Yellow flicker beat - Hunger Games fanfiction

11. Girl on fire

  - Te mit keresel itt? - kérdezem a liftben.
  Nagy meglepetésemben ez az egyetlen értelmes dolog, amit ki tudok nyögni.
  - Mentor vagyok, emlékszel?
  - Igen, a Hetediké. De mit kerestél a második emeleten?
  - Valaki megkért, hogy vigyelek el hozzá.
  - Ki? - kérdezem a kelleténél élesebben.
  - Shh, Tyra, felvered a Központot! Mindjárt meglátod!
  - Tudod, hogy utálom a meglepetéseket! - fonom keresztbe a karjaimat.
  Kinézek az üvegliften és döbbenten meredek a kinti sötétség miatt visszatükröződő arcképemre. Lementünk a földszint alá. Nem hittem volna, hogy ez lehetséges.
  A lift ajtaja kinyílik és ahogy kilépünk belőle egy folyosón találom magunkat, ahol szürke egyenruhás emberek sietnek a dolgukra.
  Anya elindul jobbra, mire követem. Kis idő múlva balra fordulunk, majd megállunk egy ajtó előtt, amit egy ujjlenyomatolvasó véd. Anya ráhelyezi az ujját, mire kinyílik.
  A teremben mindenki felkapja a fejét az érkezésünkre. Egy kerek asztal körül foglalnak helyet: egy szőke, őszülő hajú férfi, Haymitch Abernathy; egy szőke hajú férfi, Peeta Mellark; apa és mellette egy nő, akin bár meglátszik az évek múlása, a szemében még mindig ég az a híres szikra.

"Looks like a girl, but she's a flame
So bright, she can burn your eyes
Better look the other way
You can try but you'll never forget her name"

  Apa feláll a székéből és hozzám lép, hogy megöleljen, de én hátrálok és vádlóan nézek rá.
  Feszült csend áll be közénk, amit végül ő tör meg:
  - Tyra, én tudom, hogy...
  - Nem - rázom a fejem. - Semmit sem tudsz!
  - Tyra! - szól rám fojtott hangon anya.
  - Nem érdekel! Azért tudod, hogy min mentem keresztül, mert nézted a Viadalt! És utána? Egyszer sem látogattál meg, amikor rosszul voltam! Azt sem tudtuk, hogy élsz-e vagy halsz! Vagyis, ezek szerint anya tudta csak nem mondta el!
  - Azt hiszed nem akartam?! De túl kockázatos lett volna!
  - És Gale Hawthorne-t mikor érdekelte a kockázat?!
  - Akkor igenis érdekel, ha a családomról van szó!
  - Akkor tavaly miért nem voltál itt?!
  - Mert még nem voltunk elég erősek...
  - Ami azt illeti, de igen, azok voltunk... - szólal meg halkan a hozzánk legközelebb ülő férfi.
  - Haymitch! - kiabál rá anya, de már késő.
  Könnyes szemmel meredek apára. - Ez igaz?
  - Tyra, be kell látnod, hogy...
  - Sosem bocsátok meg neked!
  A hangom elcsuklik a végére, de nem érdekel. Megfordulok és az ajtó felé indulok, ami automatikusan kinyílik előttem.
  Hamarosan sajnos rá kell jönnöm, hogy nem tudok tájékozódni ezeken a folyosókon, ezért egyszerűen csak leülök az ajtó elé és gondolkozom.
  Apa él és jól van. Katniss Everdeennel szervezkedik. Anya is.
  Az ajtó ismét kinyílik mellettem, mire összerezzenek.
  - Nagyszerű - hallom Katnisst.
  A többiek borzalmas csikorgás közben tolják hátra a széküket, gondolom hogy felálljanak, amikor kisétál a teremből.

