Yellow flicker beat - Hunger Games fanfiction

III. Scars

"Scars we carry
Carry with memories, memories burned by the dark
Try to see clearly
Tears we bury
Bury in vain cause the pain got us falling apart
Try to see clearly"

  A bizalom kényes dolog, aminek sok formája van. Lehet sziklaszilárd vagy kemény, mint a gyémánt. Lehet tiszavirág életű és lehet olyan is, akár a tojáshéj. Elég egy rossz mozdulat és örökre vége.
  Nos, utóbbi formában fordult elő köztem és a Lázadók - pontosabban egy bizonyos fiú - között. Tudtam, hogy futóhomokon járok, de nem érdekelt, mert azt hittem más lesz. Hogy egy csalással, álnoksággal és hazugságokkal teli világban ő lehet az egyetlen biztos, őszinte pontom. Rosszul hittem.
  Noah Mellark ugyanis a világ legnagyobb hazuga. Daemon Staronként ismertem meg, a Tizenkettedik Körzet Kiválasztottjaként, még az első Viadalom - Viadalunk - során. Mondhatnám, hogy a mi szerelmünk más volt, mint másoké, de már nem számít. Amikor azt hittem, hogy megöltem Daemont a lelkem egy darabja vele halt. Csak azóta kiderült, hogy ő mégsem.
  Noah volt Daemon, a nekem szánt, személyre szabott ideál, aminek megalkotásában a szüleim is nyakig benne voltak. Elmondhatatlanul haragszom rájuk. Azt talán meg tudnám érteni, hogy nem szóltak az Arénában, na de hogy utána hagyták hogy egy évig gyászoljam... Pedig ha valaki, hát anya igazán tudhatná, hogy mit tesz a gyász az emberrel.
  Noah is elmondhatta volna. Számtalanszor. Ez pontosan egy olyan dolog, amit minél később tud meg az ember, annál rosszabb.
  Minden szétesett körülöttem. Vagy eddig minden csak egy hatalmas, óramű pontossággal haladó terv része volt és én estem szét, mert nem illettem bele. Talán velem van a baj, mert a szüleim nem bízhatnak ilyen dolgokat egy lányra, aki ennyire labilis.
  És mi van, ha a teljes igazság csak még rosszabb?!
  Noah nem mondott el mindent, ebben biztos vagyok. Nem volt ideje. Tudhatta volna, hogy ha a sztori ezen végével kezdi akkor kiborulok. Elvileg ismernie kellett volna ennyire.
  Bevezetésnek elmondhatta volna, hogy milyen érzés Katniss és Peeta fiának lenni. Vagy hogy hogyan került a Lázadásba ilyen fiatalon. Akkor egész biztosan jobban fogadtam volna. Sőt, talán még meg is tudtam volna neki bocsátani. De mindez már nem számít.
  Gyűlölöm a bénító tudatlanságot, de hamarosan elérem, hogy összeálljon a kép. Egy dolog biztos: ha ismét összeszedem magam elmegyek Avianaért. Miatta nincs családom és miatta vesztettem el többször is azt, akit szeretek. Ő az oka annak, hogy nincs senkim. És bárki, aki megpróbál az utamba állni nagyon megbánja. Bárki.

"Know they're cutting you deep
Feel the scars in your sleep
What didn't kill us made us stronger
Stories left on our skin
Wear them with everything
What didn't kill us made us stronger

Scars we carry"