A babysitter /BTS_SUGA/

8.

A konyhapultnál álltam és éppen szendvicseket dobtam össze Haru-nak tízóraira, amikor meghallottam magam mögül a csoszogó és morgó srácot. Hátra sem fordultam, mert tudtam, hogy fél percen belül úgyis beszól, és ezt meggyorsítottam volna, ha még rá is nézek. Biztos, hogy az lett volna a baja, hogy ránéztem, hogy ismét egy másodpercnél tovább tartottam rajta a szemeimet, amikor félmeztelenül flangált a házban... Megértem én, hogy itthon van, de én sem császkálok bugyiban és melltartóban otthon, ahogy általában, ha vendég van nálam.

A magas alak mellém állt és háttal nekidőlt a pultnak. Nem néztem rá, de még így is láttam, hogy ismételten csak egy nadrágot sikerült felvennie, de nem baj, legalább az van rajta és nem egy szál semmiben flangál itt mellettem, aztán  még az hiányozna, hogy meg is lóbálja nekem és közben szapuljon, ahogy általában. Ha nem lenne szükségem a pénzre, már rég itt hagytam volna ezt az állást, nem Haru, hanem a bátyja miatt.

- Na mi van? - Morogta rekedtes hangon, ahogy gondolom nem rég sikerült felkelnie. - Nem is köszönsz?

Vettem egy mély levegőt és magamra erőltettem egy mosolyt, de nem foglalkoztam vele, hogy tényleg igazinak tűnjön. Letettem a kést a kezemből, mielőtt használni akarnám másra, mint a sajt szeletelése, és a srác felé fordultam.

- Jó reggelt, Yoongi! - Köszöntöttem őt mű kedvességgel a hangomban, ami szerintem tökéletesen kivehető volt. - Hogy aludtál?

Yoongi elégedetten, bár színpadias mosollyal válaszolt az én előadásomra. Karba fonta a kezeit és sóhajtott egyet, ahogy elszakította rólam a pillantását és a csillárra szegezte a tekintetét.

- Jól, köszönöm - Felelt a kérdésemre, amire igazából nagyon nem vártam választ. - Bár jobb lett volna, ha nem téged látlak meg elsőként reggel.

Gúnyos mosolyra húztam a számat és egyik kezemmel a pultra támaszkodtam.

- Akkor mondjuk foglalkozhatnál a húgoddal és megláthatnád őt elsőként - Kontráztam.

Yoongi egy egyszerű nevetést intézett felém és ismét rám emelte az amúgy csillogó, nagyon szép barna szemeit, csak kár, hogy egy ilyen elmebeteg fejen tartózkodtak. 

- Én már felnőttem ahhoz, hogy ne énekelgessek és játsszak - Mért végig lenézően. - Nem úgy, mint egyesek.

Felvontam a szemöldököm, ahogy burkoltan legyerekesezett. 

- Tudod, ha én nem lennék itt, akkor neked kellene csinálnod, úgyhogy inkább hálás lehetnél nekem, hogy vigyázok a húgodra, hogy te nyugodtan el tudj vonulni órákra a szobádba - Morogtam már én is.

- Köszönöm - Köpte a szót, tele gúnnyal. - Akkor, ha már itt vagy, csinálhatnál normális kaját.

Ránéztem a szendvicsekre, aztán vissza a srácra.

- Ha nem tudnád, bébiszitter vagyok, nem pedig házvezető nő - Közöltem vele.

- Mint nő, kellene főznöd, nem? - Kérdezte, aztán a pultra nyúlt és elvett egy darab sajtot, amit a szájába tett.

- Mint nő, tudok is főzni, ugyanis egyedül élek és ellátom magam - Feleltem. - Ellenben nem vagyok senkid, hogy főzzek rád.

Yoongi egy gúnyos mosolyra húzta a telt ajkait és elhelyezkedett kényelmesen a konyhapultnak dőlve úgy, hogy egy kicsit felém tudjon hajolni.

- Tudod, babygirl, nem is akarom, hogy bárkim legyél - Sziszegte a fogai között.

- Babygirl? - Vontam fel a szemöldököm a becézgetésre. - Mi van, talán már becenevet is kapok, ennyire kedvelsz? - Kérdeztem gúnyosan mosolyogva.

- Azokat hívom így, akiket csak megdugtam, de nem emlékeztem a nevükre - Közölte unottan, mire nekem egy kicsit leesett az állam. - Ha szeretnél, belevonhatlak ebbe a körbe, de nekem nem vagy igazán az esetem.

Felnevettem és megingattam a fejem.

- Miért? Mert talán nem ugrok egyből az ágyadig, ahogy megláttalak? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Mert túl jó kislány vagy - Helyesbített.

A szemöldökeim, ha eddig nem voltak elég magasan, akkor már a hajam vonalát súrolták, ahogy a számat is elnyitottam, mielőtt megráztam volna a fejem és válaszoltam volna.

- És ezt miből szűrted le? - Kérdeztem hitetlenkedve. - Talán abból a pár mondatból, amit váltottunk egymással és az összes veszekedés volt?

- Ugyan, kérlek - Legyintett egyet.

Eltolta a csípőjét a pulttól és elém állt. Lassan végignézett rajtam, majd vissza a szemembe.

- Csak nézz magadra, süt belőled, hogy nem volt még dolgod férfival - Féloldalas mosolyra húzta a száját.

- Ezt abból gondolod, hogy nem teszem közszemlére a melleimet és a seggemet egy jó kis kurvás ruhában, vagy abból, hogy nem vagyok rád kíváncsi? - Félrebiccentettem a fejemet és én is utánoztam a féloldalas, fölényes mosolyát.

*Yoongi POV*

Oké, bevallom őszintén magamnak-de senki másnak-, hogy amikor kiáll magért és veszekszik velem és szembeszáll velem, elég érdekes a lány. Az amúgy csendes, kis szende énje ilyenkor eltűnik és előbújik belőle ez a védelmező, vadmacska stílus, amit igazán kedvelek. És az is szórakoztató, ahogy tartja magát velem szemben. Elég érdekes a játszma, ahogy hetek óta félmeztelenül járkálok itthon és már a szemeivel mindig követ, egy apró mozdulatot sem tesz felém, sőt, inkább még jobban szembe megy velem és felveszi a vitákat és a kisebb összezörrenéseket és kiáll velem szemben. Nem is olyan kis ártatlan, ahogy azt elsőre gondoltam, tud ő tökös is lenni, de még mindig nem eléggé ahhoz, hogy az ágyamban legyen. Lehet, hogy önként nem vinném oda, de ha mondjuk meztelenül várna a szobámban, nem is löknél ki onnan, az is biztos. Érdekes volt, ahogy játszott velem szemben és ahogy elhitette magával, hogy utál és én is utálom. Pedig nekem ez a stílusom, megszoksz vagy megszöksz. Tudok én aranyos kezesbárány is lenni, de ahhoz nagyon jól ki kell, hogy ismerjen, és én is őt, hogy ezt megmutassam neki.