Yellow flicker beat - Hunger Games fanfiction

15. Sing me to sleep

"Wait a second, let me catch my breath"

  Letörten ülök a homokban a térdeimet felhúzva, szomorúan tanulmányozva a négy adagnyi ételt és vizet, amit kaptunk.
  Nem az a baj, hogy a kenyér kicsit száraz, vagy hogy a víznek fura szaga van, hanem hogy négy-négy darab rejtőzött belőlük a dobozban. Egy adag Daemonnak, egy Crystalnak, egy nekem és egy Kyle-nak. Kyle Odairnek, aki mostanra halott.
  A látóterembe Daemon hajol be, ezzel alaposan rám ijesztve, de nem tud kirángatni a gondolataim erdejéből. Továbbra is meredten nézem a kenyereket, halványan érzékelve, hogy a fiú beszél hozzám, de a szavai nem jutnak el a tudatomig.
  - Ébresztő, Tyra! - löki meg a térdével a vállamat Crystal, mire egy pillanat alatt felpattanok és a torkának szegezem a késemet.
  - Mi van?! - kérdezem ellenségesen.
  - Nyugalom! - förmed rám a lány ellépve a késem pengéjétől. - Daemon éppen a tervet ismertette velünk, de mivel te oda se bagóztál, ezért gondoltam...
  - Semmi gond, Crys! - lép mellé Daemon. - Jól vagy?
  A kérdését már hozzám intézi, mire a szemébe nézek és elmotyogok egy "nem tudom"-ot, majd hátat fordítok nekik és leülök egy fal tövébe.
  - Szóval mihez kezdünk? - kérdezem hangosan, amikor elkezdenek sutyorogni.
  - Megint be van borulva. Jobb lesz ha menedéket keresünk - néz fel az égre a lány.
  Így hát elindulunk az utcában: Daemon, Crystal és én. Nem sietek előre és nem maradok le, nehogy túl sok időt töltsenek kettesben és még a végén kitaláljanak valamit ellenem. Te jó ég, Tyra, kezdesz paranoiássá válni...
  De már nem is igazán érdekel. Mindenki meghalt, akinek a megvédésére ígéretet tettem magamnak. Sunset, South, Ross, Kyle...
  Magamban ezt a négy nevet mantrázom.
  - Ez jó lesz - mutat be egy ajtó nélküli házba a fiú.
  Crystal megvonja a vállát, elővesz egy chakramot és megforgatja, miközben belép.
  Miután meggyőzödtünk arról, hogy a házban semmilyen szörnyeteg nem vert tanyát, Crystal és Daemon a lépcsőre, én pedig velük szemben a földre telepedek le.
  - Ez régen valami gazdag család háza lehetett - néz körül a lány.
  - Ha itt állt a Viadal előtt is - vetem közbe. - Lehet, hogy csak az Aréna díszlete és soha nem lakott benne senki...
  Crystal gúnyosan fúj egyet, majd feláll, lejön a lépcsőről és megáll velem szemben.
  - Hol van a kaja?
  Fejemmel a doboz felé bökök, ami a nappalinak kialakított helység közepén van.
  - Megyek, körbenézek kint! - tápászkodik fel Daemon is.
  Kilép az ajtón és felhajtja a pulóvere kapcuniját, amit időközben visszaadtam neki. Utánanézve azon töprengek, hogy Crystal, aki nemrég még a "halálán" volt, most szemmel láthatóan mennyivel jobban érzi magát. Chloe tényleg valami erős kenőcsöt kaphatott, ami azt jelenti, hogy sok volt a támogatója. Remélem a megölésével nem haragítottam magamra túl sok embert...
  - Hé, Hivatásoska! - kiált nekem Crystal. - Megehetem Kyle adagját?
  Megpördülök a tengelyem körül. - Nem!
  Eldördül az ég, elered az eső.
  - De miért? - nyafogja. - Neki már úgysem kell... mármint szomorú, hogy meghalt, de ilyen a Viadal...
  Valamikor a lábaim megindultak maguktól a lány felé, mert mire kimondja a "Viadal" szót már odaérek hozzá megragadom a csuklóit és olyan erősen szorítom meg, hogy kihullik belőle Kyle kenyere.
  - Azt mondtam nem! - üvöltök rá.
  - Eressz el! - sziszegi. - Különben...
  - Különben?
  - Mire Daemon visszaér már csak hullát fog itt találni, meg engem, ahogy mellette ülve eszem azt a rohadt kenyeret, ami úgysem kell már senkinek!
  Szavai nem érik el a kívánt hatást, mert nem ijedek meg tőle, hanem meglendítem a jobb kezem és egy hangos csattanás kíséretében pofonvágom.
  A lány meglepetésében először szólni sem tud, majd egy hatalmasat lök rajtam, mire hanyattesek és a kezében már csillog is egy kés, amit a zuhanásom közben ránthatott ki az övemből.
  - Te kis... ! - sziszegi, miközben felemeli az eszközt.
  Lehunyom a szemem, hallom a fegyver süvítését a levegőben, majd egy sikkantást és léptek neszét.
  Kinyitom a szemem és meglepődve veszem tudomásul, hogy a sikkantás Crystalból jött, akinek a hasából egy balta áll ki. A szemei elkerekednek, ahogy az arcából kiszalad minden szín, majd összecsuklik.