Yoora egy olyan átlagos lány, akinek átlagos szükségletei vannak, amihez természetesen pénz kell. Hogyan is tudná legkönnyebben ezt megszerezni egy olyan húsz éves lány, aki imádja a gyerekeket, mint babysitterkedést vállalni a közelben? Kap egy nag...
Yoongi belépett a nappaliba hozzánk, de egy szót sem szólt, ahogy én sem. Gőzöm sem volt, miért volt ennyire kínos, ő látszólag halál nyugodt volt. Ismételten csak egy farmerban, felső nélkül masírozott a házban. Ledobta magát a kanapéra, és teljes lazasággal szétcsúsztatta a végtagjait kényelmesen, hogy már félig fekvő pozícióban lehessen. A kezébe vette a távirányítót és a meséről átkapcsolt egy másik csatornára, ahol valami helyszínelős sorozat ment. Szemeit fáradtan tapasztotta a képernyőre. Én Haru társaságában a kanapé előtti kis dohányzóasztalnál térdeltem és éppen rajzoltunk meg ragasztgattunk képeket egymásra. Megmutattam neki, hogy hogyan lehet pillangót csinálni úgy, hogy megrajzoltam neki a részeket, aztán kivágtunk és összeragasztgattuk őket.
- Yoongi oppa? -Szólt a bátyjának Haru.
El kellett mosolyognom, ahogy megszólította őt. Mindig is aranyosnak találtam ezt a becézést, amit a testvérekre és a szerelmükre használtak a lányok, bár még csak más szájából hallottam. Akkor is nagyon édesnek gondoltam a becézést, sokkal közvetlenebb volt, mintha a nevén szólítottuk volna folyamatosan a másikat.
- Hm? - Hümmögött vissza a férfi a húgának.
- Nem jössz rajzolni? - Kérdezte Haru egy világi mosollyal.
Aprót forgattam a szememen, ahogy már láttam, hogy ez egy halott próbálkozás volt. Bármit is próbált kérni a kislány a bátyjától, hacsak az nem volt valami, ami a stúdiójával kapcsolatos, csupán visszautasításokat és nem leges válaszokat kapott.
- Mit rajzoltok? - Kérdezett vissza Yoongi.
Megállt a kezemben a ceruza és kerek szemekkel, lassan ránéztem. Jól van vagy megbetegedett? Azonnal rá kellett volna vágnia, hogy 'nem', erre megkérdezi, hogy mit rajzolunk? Ki ez az ember? A férfi szemei aranyosan a húgára figyeltek, amíg én kicsit szemtelenül, de szinte tátott szájjal bámultam rá. Haru felemelte a lapját és mosolyogva felpattant az asztal mellől, hogy aztán három kis lépéssel a bátyja elé léphessen. Átnyújtotta a rajzát, amit a férfi megnézett.
- Még nincs kész - Tájékoztatta a kislány. - De ez egy ház, ez pedig virágok - Mutogatta a lapra rajzolt dolgokat.
Rendesen aggódni kezdtem Yoongi miatt, ahogy érdeklődést mutatott a kishúga tevékenysége iránt. Aztán majdnem rosszul lettem, amikor elhúzta a száját és bár nem volt mosolynak mondható az az egyenes vonal, amit kipréselt magából, mégis valami olyanfajta próbálkozás volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A szemein látszott, hogy mennyire nem az ő világa ez a gyerekes rajzolgatás és legszívesebben most azonnal felállna és visszazárkózna a stúdiójába, de mégis megpróbált érdeklődni a saját testvére iránt. Hihetetlenül aranyosnak találtam és el is mosolyodtam, ahogy kettejüket figyeltem.
Haru megfogta a bátyja kezét és felhúzta őt a kanapéról, hogy az asztalhoz vonszolja. Kíváncsian néztem, hogy tényleg leáll e velünk most rajzolgatni ahelyett, hogy a barlangjába vonulna és további tíz órán keresztül ki sem jönne. És szó szerint eltátottam a számat, amikor letérdelt az asztalhoz Haru és közém. Rám nézett és felvonta a szemöldökét.
- Csukd be, mielőtt beletennék valamit - Közölte, fejével a szám felé biccentve.
És itt van, megérkezett az igazi Yoongi. Megforgattam a szememet és összezártam a számat.
- Bocsánat - Horkantam fel - Csak nem hittem volna, hogy van életed a stúdiódon kívül is.