"Everybody stands, as she goes by
Cause they can see the flame that's in her eyes
Watch her when she's lighting up the night"

  Ahogy kilép az ajtón úgy néz rám, mintha számított volna arra, hogy itt talál.
  - Nézz rám, Tyra! - kéri halkan.
  Felpillantok, mire egy érdeklődő zöld szempárral találom szembe magam, ami az én kékemet figyeli.
  - Le sem tagadhatnád a szüleidet - mosolyodik el, majd a távolba néz, mint aki valami régen elmúltat akar felidézni. - Ismertem őket. Édesapádat nagyon jól. Az ő szemét és hajszínét örökölted, most többször is meglepett, hogy ugyanúgy néztél rá, mint ahogy régen ő rám. Kísérteties volt, minden pénzt megért - mosolyog rám szélesen. - Viszont Johanna makacssága és szilárdsága sugárzik belőled, aki inkább megkeményíti a szívét és eltemeti az érzéseit. Bár a Viadalon nem ezt láttuk...
  - Most arra céloz, hogy sokat sírtam? - vonom össze a szemöldököm.
  - Igen - bólint. - De ezt nem vetem a szemedre. Én is voltam ott, tudom mekkora feszültséggel jár és hogy ezt mindenki másképp éli meg. És szerintem tiszteletre méltó, ahogy most uralkodsz magadon.
  - Hát, köszönöm - hajtom le a fejem. - De most már mennem kéne felkészíteni a Kiválasztottakat.
  - Persze. Elkísérlek a liftig.
 
  - Tyra mondtam, hogy nem szabad kimenned a tetőre! - pattan fel Maya, amint a lakosztályba lépek.
  - Tudom, bocsánat! - kiáltom, ahogy beviharzok a szobámba.
  Kibújok a ruhámból és felveszem a gardróbban lévő letisztult edzőruhák egyikét.
  - Melody már lent vár! - kiabál Maya, amikor kilépek a szobámból.
  Bólintok, motyogok egy utolsó bocsánatot, visszalépek a liftbe és megnyomom a földszint gombot.
  A gyakorló termek felé veszem az irányt, a lépteim visszhangot vernek a nyomasztó csendben.
  Belépek az ajtón, amin egy kettes van. Melody a földön ül és egy késsel játszik.
  - Késtél - jelenti ki közömbösen.
  - Dolgom volt - húzom be az ajtót. - Nem csináltál eddig semmit?
  - Nem igazán - biggyeszti le az ajkát, miközben még mindig nem néz rám.
  Sóhajtok. - Akkor lássunk hozzá. Bár első este még...
  - Miért?
  Biztos vagyok benne, hogy rosszul hallottam, amit mondott.
  - Tessék?
  - Azt kérdeztem, miért?
  Döbbenten pislogok.
  - Mert túl akarod élni a Viadalt? - kérdezem cinikusan.
  - Ja, szerintetek - dől hanyatt.
  - Melody ha félreértettelek szólj és megyek Josht felkészíteni, hátha ő együttműködőbb lesz. Segíteni jöttem. Gondolom van családod, aki hazavár...
  - Nincs nekem senkim - forgatja a szemét.
  - És mivel tudnálak rávenni, hogy ne csak feküdj ott?
  - Az égvilágon semmivel. Köszönöm, de nem kérek a segítségből.
  - Ahogy gondolod. De vedd fontolóra, hogy Josht azért még fel fogom készíteni. Tavaly nyertem, talán szolgálhatok pár hasznos tanáccsal...
  Melody pár másodpercig a plafonra bámul, majd ismét rám emeli a tekintetét.
  - Megtörtént, fontolóra vettem - jelenti ki tökéletesen higgadtan. - Most már mehetsz!
  Értetlenül pislogva várom a liftet. Katniss Everdeen és apa itt van, a Központ alatt. Apa él és ahelyett, hogy örültem volna neki én ellöktem magamtól valami kis sértettség miatt.
  Az egyik Kiválasztottamnak nagy esélye van nyerni, a másik nem kér a segítségemből.
  Furcsa beismerni, de Mayanak igaza volt: idén valami tényleg más lesz...