A babysitter /BTS_SUGA/

19.

Szinte gyomorgörccsel léptem be aznap reggel az ajtón, hogy dolgozzak továbbra is. Seulgi-t biztosítottam róla, hogy nem hagyom ott a munkát és elmondtam neki, hogy Yoongi bocsánatot kért tőlem, mert személyesen eljött hozzám. Mondanom sem kell, hogy a nő a saját fiától sem várt ilyen és meglepetten hallgatta, ahogy elmondtam neki, hogy megjelent nálam és elnézést kért a viselkedéséért. Persze a beszélgetésünk további részét nem közöltem vele, hiszen az még magam előtt is kínos volt, ha visszaemlékeztem rá. De a lényeg, hogy megtörtént és végre, sokadjára is közöltem vele a tényeket. 

Haru játszott és mesét nézett, amit én is csináltam vele, de valahogy az agyam mindig azon kattogott, hogy Yoongi mikor jelenik meg mellettünk. Akárhányszor nyílt egy ajtó vagy zajokat hallottam, akár az utcáról is, a szívem felgyorsult és a gyomrom miniatűrre zsugorodott, mint amikor hirtelen egy felfújt lufi száját elengeded és a hatalmas gömbből egy kis, nyegle gumidarab marad. Na, a gyomrom is pont ilyeneket művelt velem, csak ezt olyan sokszor, hogy a végén már hányingerem lett.

Nem vettem magamra a dolgokat, nem érdekelt volna különösebben, hiszen aki hülye, az maradjon hülye. Világ életemben nyugodt ember voltam, ki tudtam zárni a külvilágot és főleg az ilyen gyökereket, mint Yoongi. Ez most sem lett volna probléma, de be kellett látnom, hogy megkedveltem. A faszságaival, a beszólásaival, az idegesítő stílusával, a zsémbes, nagypapi modorával és az érzelemmentes külsejével is valahogy elérte, hogy megkedveljem. Vagy csak azért volt, mert sokat voltam vele, nem tudtam. A lényeg, hogy emiatt a kétszeresére dagadt a hatás és igenis bántott, hogy csak a szex miatt üldöz. Kiskoromban sokszor elképzeltem, hogy egy srác majd ennyit rohan utánam és nem adja fel, de akkor még naiv, kislány fejjel azt hittem, hogy ez a szerelem miatt lesz, nem pedig a szex miatt.

*Yoongi POV*

Már vagy ötödjére nyitottam ki a stúdió ajtaját, hogy lemenjek inni valamit, de mindig meghallottam Yoora hangját, Haru beszélgetését vagy a tévé moraját, ami megállásra kényszerített. Nem érdekelt, de valahogy mégis kínosnak éreztem a dolgot. Sosem fordult még velem elő ilyen, mert még soha nem tetszett meg senki, persze a testén belül. És most meg kellett küzdenem azzal, hogy jó legyen a szex, akárhányszor csináltam, mert mindig csak az jutott eszembe, hogy gyorsan vagy lassan, vigyázzak vagy ne vigyázzak és eszembe jutott Yoora. Hát lehet úgy szexelni valakivel, hogy közben más jár a fejedben? Biztosítok róla mindenkit, hogy rohadt nehéz így kivégezni magadat. És én még keresztbe is tettem magamnak, ugyanis egyre több és több nőnek kívántam a társaságát, csak azért, hogy elfelejtsem azokat a hülye gondolatokat. És ment? Fenéket.

Mindegy, már a kiszáradás szélén egyensúlyoztam, úgyhogy úgy döntöttem, hogy leszarom és végre lemegyek inni. Az én házam volt, nehogy már a bébiszitter visszatartson. Ráadásul az arcom ugyanolyan semleges volt, nem láthatott rajtam semmit. Nem, mintha a könnyed játékaiból és a húgommal való nevetgéléséből úgy hallottam volna, mintha túlságosan megviselte volna ez az egész. Persze, hogy nem, hiszen nem mondtam neki újat, csak a szexre tértünk ki megint, mert egy érzelmileg labilis, antiszociális gyökér vagyok, aki képtelen a felszínre hozni bármit is a farkának a kívánásain kívül. Szóval semmi nem változott, számára még mindig ugyanaz a helyzet, ugyanúgy csak a szexért hajszolom, számomra viszont egyre tisztább a dolog. De képtelen vagyok beszélni vele. És nem is akarok.

Lecsoszogtam a konyhába és öntöttem magamnak narancslevet. Az első pohárral azonnal felhajtottam és élveztem, hogy a kiszáradt torkomat lemossa a hideg üdítő. Öntöttem egy második pohárral is, amivel azután a nappali felé vettem az irányt. Egyrészt nem akartam, hogy egy beszari alaknak nézzen Yoora, aki bezárkózik a múltkori eset után, másrészt pedig ha szavakkal nem tudtam elintézni, amit akartam, akkor tettekkel kellett, hogy rávezessem. Utáltam nyálas lenni, utáltam mindent, ami a romantikához kapcsolódott. Nem az voltam, aki megsimogat bárkit, kivéve, ha az már meztelenül fekszik alattam, nem mondtam kedves szavakat, nem vallottam érzéseket és nem mutattam ki semmit az érzéseimből. De rájöttem, hogy ezeken változtatnom kell, ha meg akarom nyerni ezt az átkozott bébiszittert, ugyanis tisztában voltam magammal és a képességeimmel és ebbe beletartozott az is, hogy szavakkal biztos nem menne, mert újból a szexre terelném a szót, valószínűleg azért, mert azon a területen magabiztosnak érzem magam.  Át kellett lépnem a határaimat, de nem akartam túlságosan. Nem akartam virágokat szedni a réten és mosolyogva közölni vele, milyen gyönyörű a haja és csillognak a szemei. Frászkarikát. Ha nem fogad el olyannak, amilyen vagyok, akkor nincs is értelme próbálkozni, viszont kicsit nyitnom kell felé, mert beláttam, hogy így esélyem sincs. Ha nem mutatok magamból semmit, akkor olyan, mintha egy farönk próbálkozna nála. 

Sóhajtottam egyet és megingattam a fejem. Mikor lettem én ennyire magabiztos, hogy kell nekem egy kapcsolat? Egészen a múlt hétig totálisan ellene voltam és csak szexelni akartam. Talán huszonhárom éves fejemmel felnövök végre?