Yellow flicker beat - Hunger Games fanfiction

8. Not on drugs

  Ébredj! Tyra, ébredj fel! kiabálok magammal "teljes erőből".
  A pulzusom az egekben és érzem, hogy kezdek pánikolni. A sötétség foglya lettem.
  Ne pánikolj! Ébredj fel! parancsolok magamra.
  De hiába, a sötétség erősebb. Érzem, hogy minden irányból körülvesz és csak arra vár, hogy magába szippanthasson. De nem adhatom fel. Küzdenem kell!
  Hirtelen valami nedves zúdul a fejemre. Víz. Majd nem csak felülről, de minden irányból érkezik, megtölti a végtelennek tűnő teret. A hullámok dobálnak, levegőt venni sincs időm. Egyszerűen feladom, mire maga alá temet a víztömeg, ami...
  Köhögve ülök fel az ágyamban meglepetten és egyben hálásan is pislogva anya felé, aki az ágyam mellett áll egy vödörrel a kezében.
  Kisöpröm az elázott tincseimet a szememből és igyekszem normalizálni a légzésem.
  - Ne haragudj, Tyra, de nem akartál felébredni... - kezd a magyarázkodásba, de leintem.
  - Nem, köszi! Nem bírtam felébredni. Úgy éreztem... Borzasztó volt! Hány órát aludtam?
  - Tizennyolcat. Kezdtem aggódni, mert nem keltél fel, nem reagáltál semmire és össze-vissza forgolódtál. Hívtam az orvost, de...
  - Mi?! - csúszik egy oktávval feljebb a hangom. - Nem, nem! Nincs több orvos! Nincs szükségem orvosra!
  - Hát, én nem úgy látom... - szólal meg egy ismeretlen hang gazdája.
  Az ajtó felé pillantok, mert onnan jött a megjegyzés és meg is látom a fehér köpenyes nőt az ajtófélfának támaszkodva. Fekete haja lesimítva, feszes kontyba csavarodik a tarkóján.
  - A hallucinációid kezelhetetlenek és nem tudod elkülöníteni az álmaidat a valóságtól - lép közelebb és feljebb tolja az orrán a szemüvegét. - Itt valami nincs rendben, Miss Hawthorne!
  - A valóságtól? Megmondjam én mi a valóság, kapitóliumi doki? - törnek ki belőlem a szavak, mire anya figyelmeztetően megragadja a kezem, de nem szól rám. - A puccos laborjából, ahol dolgozik és ahol úgy tűnik egy egész csapatnyi magához hasonló ember elemzi ki az agyamat el sem tudja képzelni, hogy a családom és én miken mentünk keresztül! Fogalma sincs, hogy milyen a Kapitóliumon kívüli élet és a látóköre olyan szűk, hogy már csak ha magára nézek klausztrofóbiám lesz! Nem vagyok dilis, a Viadal sem tett bolonddá és nincs szükségem gyógyszerekre meg nyugtatókra! Csak egy lány vagyok hatalmas veszteségekkel, aki a saját erejéből akar felgyógyulni!
  - Értem - mosolyodik el, de inkább vicsornak hat. - Köszönöm a felvilágosítást, Miss Hawthorne! Valójában azért jöttem, hogy beadjam az új gyógyszerét, de mivel szemmel láthatóan nyugtalanítja a jelenlétem, majd az édesanyja gondoskodik erről helyettem! Jó álmodozást és üdvözlöm Daemont! Valójában, csak hogy tudja, én is egy Körzetből jöttem, a Tizenkettedikből és végig neki szurkoltam! Viszlát! - sziszegi és az éjjeli szekrényemre csap egy injekciós tűt.
  Felszegett állal, sértődötten távozik, bevágva maga mögött az ajtót.
  - Miért?! - temetem a kezembe az arcom.
  - Látják, hogy valami megváltozott - teszi a vállamra a kezét anya.
  Én arra gondoltam, hogy elég valakinek kimondania a nevét és mintha megint ugyanott tartanánk, mint a Viadal után. Mintha egy világ dőlne bennem össze minden egyes alkalommal, amikor valaki emlékeztet az általa ért veszteségemre. De ezt anyának nem kell tudnia. Nem szabad megtudnia. Nem zuhanok össze megint előtte.
  - És mit akarnak vele? - kérdezem inkább, a számat rágva, bizalmatlanul pislogva a tű felé, amit anya felvesz és kibont a csomagolásából.
  - Csak egy módon tudhatjuk meg...
  - Ne! Kérlek ne add be! - rázom a fejem.
  - Tyra, csak ezt az egyet! Látnunk kell, hogy milyen hatással van rád, hogy utána színlelhess! Csak egyszer!
  Mielőtt elhúzhatnám, elkapja a bal karomat és erősen az ágyhoz szorítja. A tű hegyét orvosi precizitással helyezi a karomhoz.
  - Anya, kérlek!
  Mélyen a szemembe néz, miközben a tű hegyét egy hangyányit arrébb mozdítja, majd a fecskendő tartalmát az utolsó cseppig az ágyam matracába nyomja.
  - Talán mégis tudom mi ez - kerüli a tekintetem. - Ilyet adtak be neked a Győzelmi Körutad előtt is.
  Egy percig csend ereszkedik a szobára, amit végül ő tör meg:
  - Össze kell szedned magad, Tyra. A Kapitólium készül valamire. És az az érzésem, hogy jelentős szerepet szánnak neked benne.