Yellow flicker beat - Hunger Games fanfiction

5. I can't breathe

"Somebody get me a hammer
Wanna break all the clocks and the mirrors
And go back to a time that was different"

  A plafont bámulva fekszem az ideiglenes szobámban, amit - mint itt mindent - csak addigra kaptam, amíg a halálba nem küldenek egy csapat gyerekkel, akik közül valószínűleg ezúttal egy győztes sem lesz.
Mindannyiunk ártatlan, a szüleink tetteiért kell fizetnünk, a Kapitóliumnak nem érdeke, hogy bármelyikünk is életben maradjon. Ez most csak egy mészárlás lesz, de én nem adom majd olcsón az életemet. Valami nagyot kell villantania ahhoz a Kapitóliumnak és a Játékmestereinek, hogy kicsináljon.
  Az ágyammal szemközti televízió magától bekapcsolódik és elkezdi játszani az Egyesült Panem himnuszát, miközben a képernyőn a címer látható. Lustán a készülékre függesztem a tekintetemet és hagyom, hogy magába szippantson a műsor, amit valószínűleg az egész ország tátott szájjal figyel.
  - Jó estét, Panem! - jelenik meg a képernyőn egy sárga hajú alak, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda. - A nevem Caesar Flickerman, és örömmel jelenthetem be, hogy idén is engem ért az a megtisztelő feladat, hogy az Éhezők Viadala házigazdája legyek!
  Már értem, hogy miért nem ismertem meg. Azokon a képeken és felvételeken, amiket láttam Caesar idősebbnek tűnt, amit az életkora is alátámaszt. Fiatalságát valószínűleg a Kapitólium híres plasztikai sebészeinek köszönheti.
  Elkezdi felsorolni a Kiválasztottakat és én már az első névre felkapom a fejem. Az Első körzet versenyzői a Davis ikrek, akikkel már találkoztam, de az ismerős arcok sora csak itt kezdődik.
  Amikor Caesar a nevek végére ér, jeges félelem és kétségek gyötörnek. Odair, Cardew, Boggs, Davis, Cartwright, Staron... A nevek nagy része ismerősen cseng és legalább a negyedéhez arcokat is tudok párosítani. Vajon hányan lesznek, akik meg akarnak majd ölni? És ki lesz közülünk az az egy, aki túléli?
  Nem kapok levegőt. Mi értelme ennek a kegyetlen játéknak? Hogy mehetnék oda valakihez, akivel gyerekként együtt játszottam, hogy "Szia! Bocsi, de most kell hogy öljelek! Igazán nem rosszindulatból teszem, csak megígértem az anyámnak, hogy hazamegyek, mivel csak én maradtam már neki!"
  Anya...
  A hatalmába kerít a pánik. Nem tudok lélegezni. Egy könnycsepp gördül le az arcomon. Nem kapok levegőt...

  Eközben Panem másik felén, az erdő középen egy elhagyatott házban egy asszony répát szeletel a vacsorához és közben figyelmét feszülten a hordozható televízióra függeszti, ahol a Viadal résztvevőinek arcképei villannak fel körzetek szerint, először a lányok, aztán a fiúk.
  Az Első körzet kiválasztottjainak nevei ismerősen csengenek számára, de gyorsan elhessegeti ezt a gondolatot. Biztos van más család is, akiknek ez a neve. De amint meghallja a Második körzet kiválasztott lányának a nevét elejti a kést, ami halk puffanás kíséretében landol a fapadlón.
  A nő csak áll ott némán, tátott szájjal, majd egy néma könnycsepp hagyja el a szemét, amit egy újabb követ.
  Nem hitte el, hogy valóban képesek megrendezni egy újabbat abból a rémálomból, amiben annyi gyerek között neki is része volt a Lázadás előtt.
  Caesar a nevek végére érve bejelent valamit, de a nő már nem hallja, mert a rengeteg Kiválasztott hallatán elárasztják az érzések. Főleg a félelem és az aggodalom. Ki lesz az az egy közölük, akinek esélye lesz a túlélésre? És milyen élet lesz a jutalma?
  Ismerős családnevek, akikkel együtt küzdöttek Snow ellen. És amik most az unokája bosszúhadjáratának áldozatául estek.
  Az ajtón belép a férje fáradtan, nyúzott arccal és elindul felé, hogy szokásához híven gyengéden megcsókolja, amikor meglátja, hogy az asszony sír.
  - Mi a baj? - kérdezi halkan.
  - Igazatok volt... - törli meg a szemét a nő. - Kiválasztották őket.
  A férje szólni sem bír. Elengedi a vállát és leül a legközelebbi székre. Hát megtették. Eddig a percig ő sem hitte el. Persze, gondolta, hogy ez lesz, de nem vette komolyan a fenyegetést, mert ő sem akart belegondolni, hogy mi lesz ha megteszik. Ha újraindulnak a Viadalok és ismét családok szakadnak szét, maradnak csonkák.
  Az ajtó kinyílik és kacagva szalad be rajta egy férfi és a házaspár két gyereke, akik pont abban a korban vannak, amikor elvihették volna őket Aratáskor. Egészen biztosan meg is tették volna.
  Legelőször a férfinek tűnik fel a megfagyott hangulat. Elkomolyodik és az asszonyhoz lép.
  - Mi történt, Catnip? - kérdezi halkan.
  - Kiválasztották őket - ingatja a fejét az asszony, mint aki nem akarja elhinni.
  - Kiket? - kérdezi rosszat sejtve a férfi.
  - Mindannyiukat. Még Kyle-t, a Davis ikreket és a lányodat is Gale. Kiválasztották Tyra-t is...