragaszkodott. Majd megköszönhetnéd neki...
  - Mindenképpen - mondom, miközben végigpásztázom a szobát.
  A bal falon egy hatalmas fésülködőasztal van, mellette egy ajtóval és a másik oldalán egy televízióval. A szoba másik oldalán egy hatalmas franciaágy terpeszkedik lila függönyökkel. Az egész padlót vastag, lila, bolyhos szőnyeg borítja, az éjjeli szekrényen egy átlátszó vázában egy csokor levendula van.
  - Az az ajtó a gardróbodba vezet - int felé Maya. - A fürdőszoba ettől a szobától a jobbra lévő ajtó mögött van.
  Bólintok.
  - A holmid hamarosan megérkezik. Szeretnélek emlékeztetni, hogy addig maradsz, amíg szeretnél. Van kérdésed?
  - Milyenek a szomszédok? - biccentek az ajtóval szemben lévő ablak felé, amin keresztül átlátni a szomszédos házba.
  - Egy fiatal, szintén gyermek nélküli pár, akikhez két hónapja költözött egy régi ismerősöd. Ez az ablak pont az ő szobájáé. Ha jól sejtem a fiú sokszor lesz a vendégünk...
  Két kondulás. Ijedten kapom fel a fejem a hangra, ami ugyanolyan mint az Arénában Kapitólium bejelentéseit jelző harangszó volt.
  - Maya, mi ez?!
  - Trevor hazaért - suttogja.
  Arcára megfejthetetlen kifejezés ül ki, majd alig három másodperc múlva ismét felölti a szokásos erőltetett higgadtság álarcát.
  - Mézvirágom! - hallatszik egy fülsértő férfihang a földszintről, ami engem egy akaratlan grimaszra késztet.
  Maya mintha elsápadna.
  - Ne is mondd... Maradj mögöttem! - parancsol rám, majd sietős léptekkel indul el a lépcső felé.
  - Szervusz, Szívecském! - fuvolázza, amikor már a fokokon lépdel lefelé, hangjában nyoma sincs az előbbi aggodalomnak.
  - Ez a Viadal - sóhajtja a férfi színpadiasan. - Katasztrófa. Borzalom és rettenet. Én mondom, Kedvesem jobbakat kellett volna húznod! Mondjuk azt a szánalmas lelkironcs Hawthorne-t... Na, az Drágaságom...
  - Ha megengeded... - próbálja félbe szakítani Maya.
  - ...biztosan jó kis műsort csinált volna... Neked egy dolgod volt, de azt sem tudtad rendesen végezni...
  - Vendégünk van! - emeli fel a hangját a nő.
  - Ó, vagyúgy - a férfi hangsúlyától végigfut a hátamon a hideg. - Izolda? Ő látogatott meg megint?
  - Nem - nyújtja ki felém a kezét Maya, mire lelépek három fokot a lépcsőn, hogy a férfi is lásson. - Trevor, bemutatom a húgomat, Angelt.
  - Áh - mér végig a szemével a férfi. - Tényleg hasonlít rád, ahogy mondtad. Üdvözöllek nálunk, Angel - hajol meg egy picit. - Remélem kellemes lesz az idő, amit velünk töltesz és még sokáig gyönyörködhetünk majd szépségedben, amit mindkettőtök helyett te örököltél egyedül. Pompás! - csapja össze a tenyereit egy fültől fülig érő mosoly kíséretében.
  Bizonytalanul pislogok Mayára, aki nem pillant rám, csak papírmosolyával rendíthetetlenül néz a férjére, aki most álazta meg őt rezzenéstelen arccal. Együttérzően megszorítom a kezét, majd a tőlem telhető legmeggyőzőbb mosollyal fordulok én is a férfi felé.

"It's a very, very
Mad world"