Mielőtt válaszolhatott volna, valószínűleg valami elég frappáns és főleg szexuális vonatkozású mondatot, Haru elé halmozott egy csomó ceruzát és üres lapokat, amivel magára vonta a férfi figyelmét.
- Mit rajzoljak? - Kérdezte Yoongi a húgától.
Haru visszatérdelt a saját alkotása elé és megrántotta a vállát.
- Amit akarsz, oppa - Mosolygott jókedvűen a kislány, ahogy végre sikerült rávennie a bátyját az együtt való játszásra.
A férfi segítségkérően rám nézett, ahogy maga elé húzott egy tiszta lapot és a kezébe fogott egy zöld ceruzát, ami éppen az ujjai közé akadt. Arca ugyanolyan felszínes volt, de a szemöldöke megemelkedett, ahogy a húgáról átnézett rám. Vettem egy mély levegőt és megrántottam a vállam.
- Ami eszedbe jut - Válaszoltam az előző kérdésére, miszerint mit vessen papírra.
Yoongi szája aprót görbült felfelé.
- Az nem lesz kislányoknak prezentálható - Felelte kimérten.
Megforgattam a szemem és sóhajtottam egyet. Visszafordultam a lapom felé, ahová már pillangókat és egy tündért rajzoltam. A szemem sarkából láttam, ahogy Yoongi mozog és közelebb csúszik hozzám. Nyeltem egyet, de nem néztem rá.
*Yoongi POV*
Mellé térdeltem és halkan vettem egy mély levegőt, ahogy az orromba kúszott a gyümölcsös parfümje. Lenéztem a lapjára, ahol tipikus kislányos rajzok hevertek. Pillangók, tündér, virágok. Komolyan ez a nő már húsz éves?
- Ez micsoda? - Böktem a papírja felé.
Yoora sóhajtott egyet és letette a ceruzáját egy pillanatra, amíg rám nézett.
- Ez a tündér, ami Haru szobájában lakik - Válaszolt, aztán mosolyogva ránézett a húgomra.
Haru csak nevetve bólogatott. Komolyan? Lassan jobban ismeri Haru-t, mint én. Bár ez nem nehéz, hiszen mennyit is voltunk együtt? Hát, igen..
Felvont szemöldökkel visszanézett rám, és én is rá. Mélybarna szemei csillogtak a jókedvtől és a gyerekes rajzoktól, amiket papírra vetett, nem is olyan rosszul. Makulátlan, fehér bőre volt az arcán is, akár csak a teste többi részén, amit akkor láthattam, amikor elmentem hozzá és egy rövidnadrágban fogadott. Megbizonyosodtam róla, hogy valóban olyan formásak a combjai, mint amilyenek a farmerban is és a feneke is ugyanolyan kerek, nem csak a nadrágja tolja fel. Szája rózsaszínűen csillogott, miután megnyálazta, nehogy kiszáradjon. Kérdőn nézett rám, ahogy szemeimet lassan, ráérősen vezettem le az arcán, centiről centire felmérve minden egyes kis részletét. Én is megnyaltam a számat és vettem egy mély levegőt. Vajon, ha most odahajolnék, hogy megcsókoljam, akkor viszonozná vagy felpofozna? Valószínűleg a második, azok után, amilyen képe kialakult rólam és a nőkkel való szokásaimból. És ha én most tényleg meg akartam csókolni? Tényleg meg akartam? Még én magam sem tudtam.
Yoora jól láthatóan nyelt egyet, amikor lassan előre döntöttem magam. Lenézett a számra, aztán megköszörülte a torkát és visszafordult az asztalhoz, hogy megszakítsa a kísérletemet. Vettem egy mély levegőt és visszadőltem az asztal fölé.
- Rajzolj! - Lehelte erőtlenül és felém bökött a ceruzájával.
A kezembe vettem az egyik színest és halkan morogva nekiláttam egy fát rajzolni, mivel más nem igazán jutott az eszembe. Mérges voltam Yoora-ra, hogy ennyire makacs és ennyi munkát ad nekem, holott tisztában van azzal, hogy nem kenyerem a romantika és a nyálas dolgok. És mérges voltam magamra, amiért hagytam, hogy idáig fajuljanak a dolgok és ilyen mértékig pöcs legyek vele. Innentől már csak nehezebb dolgom volt, hogy megnyerjem magamnak, ráadásul úgy, hogy a tervem tudatában sem tudtam visszafogni a perverz mondataimat és a tetteimet.
